Börtön töltelékek/Loki ff. BEFEJEZETT

1.rész Az új jövevény

Ez is csak egy átlagos, unalmas napnak indult Asgard csodás börtönében. Nagyjából dél körül lehetett, de itt az ember könnyen elveszíti az időérzékét. Én is csak onnan tudom, hogy nemrég volt őrségváltás és ha jól emlékszem az mindig  11:00-kor van.

A cellában nincs sok szórakozási lehetőség de ,,jó anyám" jóvoltából van pár könyvem. Mert,, drága atyám " szerintem még az ételt is megvonná ha nem lenne anyám és a bamba bátyám.

Tehát nyugodtan olvastam egy könyvet a cella falának döntve a hátam, amikor éktelen hang zavar hallatszódott a lépcsők irányából.

- Biztos csak egy újabb barátot küld Odin -  gondoltam magamban.

Nem is reagáltam rá egészen addig amíg három őr neki nem repült a cellám falának. Ekkor hátra néztem és a lépcső alján egy lányt láttam meg.

Derékig érő szőkés vöröses haja kiengedve lógott, ragyogó sötét zöld szeme szinte pontosan olyan színű volt mint a ruhája ami pedig egy újjatlan hosszú szoknyás Asgardi ruha volt.

Mit ne mondjak egész szemre való. A szemei gyönyörűek bár nem sokáig láttam mert pár másodperc múlva összeesett amikor a mögötte lévő őr leütötte. A cellámnak ütközöttek feltápászkodtak és bevonszolták a lányt a szomszédos cellába.

Felpattantam a földről és a közös cella falunkhoz sétáltam. Legugoltam, hogy jobban szemügyre vegyem.

Szerencsére úgy feküdt, hogy az arca felém nézett így azt is jól meg tudtam figyelni.

- Elég fiatal lehetett max 25-nek néz ki de ez Asgardban azt jelenti, hogy 20 és 600 között bármennyi lehetett. Ruhája alapján nemesi származású de soha életemben nem láttam a palotában szóval lehet, hogy egy paraszt aki be lógott. De, hogy repítette a falhoz azokat az őröket? Talán boszorkány? De akkor miért nem ismerem hisz,, anyám" jóvoltából minden boszorkányt ismerek - gondoltam magamban viszont gondolkodásból egy ismerős hang üvöltése szakított ki.

- Metra! Metra! -ordította az ütődött bátyám miközben jött le a lépcsőn.

Konkrétan levegőnek nézve engem oda rohant a lány cellájához és a sárga energia falon kezdett dörömbölni.

-Új midgárdi barátnő? - kérdeztem vigyorogva.

Thor dühösen vett egy mély levegőt majd rám nézett.

- Én is örülök, hogy látlak testvér ! Amúgy meg ő nem a barátnőm mert jól meg vagyunk Jane-val! - válaszolta mogorván.

- Akkor miért rohantál utána? - kérdeztem gúnyosan és a szemöldökemet fel-le mozgattam. Thor válaszra nyitotta a száját de mielőtt megszólalat volna az új rab félbe szakította.

- Thor! -hangzott az erőtlen hang a szomszédból. Egyszerre néztünk oda a bumburnyákkal.

-Metra! - lépett hozzá közelebb. - jól vagy? - kérdezete aggodóan és a tenyerét a falnak érintve.

- Ez tuti bele zúgott a csajba! - gondoltam magamban undorodva.

A lány azonban nem tűnt túl boldognak miközben fel támaszkodott. A cella falához sétált, ökölbe szorította a jobb kezét és teljes erővel bele vágott a cella átlátszó falába.

- Te utolsó rohadék! - kiáltotta mérgesen.

A bátyám két lépést hátrált majd hasonló stílusban ő is elkezdett ordibálni - Honnan tudhattam volna, hogy ez lesz?

- Lehet, hogy nem tudhattad de akkor is csinálhattál volna valamit!

Én közben leültem az ágyamra, hogy onnan élvezzem a műsort.

- Ezt meg hogy érted??- kérdezte meglepett arcal a barom.

- Hogy? Hmmm...! Talán úgy, hogy mikor az őrök elvonszoltak akkor te csak állták ott!

- Mégis mit kellett volna tennem?

- Tiltakozni, megvédeni vagy tudom is én de nem csak riadtan állni mint egy kis pisis! - erre a mondatra a bátyám szeméből villámok kezdtek el szikrázni.

- Na! Most jön a finálé! - gondoltam magamban mosolygva.

- Te velem nem beszélhetsz így! - mondta majd közelebb lépett a cellához.

A lány, pontosabban Metra azonban nem ilyedt meg hanem csak bele nézett a szemébe majd megszólalt.

- Úgy beszélek veled ahogy csak akarok! Nem tartozom az alattvalóid közé! Én nem vagyok 100%-ig Asgardi rémlik? Szóval nekem te nem vagy a hercegem! - köpte az orra alá. Thor erre mérgesen mordult egyet, majd sarkon fordult és kisétált a börtönből.

Metra még úgy egy percig nézte a lépcsőt, talán arra várt, hogy vissza jön vagy nem tudom, de aztán a tőlem legtávolabbi sarokba sétált. Ott leült, lábait felhúzta, átölelte őket karjaival és fejét a térdére hajtotta. Talán el is kezdett volna sírni, ha nem szólok hozzá.

- Honnan ismerd a bátyámat? - kérdeztem vigyorogva. Lassan felemelte fejét és rám nézett. Szemében láttam a hatalmas dühöt.

-Bocsi nagyon nem vagyok beszélgetős kedvemben! Meg ha az előbbi műsorból nem jött volna le, akkor mára elegem van az Odinsonokból! - kiáltotta mérgesen, majd vissza tette fejét a térdeire.

- Milyen szerencse, hogy én nem vagyok Odinson! - vágtam vissza arcomon kaján vigyorral.

Keze ökölbe szorult, felemelte fejét, felállt, oda sétát hozzám, felemelte fejét. Ekkor vettem észre, hogy úgy egy fél fejjel alacsonyabb nálam. A szemembe nézeve szólaltmeg.

- Mára elegem van minden előlényből! Szóval tudom, hogy nagyon kiváncsi vagy de semmi közöd ahhoz, hogy ki vagyok vagy miért vagyok itt! Szóval csak olvasgass tovább vagy tervezd New York újabb lerohanását nem izgat de engem hagyj békén! Világos? - mondta majd sarkon fordult és ugyanott felvette ugyan azt a pózt.

Döbbenten álltam ott nem is tudom meddig. Ki ez a lány? Mi ez a lány?Hangzottak a kérdések a fejemben.

Remélem tetszik!
Várom a vélemények!