Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

33.rész

2020.06.29.

Gyorsan kiszállok az autóból, majd a két szatyrot kezembe véve; Natsumi lakása felé veszem az irányt. Mint mindig; az ajtó nyitva áll előttem, így akadálymentesen betudok menni azon.

-Meg jöttem!-Kiáltottam el magam, aztán levettem a dzsekim és a cipőmet, hogy ne kelljen utánam takarítania később.

-Szia!-Jelent meg előttem mosolygós lénye, majd farzsebébe csúsztatta kezeit, és így billegett mellettem.-Hamar jöttél. Nem tudtál aludni?-Tipegett utánam, majd kíváncsian nézett bele az egyik szatyorba, amit időközben már a pultra pakoltam.

-Őszintén szólva nem.-Sóhajtottam egy nagyot, miközben kitártam a hűtő ajtót és szétnéztem benne, hogy mit hova tudok majd tenni. Végül elkezdtem pakolni.

-Történt valami?-Hallottam érdeklődő hangját.

-Tulajdonképpen nem, csak manapság nem érzem magam úgy mint eddig. Kicsit mintha..Mindennel kapcsolatban bizonytalanabb lennék, nem érzem magam komfortosan. Nem élvezem úgy a munkát mint eddig, és..Nem tudom.-Ráztam fejem, bár magam sem tudom, hogy mégis miért mondtam ezt el neki.

-Nem lehet, hogy van valami ezt váltja ki belőled? Történt veled valami nagyobb trauma, vagy hogy mondjam?-Kérdezte Natsumi, de közben már hallani lehetett, hogy valamit eszik.

-Tulajdonképpen több minden is történt. Konfliktusok, sok munka, stb.-Ráztam a fejem, majd felé fordultam, hiszen mindent elpakoltam.

-Akarsz róluk beszélni?-Könyökölt az asztalra, én pedig esküszöm, hogy fontolóra vettem. Végül aztán vállat rántva leültem vele szembe, és beszélni kezdtem. Beszélni kezdtem a céges buliról, a nagymamáékról, a munkáról, és minden egyes kisebb-nagyobb sérelmeimről, ő pedig meglepetésemre; türelmesen, és érdeklődve hallgatta, hogy mit mondok neki.-Mm, értem. Figyelj Jimin..Nem akarok túl sok mindent mondani, hiszen tudom, hogy az utóbbi időben, sőt szinte mindig egy elviselhetetlen hárpia voltam, de ne aggódj! Minden rendben lesz előbb vagy utóbb, csak most egy kicsit próbára tesz az élet.-Mosolyodott el halványan.-És hé! Melletted van Jungkook, szóval hamar és könnyen átfogod ezt az időszakot vészelni. Meg hát azért Taehyung is melletted van, rá is biztosan számíthatsz, tulajdonképpen bármikor. Meg azért..Rám is, ha akarsz néha beszélgetni. Tudom, hogy nem indult jól a kapcsolatunk, sőt, de ettől függetlenül még én sem vagyok egy szívtelen dög. Szóval ha valami van, keress meg! Tudod hol találsz.-Kacsintott mosolyogva, majd felállt előlem és a hűtőben kezdett matatni.-Ez csokis eper?-Tartotta fel a dobozt, mire nevetve léptem mellé.

-Az, és itt még van több is, de szerintem ne edd meg egyszerre mindegyiket!-Néztem rá, majd karórámra pillantottam.-Lassan mennem kellene, de Natsumi. Nagyon köszönöm.-Mosolyogtam rá, mire csak legyintett egyet, aztán utamra engedett.

Meglepő, de valamennyire tényleg sokkal nyugodtabb voltam, mint amilyen előtte. Kellemesen el tudtam beszélgetni vele, nem vágott közbe, néha mondott egy két tanácsot, és a végén is inkább bíztatott. Nem tudom, hogy a terhesség miatt lett-e ennyire kedves, de nem bánnám, ha ilyen is maradna. Neki is, és nekünk is jobb lenne.

-Szia Leila!-Köszöntem a lánynak, aki mosolyogva intett egyet, majd újra a gépet bújta.

A lift felé vettem az irányt, majd a legfelső emelet gombját megnyomva vártam, hogy végre felérjek és végül dolgozni kezdjek.

-Szia Gguk!-Nyitottam be először hozzá.

-Szia Pici. Későn jöttél.-Döntötte oldalra a fejét, de azért kitárta a karjait, hogy magához hívjon. Készségesen bele is ültem az ölébe, majd egy gyors csókot nyomtam ajkaira.

