Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

43.rész

A hétvége sokkal hamarabb eljött, mint ahogy én azt gondoltam volna. Szinte egy pislogásomba került, és már a reptér közepén állva forgattam a fejem, hogy meglássam Jungkook-ot. Eléggé hamar kiszúrtam a tömegben, szinte pillanatok alatt. Azonnal rohanni is kezdtem, hogy egy jó szoros ölelésben részesítsem.

-Pici!-Engedte el minden csomagját, majd izmos karjait körém fonta. Nyomott egy puszit hajamba, majd állam alá nyúlt, és ajkaimat vette birtokba. Fel is szusszantottam az érzésre, hiszen nagyon hiányzott már, bár csak öt napot volt távol.

-Milyen volt?-Kérdeztem már a kocsiban ülve, mire egy pillanatra felé fordultam, hiszen én vezettem. Elmosolyodott aztán azonnal mesélni is kezdett.

-Nagyon jó volt. Végre láttam anyáékat, és végre táncolhattam. Annyira jó érzés volt. Minden stressz feloldódott. Elsősöket kaptam, de nagyon ügyesek már most. Plusz én tanítom a tizenegyedik évfolyamot is.-Mesélte izgatottan.

-Ennek örülök.-Mosolyodtam el én is.

-Hiányoztál.-Vallotta be halkan, mire alsóajkamba harapva próbáltam vissza tartani feltörő apró sikolyom, mint valami tini lány.

-Te is nekem Jungkook!

●●●●

Haza érve azonnal pakolni is kezdtünk, ugyanis telefonon már megbeszéltük; vele megyek. Volt elég időm gondolkodni azon, hogy mégis mit szeretnék kezdeni az életemmel a továbbiakban és semmi képpen sem akarom Jungkook nélkül folytatni. Mégegyszer nem.

A cégem végül tényleg át lett ruházva Leila-ra, hiszen benne bízom meg a legjobban és ő ért is hozzá, valamint egy eléggé jó vezető. Nincs kétségem afelől, hogy jól fogja-e végezni a munkáját, avagy sem. Tudom, hogy menni fog neki. Bár fájt neki a tudat, hogy elmegyek, de megígértem, hogy mindenképpen meg fogom majd látogatni, ha az időm engedi.

Anya és apa egyáltalán nem bánták, hogy Jungkook-al akarok menni. Mármint nyilván nekik is fájt, és szomorú hír volt ez azért, de nagyon örültek, hogy egy kicsit kilépek a komfortzónámból és elutazom. Ráadásul nagyon szeretik Jungkook-ot, és tudják, hogy semmi bajom nem lehet, ha vele maradok a továbbiakban. Persze nekik is megígértem, hogy majd meglátogatom őket.

Akár hiszitek akár nem, de még Natsumi-tól is búcsút vettem. Bár az elején nem jöttünk ki jól a lánnyal, azért nem akartam vele rossz lenni, és végülis nagyon is sokat segített. Sőt azt is megbeszéltük, hogy szülés után találkozunk. Azt mondta, hogy ő is vissza megy. Elvégre itt nincs túl sok maradása, semmi nincs ami ide kötné, és nem is érzi annyira jól magát. Valahol meg is értem. Addig pedig majd Leila marad vele, és néha be ugrik hozzá. Kíváncsi leszek, hogy össze kapnak-e néha, vagy sem.

-Ez volt az utolsó Kook.-Húztam be a bőröndöm cipzárát, majd egy sóhaj kíséretében körbe néztem a szobában. Teljesen üres volt. Semmi nem maradt a bútorokon kívül, és pár olyan tárgyon kívül, amik csak díszítésre voltak alkalmasak.

-Hogy érzed magad?-Lépett mögém, majd karjait derekam köré fonta, fejét vállamra hajtotta, s lassan oldalra kezdett dőlöngélni.

-Furcsán. Olyan fura, hogy elmegyek, mindent itt hagyok, de mégis annyira izgatott vagyok, hogy mi vár rám kint Japánban. Nem is tudok Japánul.-Nevettem el magam, mire Jungkook is kuncogni kezdett.

