Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

23.rész

Lábaim remegtek ahogyan hamarabb felálltam a székemből és oldalra sunnyogtam. Időben értem oda, hiszen pont ekkor szólt a pap, hogy a gyűrűket kéri. Szinte már folyt rólam a víz ahogy azt a kisebb távot megtettem a gyűrűkkel, de mégis mosolyogtam. Büszkeséggel töltött el, hogy Jihyun már itt tart. Hamarosan talán egy poronyt is lesz és boldog valamint egy szerető család lesznek. Megtalálta azt a személyt az életében aki mellett egész tud lenni és boldog, vidám és önmaga. Nincs is ennél szebb dolog. Szeretni és szeretve lenni.

Egy hatalmas mosoly kíséretben hajoltam meg kissé, majd már nem is törődve az emberek lenéző tekintetével; a helyemre ültem. Kook egy kisebb puszit nyomott kissé még remegő kezeimre, majd csendben tovább hallgattuk a pap beszédét. Nem volt sok hátra, hamar elérkezett a várva várt csók, minek következtében hatalmas taps vihar és hangos éljenzés keletkezett. Mindketten meghajoltak mintha csak egy színdarab lett volna, majd megköszönték a papnak a munkát és elléptek az oltártól. Innen már csak az úgynevezett lagzi volt hátra, de persze előtte meg volt a csokor dobás is, ami ugyebár kihagyhatatlan.

Lassan mindenki befelé vette az irányt, és helyet foglaltunk a vacsorához. Rengeteg szék volt, hosszú asztalok és annyi tányér valamint evőeszköz, hogy ennyit szerintem egész eddigi életem során nem láttam. Mondjuk tény és való; sokan voltunk. Megkerestük a nekünk kijelölt helyeket, majd le is ültünk. Szerencsére az asztal végére kerültünk, így nem volt azzal gondunk, hogy olyanokkal kerülünk össze, akik a legkevésbé sem kíváncsiak rám vagy akár Jungkook-ra. A rokonságból mindenki ismeri a történetünk és nem kizárt, hogy a családban lévő közelebbi barátok is, vagy akár szimpla ismerősök. Itt nagyjából mindenki egy pletykás öreg asszonyhoz hasonlítható, ha nem máshoz.

-Hogy érzed magad? Nagyon vörösnek tűnsz Chim..-Mért végig aggódó tekintettel Kook. Valóban egy kissé fájt a fejem, és talán a bent lévő meleg is rá tett egy lapáttal, de az is lehet, hogy csak a kevéske kis pezsgőtől van.

-Egy kissé valóban szédülök.-Vallottam be. Neki sem kellett több, azonnal karon ragadott és kifelé kezdett húzni, hogy majd egy kis frissebb levegőhöz jussak. Amint kiléptem egyből meg is csapott a hűvös, minek következtében kirázott a hideg. Kook ezt észrevéve azonnal mögém lépett és átkarolt.-Jobb már?-Suttogta halkan.

-Mhm.-Döntöttem mellkasának a fejem és lehunytam a pilláim. Jól esett az esti hűvös, de legfőképpen friss levegő, valamint Kook meleg érintése és közelsége. Kissé kihallatszott a zene, így lassan ringatózni kezdtünk, ezzel bennem egy kellemes és nyugtató érzést keltve. Kezei hasam alatt voltak össze kulcsolva, bár egyikkel még így is az enyémet fogta.-Annyira szeretlek.-Csúszott ki a számon. Már régen mondtam neki, nagyon régen, talán már el is felejtette mit jelent..Érezhetően megfeszült, aztán ismét ellazult, majd nyakamba puszilt.

-Én is téged!-Mondta halkan, majd magával szembe fordított és egy lassú csókot kezdeményezett, amibe bele is mosolyogtam egy kissé. Arcomra simítva húzott magához teljesen közel, testünk egymásnak nyomódott, egy papír lap sem fért volna közénk. Teljesen elveszett az idő érzékem, ez a csók most annyira más volt. Éreztem minden egyes rezdülését, heves szívverését és minden érzelmét. Hihetetlen, hogy egy csókkal mennyi mindent át lehet adni a másiknak.

