"- Honnan ismerd a bátyámat? - kérdeztem vigyorogva. Lassan felemelte fejét és rám nézett. Szemében láttam a hatalmas dühöt.
-Bocsi nagyon nem vagyok beszélgetős kedvemben! Meg ha az előbbi műsorból nem jött volna le, akkor mára elegem van az Odinso...
Már egy hónapja feloldottuk a kötést és ,, vissza vittük " Lokit Asgardba. Azóta se tudom, hogy szerethettem bele. Biztos csak megbabonázott! Mert másképp biztos nem szeretnék bele egy ilyen ,,emberbe".
Éppen egy bevetésről tartunk haza. Az infók amiket kiszedtem a Lokis bevetésnél főleg HYDRA bázisok koordinátái voltak. Így most azokat támadjuk és keressük Loki jogarát.
Mindenki elfáradt. Nagyon kemény volt a harc. Némán ülünk. Nem szomorkodunk csak nincs erőnk ünnepelni. Nekem különösen nincs. Valamiért mostánában egyre könnyebben fáradok el. Nem tudom miért. Lehet beteg vagyok.
- Metra! - zökketett ki Stark.
- El mondanád az infókat! - nézett rám mosolyogva.
- Persze! - mosolyogtam és gyorsan felpattantam.
De mikor fel álltam elkezdtem szédülni. Hányingerem lett.
- Metra! - halottam Thor hangját. Éreztem ahogy elveszítem az erőm és összeesek.
Bruce laborjában ébredtem. Mindenki engem bámult. Értetlenül néztem vissza rájuk és felültem.
- Mi történt? - néztem Brucera. Aggódóan közelebb lépkedett.
- Mi a baj? - néztem körbe.
- Metra! - lépett oda Nat. - Terhes vagy! - vísított fel és megölelt. Mindenki mosolygott. De én teljesen lefagytam. El kezdtem sírni.
- Mi az? - engedett el Nat.
- Az apja! - zokogtam.
- Az hogy nem tudod ki? - lépett hozzám Stark.
- Nem! Az a baj, hogy tudom ki az apja! - sírtam mégjobban.
- Ki az? - kérdezte Clint.
- Loki! - üvöltöttem. Mindenki ledöbbent.
- Mi? - hajolt hozzám Thor.
- Hogy? - kérdezte Stark.
- Elbűvölt! Elbűvölt és én beleszerettem! De most már tudom, hogy milyen de akkor nem jöttem rá! - bömböltem és magamhoz öleltem Natet.
- Nyugi! Shhh...! Semmi baj! - simogatta a hajam Nat.
- Hadd lássam az ultrahangképet! - szipogtam.
- Nem tudom megmutatni! - nézett szomorúan Bruce.
- Ne! Ne! Ne! Azt ne mond, hogy nem látsz semmit! - kezdtem el megint sírni.
- De! - suttogta Bruce.
- Mert az mit jelent? - kérdezte Steve.
- Azt, hogy boszorkány!
- És? Vetesd el! - kiáltott Stark.
- Nem lehet!
- Mert? - kérdezte Bruce.
- Mert a boszorkány gyerekeket nem lehet elvetetni! - szipogtam.
- Magyarázat? - kérdezte Clint.
- Túl erős! Már mikor megfogant akkor kialakított egy védő burkot maga köré és azt még a legerősebb boszorkány sem tüntetheti el! - rimánkodtam. Mindenki némán ült. Gondolkodtunk, hogy mi legyen.
- Valakinek van ötlete? - kérdezte Stark egy fél órás néma gondolkodás után. Mindenki felnézett.
- Adoptáljuk! - vont vállat Sam.
- Persze! Metra szépen kihordja a félig Asgardi félig jégoriás boszorkány fél Istent aztán bekopogtatunk egy árvaházba és a nevelő kezébe nyomjuk! - mordult rá Nat. Steve nyugtatásképp megfogta a vállát.
- Jól van na! Csak egy ötlet volt! - védekezett Sam.
- De attól még hülyeség! - morogtam.
- Neked van ötleted Thor bácsi? - vigyorgott Clint.
- Ez szerinted vicces? - förmedt rá Thor.
- Nem! Csak próbáltam oldani kicsit a feszültséget! - védekezett.
- Nem sikerült - motyogtam.
- De amúgy van egy ötletem! - nézett rám Thor.
- Halljuk! - mondta Steve.
- Vigyük el Metrát Asgardba. - mondta Thor. - Szólunk az apukának? - gúgyolódott Stark.
- Nem! Hanem a nagy szülőknek! - mosolyogtt Thor.
- Mert? - fúztam fel a szemöldököm.
- A földi boszorkányok nem tudnak semmit csináni vele de mi van az Asgardi boszorkányokkal? - nézett rám ravaszul.
- Egy próbát megér! - ugrottam le az asztalról.
- Átöltözök és mehetünk! - sétáltam ki a laborból.
Gyorsan a szobámba siettem. Elő szedtem a szekrény legaljáról az egyetlen Asgardi ruhámat. Imádom ezt a ruhámat. Hosszú ujjú türkizzöld aminek a válla egy poncsószerű sötét zöld anyag . Az ujjai vége aranyból van, akárcsak a pántja ami a nyakamhoz köti a ruhát. Cipőnek meg egy zöld magassarkút vettem fel.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Hajamat egy csettintéssel befontam és siettem fel a tetőre.
