2020.04.25.
Négy órakor fáradtan dőlők hátra a székemben, majd hajamba túrok és elteszem a papír stócot amit befejeztem. Kikapcsolom a számítógépet, majd magamra veszem a zakómat, kezembe veszem az értéktárgyaimat és kifelé veszem az irányt. Jungkook az ajtó előtt áll, szinte szó szerint bele botlok.
-Mehetünk?-Döntötte oldalra fejét, mire egy halvány bólintás volt a válaszom. Bezártam az irodámat, majd meg indultam Jungkook mögött, aki célirányosan indult el.
-Hová megyünk?-Néztem rá kíváncsian, mire elmosolyodott és egy pillanatra rám nézett, de nem mondott semmit sem.-Naa, Jungkook, mondd el!-Kértem őt, mire elnevette magát.
-Úgy látom meg maradt a kíváncsi éned is. Szia Leila!-Intett a lánynak, aki mosolyogva és kissé meglepve nézett ránk, majd felemelte felém mutatóujját mikor Jungkook nem figyelt.
-Meg.-Bólintottam egy nagyot.-De most..Akkor tényleg nem mondod el?
-Nem. Majd meglátod ha oda értünk.-Rántotta meg a vállát, majd a parkoló felé vette az irányt.
-Jungkook! Én is kocsival jöttem.-Mutattam az autóm felé.
-Nem gond. Megyünk az enyémmel, majd haza doblak. Szólj, hogy itt a kocsid, majd valamelyik gorilla figyel rá.-Rántotta meg a vállát, mire bólintottam egyet, és beszálltam az anyós ülésre.
Az út csendben telt, de nem volt feszült hangulat. Egész kellemes volt a légkör, most valahogy sokkal nyugodtabbnak éreztem magam. Sőt, szerintem Jungkook is egészen nyugodt volt.
-Egyébként..Natsumi hol van?-Néztem rá kissé félve. Tartottam a reakciójától.
-Otthon.-Válaszolta meglepően lazán, majd le indexelt és jobbra fordult.
-Együtt éltek?-Kíváncsiskodtam.
-Nem.-Rázta meg a fejét.-Miért is érdekel?-Nézett rám egy pillanatra.
-Ja hát..Csak kérdeztem.-Néztem ki az ablakon, majd az elsuhanó tájat kezdtem vizslatni, de végül hamar meguntam azt is, és tekintetem Jungkook-ra vezettem, aki hihetetlenül dögös látványt mutatott. Vagyis..Jól néz ki..Igen. Ennyi.
-Ha sokat nézel a végén még lyukat égetsz rám.-Mosolyodott el sunyin, mire zavartan pillantottam félre.
-Bocsánat.-Mondtam halkan, de csak egy kuncogás volt a válasz.
-Itt vagyunk!-Szólalt meg egy kis idő múlva, majd kiszállt a kormány mögül, és megkerülte az autót, majd kinyitotta a felém eső ajtót.
-Köszi.-Mosolyodtam el.-Hű..Szép étterem.-Bólintottam elismerőn. A teraszon hangulatvilágítás volt, kissé sötétebb színekben pompázott minden. Már kintről is látni, hogy bent is hatalmas fény áradat van, de mégis kissé sötétebb a hely. Nem vakul meg az ember..Tetszik.
-Ha kigyönyörködted magad, akkor akár be is mehetünk.-Nevette el magát.
-Bocsánat.-Néztem oldalra.
Jungkook kinyitotta előttem az ajtót, majd maga elé engedett és végül ő is utánam jött. Egy pincér lány már előttünk is termett, majd egy hatalmas mosollyal üdvözölt minket.
-Sziasztok!-Mosolygott, és még meg is hajolt.
-Szia Mina.-Viszonozta a gesztust Jungkook.
-Hová lesz a hely, Jungkook?-Indult meg valamerre, mi pedig követtük őt, bár én kissé értetlen fejet vágtam. Most ők személyesen is ismerik egymást, vagy csak sokat jár erre Jungkook?
YOU ARE READING
Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓
FanfictionJeon Jungkook egy 20 éves férfi, aki Japánból tér vissza hazájába, Koreába. Barátnője Kawashima Natsumi egy igazi ulzzang, így nem kérdés, hogy egy kicsit el van szállva magától, viszont Jungkook-ot ez nem izgatja. Park Jimin egy 22 éves férfi, aki...