Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

15.rész

2020.04.30.

Jimin szemszöge:

Kinyitom a szemeim az erős fény miatt, ami majdnem meg vakít, majd nyüszögve fordulok oldalra és temetem fejem egy mellkasba. Pontosabban Jungkook mellkasába, aki emiatt felkel, majd átkarol és egy puszit nyom homlokomra.

-Jó reggelt!-Köszönt rekedtes hangján, mire lesütöm szemeim.

-Neked is. Felkeltettelek?-Kezdtem hasára rajzolni ujjaimmal.

-Nem. Fent vagyok már egy ideje, csak nem akartalak zavarni.-Túrt hajamba.

-Akkor jó.-Mosolyodtam el kissé, bár ezt úgy sem láthatta.

-Mit szeretnél ma csinálni?-Kérdezte érdeklődve, mire vállat rántottam.

-Elkéne menni az autókért..-Néztem rá, mire egy mosolyt villantott, majd óvatosan össze érintette ajkainkat. Testemen át járt a jóleső borzongás és libabőr, elöntött a forróság. Hamar francia csók lett a simából, és egyre hevesebben faltuk egymást, míg végül az ölében kötöttem ki. Nagy kezei derekamon pihentek és erősen tartottak, mégis óvatosan és gyengéden. Néha végig simított oldalamon és hátamon is, ezzel libabőröket okozva rajtam.-J-Jungkook..-Váltam el tőle lihegve, és értetlen arcát figyeltem.

-Baj van?-Kérdezte arcomra simítva.

-Nem, nem..Csak..Nem megyünk az autókért?-Kérdeztem. Oldalra pillantott az éjjeliszekrényre, ahol egy digitális óra pihent, majd megrántotta a vállát.

-Kilenc óra. Biztos most azonnal akarsz indulni?-Húzta fel szemöldökét, közben végig cikázott hosszú ujjaival oldalamon. Elgondolkodtam, majd megráztam a fejem.

-Ráér később.-Suttogtam. Kook mosolyogva húzta le fejem magához, majd újra csókolni kezdett, és óvatosan maga alá fordított.

●●●●

-Ahh...Indulhatunk?-Fordult felém Kook az ágyban, mire hevesen bólogatni kezdtem, majd felültem. Kimásztunk a meleget adó ágyból, és magunkra kaptuk a ruháinkat, végül a földszint felé vettük az irányt.

-Mit akarsz csinálni miután elhoztuk a kocsikat?-Néztem rá.

-Arra gondoltam, hogy Tae és te átjöttök, nézünk valami filmet, sütkérezünk hátul meg ilyenek.-Nézett rám séta közben.

-Jól hangzik.-Mosolyodtam el.

Az út egészen kellemesen telt, beszélgettünk, nevetgéltünk. Jungkook persze sokat hülyéskedett amit annyira nem is bántam, legalább volt egy kis hangulat. Néha megbámultak minket az utcán, de őszintén szólva cseppet sem érdekelt. A lényeg, hogy mi jól éreztük magunkat.

Hiányzott már, hogy Jungkook ennyire önmagát adja előttem és az is, hogy velem legyen. Mindig is jól éreztem magam a közelében, sosem tagadtam ezt. Voltak köztünk is kisebb viták, de szerencsére mindig meg tudtuk oldani, sosem voltunk hosszabb ideig haragban. Általában mindig egy véleményen voltunk, és ez jól is jött. Kissé különböző személyiségek vagyunk, de mégis úgy érzem, hogy teljes mértékben passzolunk egymáshoz. Bár szerintem ezt egyikünk sem vallaná be a világért sem, hiszen ez milyen nyálas duma már.

Hiába, hogy most itt sétál mellettem, úgy érzem mégsem sikerült teljes mértékben azt az érzést vissza hozni mint ami régen is meg volt köztünk. Egy kissé még mindig olyan mintha egy idegen lenne számomra, vagy nem is tudom, hogy mivel magyarázzam meg a bennem lakozó gondolatokat és érzéseket. Csak..Furcsa. Mintha egy vihar előtti csend lenne, amikor minden szép és nyugodt, aztán hirtelen jön a vihar, a zápor, a szél, a sötétség..Így érzem magam. Nagyon remélem, hogy ez csupán csak az én butaságom és igazából közel sem így van.