Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

5.rész

2007.10.18.

Taehyung már nincsen velünk, ugyanis a szülei úgy döntöttek, hogy Tokióban élnek majd tovább. Jungkook elég szomorú lett miatta, de végül beletörődött. Tartjuk vele a kapcsolatot, de sajnos az nem olyan, mintha személyesen is találkoznánk. Viszont lassan bele tudunk törődni, hogy már nincsen nekünk, mert mesze van.

-Jungkook! Hagyj már egy kicsit!-Toltam el barátom kezét, aki minden áron meg akart abban akadályozni, hogy megcsináljam a leckémet.

-De én focizni akarok, Jimin!-Toporgott mellettem az említett, mire letettem a ceruzát, hogy rá tudjak figyelni egy percet.

-Amint végeztem a leckével ki megyek veled focizni, de ha ezt most nem fejezem be anya le fog szidni, és te pedig nem jöhetsz majd át többé.-Néztem rá komolyan. Egy pillanatig el gondolkodott, majd szó nélkül le ült az ágyra, és onnan nézett. Vissza fordultam a leckém felé, majd gyorsan befejeztem azt, hogy legyen időm ki menni a kis nyuszi fiúval.-Kész vagyok.-Néztem rá nem sokkal később, mire azonnal megragadta a kezem, és már húzott is kifelé az udvarra, hogy végre tudjunk játszani.

-Mivel te ezt annyira nem szereted, legyél a kapus!-Javasolta. Szó nélkül be is álltam a kapuba, majd kezdetét vette a foci játék.

●●●●

2020.04.15.

Mivel tegnap minden kedvem elszállt, így arra jutottam, hogy ma nem engedem, hogy a napom egy kalap szar legyen. Nem fogom kimutatni, hogy az az ember a padlóra taszított, és össze tört. Erősnek kell maradnom, bármi is lesz.

-Leila?-Szóltam a telefonomba, közben pedig a nadrágom próbáltam magamra aggatni, több kevesebb sikerrel.

-Én volnék.

-Később megyek ma be. Szólj kérlek Jungkook-nak, hogy addig kezdje el az én munkámat is!-Végszóra sikerült fel vennem a farmeromat, így gyorsan be is csatoltam az övem.

-Min jár az eszed?-Kérdezte kiváncsian, mire csak elmosolyodtam.

-Majd meg látod. De most rohanok.

-Rendben! Akkor majd később.

-Igen. Szia!-Tettem le a telefont, majd felvettem a zakómat is, és bele túrva a hajamba felkaptam a pénztárcám és a telefonom, majd lementem a földszintre. Felkaptam a kulcsokat, és már a házban sem voltam.

Utam a fodrászom felé vezetett, akit már nem is tudom mikor láttam utoljára. Ne értsetek félre, voltam fodrásznál, de az utóbbi időben ő beteg volt, aztán pedig nem volt a városban.

-Jimin! Szia!-Jött oda Sunmi, majd egy nagy ölelésben részesített.-A szokásos?-Készítette elő a kendőt, amit azért tett rám, hogy ne legyek hajas.

-Igazából..nem.-Néztem rá tükörből, mire ő meglepetten pislogott rám.-Szeretném ha befestenéd a hajam.

-Mm, és milyenre gondoltál?

-Igazából szeretném rád bízni. Szakmai szemmel jobban látod, hogy mégis milyen szín állna jól nekem.

-Uuu, érdekes.-Mosolygott, majd össze dörzsölte tenyerét.-Vágjunk bele!-Tapsolt egyet, és már készítette is elő a festéket. Úgy látszik, hogy ő már tudja is milyen színű lesz a hajam. Végülis mindig kérdezte; Nem akarsz új haj színt?