"- Honnan ismerd a bátyámat? - kérdeztem vigyorogva. Lassan felemelte fejét és rám nézett. Szemében láttam a hatalmas dühöt.
-Bocsi nagyon nem vagyok beszélgetős kedvemben! Meg ha az előbbi műsorból nem jött volna le, akkor mára elegem van az Odinso...
Esküszöm, ha valaha valahogy megszerzem Asgard trónját építtetek egy rendes utat a világok közötti kapuhoz! Mert mindjárt leszakad a lábam! A palotától a lehető legmesszebb leglehetetlenebb úton caplatok már vagy egy órája! És mivel az erdőben egy apró földútról van szó, itt lovat nem vihettem ezért gyalogolhattam. Mondjuk nem ez van a legrosszabb helyen a kapuk közül.
A Vanaheimihez egy vízalatti barlangba kell menni. Itt legalább száraz marad a ruhám. Végül nagy nehezen elértem a fához, aminek a nagy odujában található az átjáró. Vettem egy mély lélegzetet és beléptem.
Egy fény villanás után meg is éreztem a hideg szelet az arcomon. Kinyitottam a szemem, és egy jeges táj tárult a szemem elé. Egy barlang bejáratánál álltam, ami egy hegyen van mert a völgyben alattam állt a jégkastély. Ránéztem a kezemre. Kék volt. Előjött a valódi énem. A szörnyeteg. Nem! Most nincs idő magamba szállni! Meg kell mentenem Metrár!
Megráztam a fejem, és vettem egy mély lélegezetett majd elindultam lefelé a hegyről. Megint séta je!
Úgy egy félórás séta után sikeresen le is jutottam róla. A hegy aljában észrevettem egy magányosan járkáló őrt. Támadt is egy ötletem.
Gyorsan mögé lopóztam. Elővarázsoltam egy kést és gyorsan elvágtam a torkát. Aztán felvettem az alakját, a lándzsáját meg a kezemben kaptam. Gyorsan behúztam egy szikla mögé, és ráfújtam egy nagy adag havat, hogy senki ne találja meg.
- Trom! - hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Ilyedten fordultameg és az idegen nyakához szegeztem a lándzsát aki egy másik jégóriás volt.
Öltözete alapján ő is egy őr volt. Alacsonyabb, teltebb volt, de a karja alapján elég erős lehet. Valahogy egyből Volstrang jutott róla szembe. Márcsak szakáll kellenne neki. Valószínűleg ismerte az alakom mert értetlenül pislogott torkának szegezett fegyverre.
- Hó! Nyugi Trom! Csak én vagyok az Gulko! Talán szellemet láttál? - kacagott fel ezek alapján Gulko. Nagy kő esett le a szívemről, hisz ez alapján nem látta, hogy mit csinálok.
- Bocs! - engedtem le a lándzsát és játszottam a rémültet. Bár tényleg egy kicsit megijesztett.
- Csak valami furcsa hangot halottam - hazudtam gyorsan. Mire Gulko megint felnevetett.
- Hogy a viharba hallassz mindíg valami hangot valahányszor kint járörözünk? - kacagott és megveregette a vállam.
- Na jöttök vagy még egy kicsit romantikáztok a szikla mögött? - kiáltott valaki a szikla túloldaláról.
- Jaj Forks! Te és a rettenetes vicceid! - forgatta a szemeit mosolyogva Gulko és kiindult a szikla mögül. Én még egy gyors pillantást vetettem az eltemetett Tromra aztán Gulko után mentem.
A túloldalon egy meglepő módon még egy járőr Jégóriásal találkoztunk. Valószínűleg ő Forks. Ő sokkal vékonyabb, de rendesen ki volt gyúrva és jóval magasabb volt mint Gulko. Még nálam is úgy fél fejjel magasabb volt. Vagyis Trom-nál volt magasabb mert a megölt járőr egy fél fejjel alacsonyabb volt nálam azaz Forks velem volt egy magas körülbelül.
- Na végre! - csapta össze a tenyerét Forks.
A király hivat minket! Szóval előre Jotunok! - mutatott a palota felé és ugyanazzal a lendülettel el is indult felé.
Gulko kacagva utána ment én pedig némán követtem sereghajóként a kis csapatot.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ezt a fejezet kép keresése közben találtam! 🤣🤣 Telejsenel tudom képzelni, hogy ez történt. Komoly ki olyan őrült, hogy kirakjaLokit? 🥺 Hát Loki!!! 💚😈Amúgy csak én nem szeretem Odint?
