Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

42.rész

Jimin szemszöge:

-Haragszom rád!-Jelentettem ki minden bevezetés nélkül, amikor már otthon voltunk. Jungkook meglepődött, gondolom mert ilyen gyorsan belevágtam a közepébe, de aztán utánam sietett a nappaliba.-Itt hagytál volna megint, csak mert az a Sawada arra kért téged.-Fontam keresztbe karjaim, így úgy nézhettem ki mint egy öt éves kisfiú.

-Nem hagytalak volna itt.-Rázta fejét párom, mire kissé gúnyosan felnevettem.

-Nem-e?

-Nézd!-Sóhajtott egy nagyot, aztán megfogta kezeim.-Én tényleg nagyon sajnálom, hogy elindultam volna és megint itt maradtál volna, de hidd el nekem, hogy nem akartalak itt hagyni. Várj csak!-Engedte el kezem, aztán kiment az előtérbe. Hallottam, hogy a táskájában matat valamit, majd vissza tér hozzám egy repülőjeggyel a kezében. Tokióból Seoulba.-Úgy terveztem, hogy hétvégén vissza jövök. Semmiképpen sem hagytalak volna újra magadra. Tudom, hogy anno mit éreztél, min mentél keresztül és nem akartam volna újra ezt tenni veled. Nem lettem volna rá képes. Nagyon szeretlek, Jimin és bár úgy tűnt nem te voltál most a szemem előtt az első, valójában mégis.

-Jungkook..-Mogyogtam teljesen meghatottan, majd közelebb másztam hozzá és átöleltem. Azonnal körém fonta karjait, és egy puszit nyomott fejem búbjára.

-Nagyon szeretlek, Pici!

-Én is téged Gguk! Nagyon-nagyon.-Suttogtam mellkasára, majd még szorosabban bújtam hozzá mint előtte, már ha ez lehetséges volt.

Hihetetlen. El sem tudom mondani, hogy mit érzek jelen pillanatban. Mintha újra vissza tért volna egy részem, és most így újra teljes lettem volna. Nagyon boldog vagyok, hogy Jungkook-nak mégis én voltam az első, és képes lett volna vissza jönni értem már rögtön hétvégén. Elmondhatatlanul szeretem ezt a férfit, ezellen semmi kétség. Megijedtem tény és való, de már minden rendben. Vissza jött volna. Nem hagyott volna el újra.

●●●●

Másnap Jungkook és én korán keltünk, ugyanis Ő ismét a reptér felé vette az irányt. Vissza megy, de hétvégén már jön is vissza hozzám, hogy együtt megoldjuk ezt a problémát, ami jelenleg a távolságot jelenti.

-Nagyon vigyázz magadra és amint landoltál hívj is fel! Rendben?-Adtam át neki a reptéren a táskáját, mire vigyorogva bólintott egy nagyot, aztán szabad kezét arcomra helyezte.-Szeretlek!

-Én is téged.-Mosolyodott el, majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra. Nem tartott sokáig, hiszen neki már mennie kellett a megfelelő kapuhoz, de azért még egy apró puszit nyomott rájuk.-Szia Pici!-Mosolyodott el, aztán felkapta cuccát, és még utoljára rám pillanatva elindult. Még utána intettem mikor látott, majd megvártam, hogy felszálljon a gépre, aztán én hazafelé vettem az irányt.

Telefonon csörögni kezdett, mire szemöldökráncolva nyúltam érte, aztán felvettem és kihangosítottam azt.

-Szia Jimin!-Szólt bele Leila, mire mosolyogva vissza köszöntem neki, bár úgy sem látta ajakgörbületem. Mindegy.-Na mi újság? Kivitted a barna herceged a reptérre?

-Ki, igen. Már hazafelé tartok.-Válaszoltam.

-Mhm. Ne felejts el bemenni Natsumi-hoz, mert eléggé régen voltál már nála.

-Vasárnap voltam nála, legközelebb holnap megyek.-Értetlenkedtem.

-Igen tudom, de tudod, hogy már milyen nagy a hasa. Vagyis..Oké két hónapos körülbelül, de érted. Nem árt ha ezentúl kicsit többször is rá nézel a lányra. Nem mintha izgatna, csak na..Érted.-Hadarta a végét, mire elnevettem magam. Hiába utálja a lányt, attól még ő is aggódik érte. Ez biztos ilyen "anyai" ösztön lehet, hiszen Natsumi terhes, bár nem tudom, nem vagyok lány. Hála égnek.

-Jól van, jól van. Útközben beugrom hozzá. De most leteszem, mert vezetek.-Mondtam a lánynak, majd elkönsztünk egymástól, és letettük a telefont. Célirányt változtattam, aztán Natsumi felé vettem az irányt, ahogyan azt Leilának is ígértem.

Út közben hallgattam egy kis zenét, majd énekelni kezdtem azokat a részeket, amik nekem is mennek. Így hát eléggé hamar el is telt az idő, amíg a lányhoz érkeztem.

-Szia!-Köszöntem mikor ajtót nyitott, majd be is léptem a házba, bár ő kicsit sokkolva nézett rám.

-Szia! Te? Azt hittem csak holnap jössz.-Tipegett utánam lassan.

-Gondoltam rád nézek hátha kell valami.-Rántottam vállat.

-Egyelőre nem, köszönöm.-Mosolyodott el, majd le ült a kanapéra.-De ha már itt vagy mesélj! Mi újság Jungkook-al? Tényleg elment végül Japánba?

-Ahm..Utána mentem igazából a reptérre. Még időben elcsíptem, szóval tegnap haza jöttünk. Kiderült, hogy hétvégén vissza akart jönni hozzám, szóval egyáltalán nem akart itt hagyni.-Mosolyodtam el halványan.-Ma viszont elment, de hétvégén vissza jön és majd valamit kitalálunk közösen.

-Szerintem menj vele!-Rántott vállat.-Ki is a cégnél a legjobb? Leila? Add át neki a vezetést!-Javasolta, majd előre hajolt.-Sokat nem veszítenél. Te nem szereted már vezetni, Jungkook elmegy..Igazából egyértelmű, hogy ennek mi lesz a végkimenetele.

-Igen..Igazad van.-Bólintottam egy nagyot, majd dőltem hátra a székben. Valóban nem beszél butaságot, teljesen igaza van és jogos amit mondd. Nincs értelme itt maradnom, ha már úgy is lassan abba hagynám a cégem vezetését. A családom és a barátaim bármikor meg tudom látogatni, valamit akár ők is engem. És Tae is közel lenne. Tényleg nem kérdés, hogy vele megyek-e vagy sem. Így lesz a legjobb mindenkinek..

2021.05.14.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💕

Már csak 1-2 rész!!!🥺