Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

14.rész

2020.04.29.

Mind helyet foglaltunk a kanapén, majd várakozva fordultam Taehyung felé.

-Szóval? Hogyan?-Néztem rájuk felváltva, mire Jungkook már nyitotta is a száját, így először rá emeltem tekintetem.

-Múltkor pakolás közben egy papíron megtaláltam a szüleinek a telefonszámát. Gondoltam bepróbálkozom és felhívtam őket. Szerencsére a számuk ugyan az, és megkérdeztem, hogy Taehyung-nak mi az elérhetősége.-Magyarázta Jungkook.

-Szóval felhívott, hogy vissza költözik Koreába, azon belül Seoul-ba. Én már nagyjából 3 hónapja itt lakom, így hát mondtam, hogy jöjjön át egyik nap.-Folytatta Taehyung, innen pedig ismét Jungkook.

-Gondoltam nem jövök egyedül, elvégre ugyan úgy a bandánkba tartoztál, úgyhogy felvázoltam a tervet, hogy lepjünk meg téged.

-És most itt vagy.-Mosolygott Taehyung.

-Hű..Hihetetlen, hogy ismét itt vagyunk együtt. Annyira régen voltunk már hárman, hogy egyszerűen..Ki is ment a fejemből milyen volt. Persze nem felejtettelek el titeket, egy csomó képem van rólatok. A legtöbb be van keretezve.-Piszkáltam az ujjaim. Egy percig csend honolt a kis helyiségben, majd Taehyung szólalt meg.

-Nekem is vannak. Kettő a szobámban, és egy van mögöttünk a vitrinesben.-Mutott a helyes irányba, ahol valóban ott volt egy régi kép.-Plusz albumban is van jó néhány.

-Nekem három van a hálóban, és kettő a nappaliban. A többi szintúgy albumban.-Bólogatott Jungkook.

-Hé! Most, hogy újra együtt a kis csapat..Nem akarunk elmenni egyet bulizni?-Mosolygott szélesen Taehyung, mire kissé furcsán néztem rá.

-Tae..nekünk holnap munkába kéne menni..

-Tudtommal egy napot nem tagadhatsz meg magadtól..-Nézett rám mélyrehatóan.-Plusz szerintem Jungkook-ra sem haragudnál..-Rántotta meg a vállát.

-Nem is tudom..-Vakarta meg tarkóját Jungkook.

-Naaa, ne legyetek már ilyen puhányok. Gyerünk, egy kicsit érezzétek jól magatokat. Csajozzatok be, vagy pasizzatok, bánom is, csak menjünk.-Csapta össze tenyerét Tae, majd már ment is fel az emeletre és aztán szaladt lefelé a kulcsaival.-Na! Gyertek!-Intett.

Nem tudom hogyan vett rá minket, hogy elinduljunk, de mire feleszméltem, már a klub helyiség bejáratánál voltunk, és a személyinket adtuk át az őrnek.

-Én fizetek!-Indult meg Tae, mire hitetlenkedve néztem utána.

-Ne viccelj már, majd én fizetek.-Siettem utána, de csak leintett és leült a pulthoz.

-Három Whiskey-t legyen szíves.-Mondta, majd nem sokkal később már inni is kezdtünk.

-Mi a faszom..?-Hallottuk meg Jungkook hangját, mire értetlenül néztünk az irányába. Idegesen ráncolta össze a szemöldökét, majd orrnyergét masszírozva hajtotta hátra a fejét. Igyekeztem arra nézni amerre az előbb ő is nézett, és nem sokkal később ki is szúrtam Natsumi-t a tömegben, aki egy csapat lánnyal ugrált vihogva. Hirtelen lett rossz kedvem, így inkább tovább ittam az italomat nem is törődve azzal, hogy Tae és Kook mit beszélnek mellettem.

