Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT

43.rész Titkos uncsitesók

/Loki/

A palota felé haladva eszembe jutott valami. Ki most a király?? Hisz apám Laufey volt a király. Akit pár éve megöltem. De akkor ki a király? Valószínűleg pár percen belül meg tudom.

Nadjából 10 perc alatt a palotához is értünk. Úgy tűnik jó álcát választottam mert mindenki mosolyogva biccentett nekem. Kezedet egy nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon apró bűntudatom lenni mert egy ilyen közkedvelt katonát öltemeg. Várjunk! Nekem büntudatom van? Nekem akinek szíve sincs!? Mi van velem? Először kiakadok mert Metrát elrabolták most meg bűntudatom van? Ez nagyon fura!

Elmélekdésemből az zökkentett ki, hogy neki mentem egy hátanak. Az orromat maszírozva nézetem a elöttem áll óra. Aki mint kiderült Forks volt.

- Nem ártana néha vigyázni, hogy mibe ütöd az orrodat Trom! - kacagott az elöttem álló. Gulko hangosan fel nevetett és én is egy kicsit el nevettem magam. Nem is olyan retenetesek ezek a Jotunok.

A nevetés nem tartott sokáig mert egy hatalmas nyikorgás belénkfolytotta a szót. Egyszerre néztünk a hang irányába. Mint kiderült ez az eltünk álló hatalmas jégajtó volt amit kinyitottak.

Némán be sétáltunk rajta. Egy nagy terembe érünk. A falakon fáklyák lógtak amik kék lánggal égtek. A terem díszítését nem vitték túlzásba csak pár oszlop volt amikbe kacskaringós mintákat véstek. Velünk szembe egy jég trón volt amin egy jégóriás üldögélt.

Mikor a trón elé értünk Gulkoék meghajoltak ezért én is ezt tettem.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idefáradtatok! - szólaltmeg a király mikor felegyenesedtünk.

- Ez természetes felség! - mosolygott Forks amit a király viszonzott.

- Muszáj megérdeznem! - só hajtott a király.

- Volt valami érdekes odakint? - kérdezte de egyértelmű volt, hogy tudja a választ.

- Hát az öcsikéd megint valami hangot hallott egy szikla mögül - mutatott rám Gulko nevetve. Öcsikéd? Én csak a királyi család tagjait tudom megölni?

- Jaj! Mit hallottál drága öcsém? - kacagott a király.

- Huhogást! Mintha egy szellem lenne - játszottam a sértödöttet. Mindenki hangosan elkezdett nevetni a teremben a válaszomon.

Ezek szerint hű voltam Trom-hoz. Tök jól játszom ezt a szerepet! Pedig nem is ismertem. Válveregetést érdemelnék!

- Jaj! Csak nem unokak bátyánk jött vissza kisérteni minket? - gúnyolódott a király. Várjunk! Unoka bátyáknk? Ők az unoka testvéreim?! Rokon gyílkosság! Gratulálok Loki! Egyre jobb! Egyépként, hogy lehet nekem unoka tesvérem? Eszerint volt egy nagybátyám vagy nagy néném? Milyen nagy a Laufey családfa?

- Még gúnyolódsz egy kicsit vagy elmondod, hogy miért hivattál ide? - tetem keresztbe a kezem. A király még nevetett egy kicsit aztán megköszörülte a torkát. Aminek hatására Forks-ék is abbahagyták a nevetést.

- Azért hivatalak titeket mert egy fontos feladatom van számotokra - kezdte a király.

- Csupa fül vagyok! - dörzsölte össze a kezét Forks.

A király egy szúrós pillantást vetett a közbeszólóra aztán folytatta.

- Ami nem más mint, hogy a megboldogult unokabátyánk özvegyének örzése - mosolyodott el féloldalasan. Lehet ekkora szerencséje valakinek? Pont Merta őre hejét veszem át!

- Mit kell tudni róla? - kérdezte Gulko.

- Makacs, kitartó és a világ egyik lefurfangosabb nője - halottam meg egy ismerős hangot mögölünk.

Fénysebességgel fordultam hátra. Azt hittem félre ismertem a hang tulajdonosát de szemem megerősített. Robert! A midgárdi boszorkány Robert! Hogy a jó szentséges francos Valhallába kerül ez ide?

Egy lila kabátot viselt de a lila cilinder maradt. Ravaszt vigyorogva nézett végig hármunkon. A kezemet ökölbe szorítottam és erősen figyeltem az arcvonásaimra.

- Te meg ki vagy? - törte meg a beállt néma csendet Forks. Robert el mosolyodott.

- Robert a becsületes nevem! - hajoltmeg.

- Ő földi mágus aki segítet nekünk megszerezni a lányt - folytatta a király.
Robert segítet elrabolni Metrát? Ez megmagyarázza a semmiből való megjelenést és eltünést. De mégis miért segít nekik? Óké, hogy engem utál de azt hittem Merával jóba van.

- Szóval - zökkentett vissza a valóságba Robert hangja. - rettenetesen figyeljetek minden mozdulatára mikor bent vagytok nála. Igaz most nem tud varázsolni de attólmég veszélyes. Nagyon vigyázzatok vele! - magyarázat Robert. Nagyon nehéz volt megálnom, hogy ne nyársaljam fel a kezemben tartott lándzsával de nem leplezbettem le magam.

- Van még valami? - kérdeztem.

- Csak ennyi! - volt vállat Robert.

- Megmutatom hol van a mik kis vendégünk - indult az ajtó felé a kis midgárdi rohadék. Forks, Gulko és én némán követtük.

Ez év elején történt de most jutott eszembe, hogy elmesélehtném nektek.

Első irodalom óra. A tanárnő megkérdezte, hogy mit olvastunk a nyáron.

Osztálytársam : A képregény számít?

Tanárnő: Igen. Milyen képregényt olvastál?

Osztálytárs: A Végtelen háborút

Én : *csillogó szemmel ránézek *

Tanárnő : És mikori ez a képregény?

Osztálytárs : 2019-es asszem...

Én : Akkor olyan volt a mint a film csak képeregénybe leírva? Mert a film a Végetelenkesztyű krízise képregény sorozaton alapul.

Tanárnő : Kocka Bodza nyugszik! Irodalom Bodza elő jön! 🤣

Mit is mondhatnék? 😁😁
Egyépként gondolkozom egy olyan könyvön amikor ehez hasonló sztorikat írok mert volt egy pár ehez hasonló eset. Kb a fél suli tudja már, hogy őrült kocka vagyok. Mert nem csak a Marvelt imádom. Mit szolnátok hozzá?