-Tudom. Natsumi-val beszélgettem. Kiderült, hogy nem is olyan hárpia, mint amilyennek látszik. Egész segítőkész volt.-Meséltem neki.

-Azért csak ne bízz benne! Rád bízom mit osztasz meg vele, és mit nem, de ne feledd, hogy én régebb óta ismerem mint te!-Bökte meg orrom, én pedig kuncogva bújtam nyakába, mintha csak egy tizenéves tini lennék.

-Tudom, de jól esett, hogy meghallgatott, és segített.-Vallottam be neki.

-Ezeket én is megtudom tenni.-Mondta Kook, mire nyakára pusziltam.

-Tudom. És köszönöm.-Mosolyogtam rá, majd egy lágy csókot kezdeményeztem, amit készségesen viszonzott is, kezei pedig azonnal ingem alatt kötöttek ki, hogy felhevült bőröm cirógassa.

Enyelgésünk a telefonom csörgése zavarta meg, mire szemöldök ráncolva vettem elő a zsebemből, és néztem meg a kijelzőt. Anya volt.

-Szia anya! Baj van?-Kérdeztem bizonytalanul.

-Szia kincsem! A mama kórházban van. Egyik pillanatról a másikra rosszul lett, és nem tudjuk mi a baja. Az orvosok azt mondták, hogy nem túl komoly, de vizsgálaton bent kell tartani, meg persze megfigyelés alatt kell tartani.-Hadarta gyorsan, de én nem tudtam már teljes mértékben figyelni, hiszen pillanatok alatt levert a víz. Bár nem volt jó a viszonyunk soha, ettől függetlenül még én ugyan úgy aggódom érte, és nem érint jól, ha valami gond lenne, vagy van vele.

-M-mi? Komolyan?-Kérdeztem alig hallhatón és már attól tartottam, hogy a régi pánikrohamom hirtelen úrrá lesz rajtam.

-Igen, komolyan. Csak szólni akartam, hogy tudd mi a helyzet. Várj egy kicsit, kincsem!-Szipogott anya, aztán csak egy kis duruzsolást hallottam, majd ismét az ő hangját.-Később még jelentkezem, de most el kell mennem. Legyél jó, és vigyázz magadra! Kook-ra is! Szia drágám!-Szipogott megint, majd meg sem várva a válaszom; letette a telefont.

Sokkolva tartottam még pillanatokig a fülemen a telefont, de már senki sem volt a vonalban. Egy könnycsepp folyt le az arcomon, majd erőszakosan töröltem le azt, és haraptam be alsó ajkam.

-Pici, mi történt? Miért sírsz? Ki volt az?-Hallottam meg Kook aggódó és kissé remegő hangját, majd kezeit arcomra helyezte, hogy rá nézzek.

-A..A m-mama.-Sírtam el magam, aztán szorosan ölelésébe bújtam, és bőgni kezdtem mint egy csecsemő. Nyugtatólag kezdte simogatni a hátam, és a fejem is, majd sok-sok puszit hintett a hajamba. Szorosan ölelt, el sem engedett majd' egy óráig.

-Mostmár elmondod, hogy mi a baj?-Húzott a helyiségben lévő kanapéra, majd ölébe húzott, hogy szembe legyek vele, aztán letörölte könnycseppjeim.

-Anya azt mondta, hogy a mama kórházba került, és az orvosok egyenlőre még nem tudják, hogy mégis mi a baja. Egyik pillanatról a másikra lett rosszul, és..És..Ahj, Gguk, mi jöhet még?-Szipogtam egy nagyot, aztán mellkasába bújtattam arcomat inkább.

-Sajnálom, Pici. Tudod mit? Szerintem menjünk haza, és ma már csak pihenjünk. Bár korán van még, vegyél egy forró fürdőt, és aztán aludj! Oké?-Puszilt arcomra, én pedig bólintottam egyet, hogy benne vagyok és semmi akadálya annak, hogy ezeket meghiúsítsam, vagy ellenkezzek ellenük.

●●●●

Ledobom magamról a ruhákat, majd óvatosan a forró vízbe lépek, és Jungkook mellkasának dőlők. Egy elégedett, de mégis frusztrált sóhajt engedek ki ajkaim közül, Kook pedig kezeit hasamon kulcsolja össze, majd lágy puszikat hint vállamra, és a nyakam különböző pontjaira.

Fürdés után felvettük a pizsamákat, majd végül ágyba bújtunk, hogy én is pihenjek és Gguk is.

2021.04.14.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💕