Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

29.rész

2020.06.23.

Tegnap este már nem egyből Gguk-hoz mentem, hanem haza. Esküszöm furcsa volt itthon lenni egyedül, hiszen eddig Ő is mindig velem volt, vagy pedig nála voltunk. Egész éjjel forgolódtam, nem igazán bírtam aludni, így hát nem kérdés, hogy most meg úgy hajtok a munkába mint a mosott szar.

-Jó reggelt Mr. Park!-Köszönt vigyorogva Leila, mire nevetve léptem mellé.

-Neked is.

-Hogy vagy? Ahogy elnézem nem sokat aludtál az éjjel. Valamint..Kook sokkal korábban be jött. Csak nem..?-Döntötte oldalra fejét gyanakvóan, majd egy nagyot sóhajtott, mikor bólintottam egy aprót.

-Nem tetszik neki, hogy segítek Natsumi-nak. Őszintén szólva érthető, de azért egy kicsit neki is meg kellenne értenie engem.

-Nem akarok neked hazudni, de én sem értem, hogy miért segítesz annak a hárpiának.

-Mert bár az, egy érző lélek. És egy kis kedvességbe nem halt még bele senki sem. Valamint..Megsajnáltam.-Vallottam be neki, ő pedig elmosolyodott.

-Túl jó szíved van, Park Jimin.

-Hmm..-Ennyire tellett tőlem. Végül megindultam a legfelső emeletre, hogy bele vessem magam a munkába. Mint mindig, mikor valami problémám van. Sokkal jobban érzem magam ilyenkor. Bár érdekes, hiszen a munka is néha felidegesít.

-Ezeket Siu nyomtatta nem rég, neked kell kitöltened őket.-Lépett be Jungkook, majd azzal a lendülettel amivel jött, el is ment. Sóhajtottam egy nagyot és az asztalra hajtottam a fejemet. Percekig csak pihentettem a fejem a falapon, mikor is úgy döntöttem, hogy ideje lenne tisztázni a tegnapi kis vitánkat. Nem hiányzik, hogy az egész munka a feszkóval legyen tele és ráadásul a saját lakásomba szarul érezzem magam, mert Ő nincs velem.

Felálltam a székemből, majd egy hatalmas lendülettel nyitottam az ajtót, ám ugyan ebben a pillanatban Kook is nyitotta és lihegve állt az ajtóban.

-Kook..-Motyogtam szemeibe nézve, de nem igazán tudtam, hogy hogyan is kezdjek neki a bocsánatkérésemnek.-Én..-

-Shh!-Pisszegett le, majd puha ajkait enyémekre tapasztotta. Bele szusszantottam a csókba és szinte majd' elolvadtam karjai között. Hátrafelé kezdett tolni, közben becsukta az ajtót és be is zárta azt, majd egy hirtelen mozdulattal neki nyomott a falapnak és nyakam kezdte megtépázni.

-Kookh..Nem kéne beszélnünk?-Toltam kicsit hátrébb, hogy szemeibe tudjak nézni.

-Majd utána.-Suttogta, majd ismét nyakam kezdte nyálas csókokkal ellepni, én pedig beaadva neki a derekam hajába túrtam. Végülis már lassan egy hónapja nem volt köztünk semmilyen aktus és be kell vallanom, hiányzik már, főleg Vele. Azért valljuk be..Egy adonisz, ha mondhatom így.

●●●●

‐Szóval heti két alkalom?-Gombolta be nadrágját, én pedig lassan bólintottam egyet.-Rendben!-Egyezett bele én pedig mosolyogva nyomtam egy csókot duzzadt ajkaira.

-Köszönöm.-Öleltem át csupasz derekát, Ő pedig szintén csupasz hátam simogatta.

-De csak hogy tisztázzuk. Nem leszünk puszi pajtások vele és ami a legfontosabb..Nem lehetsz vele túl sokat.-Szűkítette össze szemeit, mire elnevettem magam, majd magamra kaptam az ingemet.

