Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT

38.rész A kislány

/Loki/

Metrával némán sétáltunk Párizs utcáin. Egy midgárdi városhoz képest egész szép. Mondjuk még nem láttam belőle sokmindent, mert úgy fél órája valahogy mindig egy kis parkban jukadunk ki.

- Nem sokat tudok a halandók közlekedési szokásairól, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem körbe-körbe szoktak menni - néztem Metrára aki idegesen nézte az utcákat.

- Fogd be! - morgott az orra alatt.

- Mit? - válaszoltam vigyorogva. Metra szikrázó szemekkel fordult felém.

- Hallagas már! Próbálok rájönni, hogy hol vagyunk!

- Nem azt mondtad, hogy ismered a várost?

- Ismerem is a várost de 15 éve voltam itt utoljára! Szóval inkább ülj le egy padra amíg kérek egy útbaigazítást - mutatott a park felé.

- Jó királynő leszel! Remekül megy a parancsolgatás!

- Nehezen leszek királynő, ha megölöm a leendő királyom. Amihez elég közel állok már! Szóval ülj le egy padra mert nem állok jót magamért! - szikráztak a szemei.

- Igenis királynőm! - hajoltam meg aztán egy padhoz siettem.

Láttam a szemem sarkából, hogy Metra megforgatta a szemét ami miatt akaratlanul is elmosolyodtam miközben leültem egy padra.

- Kér fagyit a bácsi? - ült le mellém egy öt év körüli kislány. Az arca tiszta csoki fagyi volt, annyira hogy még a szőke haja is egy kicsit olyan volt. Nem igazán volt kedvem beszélgetni vele, de mégse küldhetek el egy gyereket melegebb éghajlatra.

- Nem köszönöm! - fordultam felé és hamisan rámosolyogtam. Aztán visszafordultam, hogy lássam mit csinál Metra. Metra éppen egy nővel beszélgetett.

- A bácsi szerelmes abba a nénibe? - kérdezte a kislány.

- Tessék? - néztem rá kikerekedett szemmel.

- A bácsi szerelmes abba a nénibe? - ismételte meg a kérdést és az egyik kezével Metra felé mutatott.

- Miből gondold? - kérdeztem kicsit zavartan.

- Mert távolról nézi és a filmekben mindíg távolról nézik a szerelmüket - magyarázta és belenyalt a fagyijába.

Nagyot nyeltem. Nem tudom, hogy most hogyan vagyunk. Mert igaz házasok vagyunk, de hát nem éppen szerelemből. Szóval.... Nem tudom és a reggeliből kiindulva ő se tudja.

- Megkaptam az útbaigazítást! - hallottam meg Metra hangját mögöttem.

- Óhhh! Te ki vagy? - lépett a kislány elé mosolygva.

- Emma vagyok! Öt éves! - válaszolt nagy büszkén a kislány.

- Szia Emma! Én Metra vagyok! - mutatott magára. - Ő meg Loki - mutatott rám.

- Milyen furcsa nevek!

- Tudjuk! - nevetett Metra.

- De nagyon tetszenek!- nevetett Emma is. Aztán a kezével intett Metrának, hogy hajoljon közelebb hozzá. Metra engedelmeskedett.

- Te is szerelmes vagy Lokiba? - súgta Metra fülébe. Mindketten elpirultunk. Egymásra néztünk aztán vissza Emmára aki kiváncsian nézett minket.

- Hol van anyukád? - kérdezte Metra kicsit zavartan. Emma elnézett Metra mellett. Egyszercsak arcára rémület ült ki.

- Mi a baj? - kérdeztem.

Emma rémülten nézett körbe és a szeme könybe lábatt.

- Nem találom anyukámat! - sírta el magát.

- Semmi baj! - öleltem meg. Metra egy pillatra meglepődött a cselekedetemen, de aztán  elmosolyodott. Emma közben az arcát a pólomba nyomta.

- Hogy néz ki anyukád? - simogatja Metra Emma fejét. Emma szipogva nézett fel a pólomból ami tiszta könny és csoki fagyi lett.

- Olyan gyönyörű mint te csak neki szőke a haja és kék a szeme mint Lokinak - szipogta. Metra mosolyogva törölte le a könnyeit, én meg még mindig őt öleltem.

- Meg találjuk! - puszilta homlokon.

- De ehhez magasabbra kell mennünk! - nyúltam Emma hónalja alá és felültettem a vállamra. Emma boldogan elkezdett nevetni. Metra meg elkezdte az embereket figyelni.

- Látod anyukádat? - kezdtem el sétálni vele.

- Igen! - visított fel Emma a nyakamban. Ekkor láttam meg egy harminc körül szőke nőt aki rémülten nézelődött. Letettem Emmát aki boldogan rohant anyukája karjaiba. Aki boldogan ölelte magához kislányát.

Metrával boldogan mosolyogva néztük őket. Mikor elengedték egymást Emma visszaszaladt hozzám, és megölelte a lábam. Aztán pedig Metráét.

- Köszönöm, hogy segítettetek megtalálni anyukámat! - engedte el Metra lábát.

- Remélem még találkozunk! - integetett aztán visszament anyukájához. Mosolyogva néztem ahogy elsétálnak.

- Akkor most már eltudunk jutni a hotelhez? - fordultam Metra felé. Metra csillogó szemekkel és fülig érő mosollyal nézett engem.

- Mi az? - döntöttem egy kicsit oldalra a fejem.

- Remek apa leszel

- Ez kérdés volt? Nem tudtad, hogy én mindenben jó vagyok? - húztam fel a orrom. Metra megforgatta a szemét. Aztán lábujjhegyre állt és arcon puszilt.

- Cuki vagy mikor felhúzod az orrod - mosolygott. Én döbbenten néztem őt.

- Na menjünk! - indult el. Még pár másodpercig némán álltam aztán utána mentem.