"- Honnan ismerd a bátyámat? - kérdeztem vigyorogva. Lassan felemelte fejét és rám nézett. Szemében láttam a hatalmas dühöt.
-Bocsi nagyon nem vagyok beszélgetős kedvemben! Meg ha az előbbi műsorból nem jött volna le, akkor mára elegem van az Odinso...
Már egy hónapja feloldottuk a kötést és ,, vissza vittük " Lokit Asgardba. Azóta se tudom, hogy szerethettem bele. Biztos csak megbabonázott! Mert másképp biztos nem szeretnék bele egy ilyen ,,emberbe".
Éppen egy bevetésről tartunk haza. Az infók amiket kiszedtem a Lokis bevetésnél főleg HYDRA bázisok koordinátái voltak. Így most azokat támadjuk és keressük Loki jogarát.
Mindenki elfáradt. Nagyon kemény volt a harc. Némán ülünk. Nem szomorkodunk csak nincs erőnk ünnepelni. Nekem különösen nincs. Valamiért mostánában egyre könnyebben fáradok el. Nem tudom miért. Lehet beteg vagyok.
- Metra! - zökketett ki Stark.
- El mondanád az infókat! - nézett rám mosolyogva.
- Persze! - mosolyogtam és gyorsan felpattantam.
De mikor fel álltam elkezdtem szédülni. Hányingerem lett.
- Metra! - halottam Thor hangját. Éreztem ahogy elveszítem az erőm és összeesek.
Bruce laborjában ébredtem. Mindenki engem bámult. Értetlenül néztem vissza rájuk és felültem.
- Mi történt? - néztem Brucera. Aggódóan közelebb lépkedett.
- Mi a baj? - néztem körbe.
- Metra! - lépett oda Nat. - Terhes vagy! - vísított fel és megölelt. Mindenki mosolygott. De én teljesen lefagytam. El kezdtem sírni.
- Mi az? - engedett el Nat.
- Az apja! - zokogtam.
- Az hogy nem tudod ki? - lépett hozzám Stark.
- Nem! Az a baj, hogy tudom ki az apja! - sírtam mégjobban.
- Ki az? - kérdezte Clint.
- Loki! - üvöltöttem. Mindenki ledöbbent.
- Mi? - hajolt hozzám Thor.
- Hogy? - kérdezte Stark.
- Elbűvölt! Elbűvölt és én beleszerettem! De most már tudom, hogy milyen de akkor nem jöttem rá! - bömböltem és magamhoz öleltem Natet.
- Nyugi! Shhh...! Semmi baj! - simogatta a hajam Nat.
- Hadd lássam az ultrahangképet! - szipogtam.
- Nem tudom megmutatni! - nézett szomorúan Bruce.
- Ne! Ne! Ne! Azt ne mond, hogy nem látsz semmit! - kezdtem el megint sírni.
- De! - suttogta Bruce.
- Mert az mit jelent? - kérdezte Steve.
- Azt, hogy boszorkány!
- És? Vetesd el! - kiáltott Stark.
- Nem lehet!
- Mert? - kérdezte Bruce.
- Mert a boszorkány gyerekeket nem lehet elvetetni! - szipogtam.
- Magyarázat? - kérdezte Clint.
- Túl erős! Már mikor megfogant akkor kialakított egy védő burkot maga köré és azt még a legerősebb boszorkány sem tüntetheti el! - rimánkodtam. Mindenki némán ült. Gondolkodtunk, hogy mi legyen.
- Valakinek van ötlete? - kérdezte Stark egy fél órás néma gondolkodás után. Mindenki felnézett.
- Adoptáljuk! - vont vállat Sam.
- Persze! Metra szépen kihordja a félig Asgardi félig jégoriás boszorkány fél Istent aztán bekopogtatunk egy árvaházba és a nevelő kezébe nyomjuk! - mordult rá Nat. Steve nyugtatásképp megfogta a vállát.
- Jól van na! Csak egy ötlet volt! - védekezett Sam.
- De attól még hülyeség! - morogtam.
- Neked van ötleted Thor bácsi? - vigyorgott Clint.
- Ez szerinted vicces? - förmedt rá Thor.
- Nem! Csak próbáltam oldani kicsit a feszültséget! - védekezett.
- Nem sikerült - motyogtam.
- De amúgy van egy ötletem! - nézett rám Thor.
- Halljuk! - mondta Steve.
- Vigyük el Metrát Asgardba. - mondta Thor. - Szólunk az apukának? - gúgyolódott Stark.
- Nem! Hanem a nagy szülőknek! - mosolyogtt Thor.
- Mert? - fúztam fel a szemöldököm.
- A földi boszorkányok nem tudnak semmit csináni vele de mi van az Asgardi boszorkányokkal? - nézett rám ravaszul.
- Egy próbát megér! - ugrottam le az asztalról.
- Átöltözök és mehetünk! - sétáltam ki a laborból.
Gyorsan a szobámba siettem. Elő szedtem a szekrény legaljáról az egyetlen Asgardi ruhámat. Imádom ezt a ruhámat. Hosszú ujjú türkizzöld aminek a válla egy poncsószerű sötét zöld anyag . Az ujjai vége aranyból van, akárcsak a pántja ami a nyakamhoz köti a ruhát. Cipőnek meg egy zöld magassarkút vettem fel.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Hajamat egy csettintéssel befontam és siettem fel a tetőre.
