Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

27.rész

2020.06.11.

A mai nap arra ébredtem, hogy egyetlen világom, azaz Kook lába szó szerint szinte a számban van, mire értetlenül emeltem kissé feljebb a fejem, hogy megtudjam nézni, mégis milyen aberrált pózt vett fel. Annyira nem volt vészes. Feje az én egyik lábamon pihent, karja lelógott az ágyról, másik pedig úgy ahogy a derekam "ölelte"..Vagyis gondolom a cél ez lett volna, inkább csak pihent a karja a derekam mellett. Visszaejtettem fejemet a párnámra, majd egy mély levegőt vettem és hajamba túrtam.

-Gguk..Kelj fel!-Suttogtam halkan neki, közben a lábát kezdtem simogatni, amit időközben magam mellé csúsztattam, hogy ne a számba legyen.-Gguk..-Rázogattam kicsit meg, mire nyammogott párat, majd végre felemelte a fejét. Párszor körbe nézett -gondolom nem értette, hogy hol van-, majd maga mögé pillantott.

-Mi a...?-Kérdezte motyogva, aztán visszaejtette fejét a matracra.-Pillanat.-Emelte kezét a magasba, majd pár perc csend után végre megfordult az ágyon és be bújt mellém.-Jó reggelt!-Nyomott csókot ajkaimra, mire mosolyogva bújtam nyakába.

-Neked is. Hogy aludtál?

-Egészen jól, sőt. Egyből kidőltem az este után.-Villantott egy elégedett vigyort, mire mellkasára csaptam, de persze csak gyengén, hogy ne fájjon neki.

-Mit csinálunk ma? Holnap vissza kéne menni újra a munkába, szóval ha van terved amit meg akarsz valósítani, akkor azt most mondd!-Keltem ki mellőle, majd magamra kaptam az alsómat és Kook nagyobb pólóját.

-Délelőtt a szüleiddel leszünk, nyilvánvalóan..Ha haza megyünk elmehetnénk várost nézni.

-Várost nézni?

-Igen. Jó, tudom, hogy itt élünk és minden egyes helyet ismerünk már..Többé kevésbé, de ettől függetlenül egy séta jól esne szerintem neked is és nekem is. Nem?-Kelt ki ő is az ágyból, majd felöltözött, bár ő is csak annyit vett magára mint én.

-Nyugodj meg Jungkook, benne vagyok.-Mosolyodtam el, de már réges-régen a folyosón voltam.-Jó reggelt!-Köszöntem a konyhában lévő szülőknek, akik viszonozták, majd Jungkook is betoppant és Ő is köszönt.

-Hogy aludtatok? Nem volt kicsi az ágy? Bár úgy hallottam egész szépen elfértetek..-Somolygott anya, mire paprika vörös fejjel néztem rá.

-Anya, nemár..-Motyogtam zavartan, mire a konyhában lévők egytől egyik kinevettek, de persze én is mosolyogtam egy sort.-Annyira idegesítőek vagytok.-Nevettem el magam én is, mire a többiek még nagyobb hahotázásba kezdtek. Miután mindenki lenyugodott reggeliztünk, aztán a nappaliba mentünk, hogy a tegnap félbe hagyott beszélgetést tudjuk végre folytatni.

-Egyébként azon gondolkodtam..-Köszörülte meg torkát Jungkook, mire mindenki kíváncsian nézett rá.-Hogy mi lenne ha elmennénk a szülőkkel egy kicsit kiruccani?-Mindenki értetlenül nézett rá, ezért gyorsan bele is kezdett a terve felvázolásába.-Nyár van..Meleg van. Mikor kicsik voltunk gyakran szerveztek családi kirándulásokat, amikre én is hivatalos voltam.-Jelent meg egy mosoly arcán, amolyan nosztalgikus.-Arra gondoltam, hogy talán jó lenne ezt egy kicsit..Tudják. Újraélni.

-Ez nagyon aranyos Gguk drágám, én benne vagyok.-Fogta meg kezét anya, majd apa is bólintott egyet. Én természetes, hogy belemegyek, ez nem is kérdés. Jó lenne egy kicsit anyáékkal lenni és nosztalgiázni is. Nem árthat.

-Akkor most, hogy ezt megbeszéltük..Mi lassan indulunk.-Néztem meg az órát ami már két órát mutatott. Pedig mintha csak most keltem volna fel.