-Az alap dolgokat tudod, de amúgy könnyen meg fogod tanulni, hidd el.-Puszilt nyakamra.-Nekem sem ment elsőre.-Rántott vállat.

-Oké, de neked irtó fogékony az agyad.-Mondtam ki a nyilvánvalót.

-Pici, ne aggódj! Vannak Koreai emberek is, azokkal egy nyelvet tudsz érteni és meglepő, de tök sokan beszélnek angolul. Abból te pedig príma vagy.-Fordított szembe magával, majd arcomat kezdte fürkészni.

-Oké.-Bólintottam egyet, majd elmosolyodtam.

-Imádom mikor mosolyogsz.-Vallotta be, mire elpirultam, de nem sok időt hagyott, ugyanis szinte azonnal ajkaimra hajolt, hogy egy lassú és kényelmes tempót felvéve; csókolni kezdjen.

Elkezdett az ágy felé tolni, majd le is lökött rá, mire nyekkenve érkeztem a puha matracra. Azonnal fölém kerekedett, majd egy újabb csókban részesített. Felemelő érzés volt..Mint mindig.

●●●●

-Itt vagyunk!-Szólt Jungkook, mire azonnal kipattantam a kocsiból és körbe néztem. Japán irtó gyönyörű, iszonyat színes és..Valami elképesztő. Láttam már képeken, de így előben sokkal szebb.-Menjünk be!-Tette kezét derekamra Kook, majd a lakása felé kezdett vezetni. Ahogy beléptünk kellemes meleg és jó illatok csaptak meg, mire egy pillanatra be is kellett hunynom a szemem.

-Kook!-Bukkant elő egy lány, majd azonnal Jungkook karjaiba vette magát, aki pedig vigyorogva viszonozta ölelését..Érdekes.

-Úristen, Jimin élőben még helyesebb vagy mint ahogyan azt Kook mesélte nekem..-Nézett rám a lány, mire zavartan elnevettem magam.-Kumiko vagyok, Jungkook munkatársa.-Hajolt meg, aztán engem is megölelgetett.-Bocsánat csak annyira fel vagyok pörögve. Ez a nyuszi már annyit mesélt rólad, hogy alig vártam, hogy haza hozzon téged is. Amúgy Kook, főztem nektek kaját, mert gondoltam, hogy későn értek haza.-Hadarta el a férfire nézve, akinek úgy látszik teljesen szokásos volt ez a felpörgött énje a lánynak.

-Köszönjük Noona.-Mosolyodott el. Mi? Ez a lány -azaz nő-, idősebb mint Kook? De hát..Max húsznak ha kinéz.

-Ugyan. Na de megyek, mert nem akarok zavarni. Jó pakolást fiúk!-Mondta mosolyogva, aztán ki is lépett az ajtón.

-Bocsánat, csak ha új emberekkel találkozik mindig fel van pörögve.-Nevette el magát Kook, aztán egy puszit nyomott arcomra.-Először együnk, és aztán pakoljunk ki!-Javasolta, én pedig úgy tettem ahogyan mondta.

Akármennyire is nehéz lesz megszokni ezt az új életet, és életvitelt; mindenképpen szeretném. Jungkook-al szeretném. Bár hiányzik Korea és a többiek -már most-, azért remélem, hogy semmi sem fog megakadályozni abban, hogy boldog legyek itt Kook-al. Sokat jelent nekem, és nem akarom semmi képpen sem elhagyni. Ahogy Ő sem engem. Hiszen vissza jött volna értem. Bármennyire is nehéz lesz ez, meg kell szoknom és túl kell lépnem a Koreai életemen. Bár elfelejteni nem fogom, igyekszem nem mindig csak arra gondolni. Új életet kezdek, meg kell tanulnom, hogy nem mehet minden ugyan úgy, mint eddig. De tudom, hogy Jungkook segíteni fog, és ha elakadok; Ő mindig velem lesz. Mert szeret, és én is Őt.

2021.05.20.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💕

Bbyk már csak az epilógus van hátra.🥺🥺