-Khm..Nem akarunk zavarni, csak beszélgetni jöttünk.-Hallottuk meg Jihyun hangját, mire zavartan váltunk el egymástól. Mosolyogva néztünk rájuk, majd meghajoltunk kissé, hiszen a menyasszonyt tulajdonképpen még nem is ismerjük.-Szóval srácok ő itt So Yora, vagyis mostmár..Park Yora.-Mutatta be büszkén Jihyun, mi pedig ismét meghajoltunk egymás előtt.

-Park Jimin és Jeon Jeongkook!-Mutatkoztunk be mi is.

-Örülök, hogy végre megismerhetlek titeket. Jihyun nagyon sokat mesélt rólatok, szinte mindent tudok.-Mosolyogott édesen.-A mostani életetekről nem sokat tudok, szóval meséljetek egy kicsit magatokról.-Jött teljesen lázba, mi pedig örömmel kezdtünk magunkról beszélni, de persze igyekeztünk vissza kérdezni is, hogy ne csak mi legyünk a középpontban. Azt kell hogy mondjam; Jihyun igazán jól választott. Energikus, mosolygós és igazán élettel teli a lány. Pont hozzá való. Tulajdonképpen jobbat már nem is tudott volna kifogni magának. És persze amellett se menjünk el, hogy kívül is gyönyörű.-És mondjátok csak..Újra együtt vagytok?-Hajolt kíváncsian előre.

Öhm..Hát tulajdonképpen nem.-Nevettem fel kínosan. Valóban nem vagyunk együtt. Igaz néha össze bújunk, csókolózunk, lefekszünk egymással és úgy viselkedünk mint a párok, de..Nem lett kimondva, hogy így is lenne.

-Alakulóban van, mondjuk így.-Szólt közbe Kook.-Nincs túlságosan nyilvánosságra hozva, de mint te is látod olyan mintha egy nyílt titok lenne. Szeretjük egymást csak..Még nem lett kimondva.-Rántott vállat mosolyogva.

-I-igen..-Bólintottam egyet.

-Kár..Pedig valóban olyan édesek vagytok együtt mint ahogyan azt Jihyun és a szüleid is mesélték. Azért szurkolok.-Csapta össze tenyereit.-Na ha nem bánjátok nekem lassan vissza kéne mennem, hiszen eléggé érdekes, hogy lényegében nem vagyok ott a lagzimon.-Nevetett.-További jó szórakozást fiúk!-Intett még egyet, majd már el is tűnt a bejárati ajtó mögött.

-Aranyos lány..-Döntöttem oldalra a fejem egy halvány mosoly kíséretben, miközben már hűlt helyét kémleltem.

-Valóban..-Értett egyet Kook velem.-Tudod gondolkodtam.

-Igen? És min?-Néztem fel rá. Kezeit derekamra helyezte, majd közelebb húzott magához, de az Istenért sem csókolt volna meg.

-Talán ki kéne mondanunk, hogy együtt vagyunk. Mit szólsz hozzá?-Dörmögte mély hangján. HOGY MI?

-K-komolyan mondod?-Legalább annyira remegtem, mintha csak az első csókot tettem volna meg felé. S bár azt ő kezdeményezte, én léptem egy nagyobb lépést.

-Komolyan.-Suttogta össze kulcsolva egyik kezünk.-Mit szólsz?-Először fel sem tudtam fogni, hogy mit kérdez, csak néztem magam elé és azon gondolkodtam, hogy most viccel-e. Vártam, hogy a képembe nevessen, de nem tette meg, így egy boldog mosollyal egyeztem bele ebbe a kapcsolatba. Egy kapcsolatba ugyan azzal az emberrel, akivel az első is volt.-Egyébként azt a kis csókot amit nem rég megszakítottak..Folytathatnánk később otthon.-Vigyorodott el perverzen, mire mellkasára csaptam.

-Olyan idióta vagy, Jeon Jungkook!-Nevettem el magam. Örömöm sajnos nem sokáig tartott, hiszen a távolban megjelentek a nagyszüleim alakja, valamit savanyú arckifejezésük, minek hatására csak sóhajtottam egy nagyot.-Nos..Készüljünk a fejmosásra és egy eléggé lealacsonyító beszélgetésre!

2021.03.03

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!❤