-Én sem akarok túl nagy barátságban lenni vele, nehogy azt hidd. Mellesleg pedig..Nekem kéne félnem, hogy sokat leszel a közelében, nem pedig neked. Tudtommal neked volt vele kapcsolatod.-Világosítottam fel, mire elgondolkodott, aztán csak vállat rántott.

-De mostmár veled vagyok, szóval ne aggódjon az epersegged, semmi nem lesz köztünk.-Vigyorgott mint a vadalma, persze én csak szemet forgatva legyintettem inkább.-Nos jót szórakoztam Törpilla, de hív a munka és a kötelesség.-Mutatott az ajtó felé, majd egy puszi után már sietett is irodájába. Begomboltam utolsó gombom az ingemen, majd leültem az asztalom mögé és neki láttam a Siu által küldött papírok kitöltésének.

-Jimin? Áá, mostmár szabad vagy.-Nyitott be Lila mosolyogva, de én csak értetlenül néztem rá.-Tudod, legközelebb talán legyetek halkabbak.-Kacsintott, mire fejem teljesen elöntötte a vörös szín. Baszki...

-Mennyien hallották?-Kérdeztem félve.

-Csak az ezen szinten lévőek, nyugi.-Rántott vállat, de tőlem csak egy sóhajra futotta.-A lényeg, hogy akkor mostmár minden rendben köztetek.-Vigyorgott.-Egyébként azért jöttem, hogy szóljak, Yugyeom hamarosan egy nagyobb céges találkozót tart, és téged is meghívott.-Nyújtotta át a borítékot, amit megköszönve elvettem tőle, ő pedig már ment is dolgára.

A "buli" egy hét múlva lesz, valamint lehet vinni egy, minimum kettő kísérőt is. Egyértelmű, hogy Jungkook és Leila jönnek velem, mást nem nagyon vinnék, hiszen attól függetlenül, hogy mindenkivel meg vagyok; nem vagyunk barátok.

Munka után Gguk már tűkön ülve várt rám, de nekem még volt egy pár papírom amit elkellett intéznem, így hát szinte már nyavalyogva várta, hogy mikor indulunk már haza.

-Kook, fejezd már be! Mindjárt készen vagyok.-Sóhajtottam, mire mint egy öt éves; puffogva ült le a kanapéra.

Szó szerint felragyogott szeme amikor készen lettem. Mivel mindketten külön autóval jöttünk, így külön is vezettünk haza. Most Kook jön hozzám, bár már kezd elegem lenni a folyamatos ingázásból, mert nem egy kellemes téma egyik héten vagy nap itt lenni, a másikon meg már ott.

-Baj van?-Kérdezte mellém lépve mikor már otthon voltunk, de én csak fejet ráztam. Látszott rajta, hogy kérdezni akar még, de belátta, hogy úgysem mondanám meg neki, így hát csak bólintott egy aprót és belépett a házba.

-Mikor tervezel menni nyaralni?-Kérdeztem a semmiből, mire vállat rántott.

-Pontosan nem tudom. Talán lehetne jövő hónap közepe felé. Addig tudsz valakit keríteni aki arra az egy hétre átveszi az irányítást. Vagy akár kettő hét.-Gondolkodott el hangosan.

-Rendben, tökéletes.-Mosolyodtam el, majd kimentem a konyhából és ölébe ültem, hiszen ő a kanapén ült.

-Mi az picúr?-Simogatta hátam.

-Nincs semmi. Csak jól esik most egy kicsit itt lenni.-Sóhajtottam egy nagyot, majd buksim nyakába temettem és úgy szuszogtam tovább. Gguk a hátam simogatta, ami teljes mértékben ellazított és megnyugtatott, nem sokkal később pedig csak annyit érzékeltem, hogy felemel, letesz az ágyra, majd mögém mászik és magához szorít.

2021.04.04.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💖