-Rendben kicsim. Pakoljatok össze mindent, ne hagyjatok itt semmi fontosat!-Szólt anya, bár szerintem ez inkább nekem szólt, hiszen kisebb koromban sokszor hagytam itthon olyan dolgokat, amire szükségem volt, vagy lett volna.

Betrappoltunk a szobába, majd szépen lassan el is kezdtük összepakolni minden holminkat, bár igazából nem pakoltunk nagyon szét. Eléggé gyorsan végeztünk. Szét néztem az apró helyiségben, mire Kook mögém állt. Izmos karját derekam köré fonta, fejét vállamon pihentette. Lehunytam a szemeim, ahogyan lassan oldalra kezdett ringatózni. Kellemes volt ahogyan a nap meleg sugarai beszűrődnek és felmelegítenek, ahogy Kook karjai körül ölelnek. Most minden annyira békés volt és azt akartam, hogy soha ne legyen vége, pedig semmi extra nem történt. Csupán csak érezteti velem, hogy szeret. Nem kellenek nagy dolgok hozzá, elég csak ennyi is. Hogy átölel és el ringat.

Lassan fordított maga felé, majd magához húzott és mutató ujjával állam alá nyúlt, hogy ránézzek. Csillogó szembogarai enyémeket kémlelték, de semmit sem tudtam kiolvasni belőlük. Csak bámult rám, néha megsimította hüvelykujjával állam vagy éppen ajkaim, ezzel bennem egy kellemes érzést keltve.

-Nagyon szeretlek!-Suttogta közénk, és mielőtt bármit is reagálhattam volna, Ő már ajkaim kényeztette sajátjával. Nem sietett, nem tépte ajkaim, csak lassan és lágyan becézgette őket, mintha az első csókunk lenne. Pedig annak már jó pár éve..

Kook sosem volt az az ember aki az érzéseiről szeretett volna beszélni, sőt.. Éppen ellenkezőleg. Biztos vagyok benne, hogy most is mondott volna sokkal többet mint azt, hogy "Szeretlek", de őszintén szólva én ezzel is tökéletesen meg vagyok elégedve.

●●●●

Ahogy haza értünk Kook tényleg elvitt engem sétálni, és bár már késő délután volt, meleg volt. Kézenfogva szeltük az utcákat, egy étterembe is beültünk, majd úgy döntöttünk, hogy elmegyünk naplementét nézni. Nekem fogalmam sem volt, hogy hova akar ő menni naplementét nézni, de ennek ellenére én csak mentem utána.

-Itt vagyunk.-Szólalt meg, mire értetlenül pislogtam rá. Egy hotel előtt állt meg, körülbelül 20 emelet lehetett.

-Mi? De..-Nem hagyta, hogy befejezzem már húzott is maga után. Eléggé könnyen bementünk, bár azt nem tudom, hogy mégis hogyan akar ennél tovább menni, ugyanis szoba nélkül nem hiszem, hogy tovább engednének minket. Viszont Kook lazán a pultos csajhoz sétált, mondott neki valamit, diskuráltak valamiről, aztán meghajolva felém indult egy nagy mosollyal az arcán.

-Gyere!-Nyújtotta ki izgatottan kezét, majd már húzott is a liftekhez. Megnyomta a legfelső gombot, én pedig kissé félve álltam mellette.

-Ha leszakad ez a szar, vagy megakad, esküszöm péppé verlek majd.-Mondtam durcásan, de közben már régen szemben voltam vele és inkább a mellkasába rejtettem arcom. Persze ő csak kinevetett, majd nem sokkal később szólt, hogy nyugodjak meg, biztonságban megérkeztünk. Szinte már futva léptem ki a szerkezetből, mire megint csak nevetést hallottam, de cseppet sem érdekelt.

Amint felértünk a tetőre gyönyörű látvány fogadott. A város már kissé sötétbe volt burkolózva, de mégis annyira világos volt, ahogyan a nap narancssárga fényt vetített rá. Hihetetlenül szép volt.

Kook ismét mögém lépett és ugyan azt a pózt vette fel mint reggel, én pedig mosolyogva néztem a tájat és csúsztattam kezem övéire. Azt hiszem ez életem egyik legszebb napja, pedig csak a szerelmemmel nézek naplementét. Nekem ez már felér mindennel.

2021.04.01.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!❤

BOLDOG ÁPRILIS ELSEJÉT💖😂