Jungkook szemszöge:

-Tae..Tudnál segíteni?-Hajoltam hozzá közel, mire bólintott egy aprót.-Van az a lány, rózsaszín ruhában, szőke hajjal.-Mutattam Natsumi irányba, majd Tae is arra nézett.

-Meg van. Igen?-Fordult felém.

-Szóval ő a barátnőm..Úgy volt, hogy otthon marad.-Magyaráztam neki. Nagy szemekkel pislogott rám, majd értetlenül nézett.

-Leteszteljem? Vagy mit akarsz?

-El tudod érni, hogy beléd szeressen?-Kérdeztem tőle őszintén, mire nevetve csapott rá a pultra, majd ivott a pohárból.

-Nekem más jön be.

-Nem kell, hogy viszont szeresd, csak foglald le kérlek!-Tettem össze két kezem, mire értetlenül nézett rám.

-Miért?-Húzta fel egyik szemöldökét. Fejemmel észrevétlenül a mellette ülő Jimin-re mutattam, mire mint aki megvilágosodott már indult is a lány felé egy kacsintás kíséretében.

-Hová megy Tae?-Nézett rám értetlenül Jimin.

-Natsumi-hoz.-Feleltem egyszerűen, mire értetlenül nézett rám, aztán Tae-ra, aki már nagyban a lány mögött táncolt. Natsumi úgy dörgölte magát hozzá, hogy az már szinte szánalmas volt, bár az én szememben undorító. Oké nem mondom, hogy teljes szívemből szeretem őt, de én mégsem csaltam meg, pedig lehetett volna rá okom és lehetőségem is. Végülis nekem mindegy mit csinál.

-De hát ő nem a te..Óó..Most teszteled?-Kérdezte halkan Jimin.

-Nem.-Ráztam fejemet.-Tae most éppen lefoglalja.-Néztem rá, majd megragadtam apró kezét, és magam után kezdtem húzni a tömegben. Persze egy másik irányba mentünk, hogy Tae-ék még véletlenül se lássanak meg minket. Vagy legalábbis a drága hölgyemény.

-Mit csinálsz?-Kérdezte Jimin édesen ráncolva szemöldökét, mire nevetve húztam magamhoz teljesen közel. Kezeimet derekára helyeztem, ő pedig nyakam ölelte át sajátjaival. Lassan kezdtünk mozogni, nem is foglalkozva, hogy éppen egy gyorsabb ritmusú zene megy a klubban. Teljesen ki zárult a külvilág, és számomra csak is Jimin létezett, aki enyhén piros arccal nézett rám, szemei csillogtak. Dús és kívnatos ajkait néha megnyalta, olykor bele harapott kissé, ezzel teljesen lázba hozva engem. Végül szarva a körülöttünk lévőkre;ajkaira tapadtam, és bele markoltam kecses derekába, amit még Natsumi is megirigyelhetne. Aprót sóhajtott ahogy alfelünk össze ért, én pedig felbátorodva téptem azokat a cseresznye piros, dús és kívánatos ajkait. Miért ilyen rohadtul tökéletes? Miért kell minden áron beférkőznie az agyamba? Miért kell felborítania mindent, csupán csak a jelenlétével?

Teljesen belefeledkeztem, hogy mégis hol vagyunk, ugyanis már az ingje kigombolásával voltam elfoglalva. Szerencsére Jimin egyből kapcsolt, és elválva ajkaimtól a kezemre fogott.

-Jungkook..Nyilvános helyen vagyunk.-Nézett körbe.

-Fel jönnél hozzám?-Kérdeztem magabiztosan. Kissé be voltam csiccsentve, de bőven tudtam még, hogy mit miért csinálok, és mi történik. Szerencsére Jimin alig ivott, bár ő mindig is bírta a piát.

-F-fel..-Dadogott édesen, mire kezére fogtam és elkezedtem kihúzni őt a tömegből. Taehyung-ot kerestem tekintetemmel, aki amint meglátott intett, hogy minden rendben és, hogy menjünk csak nyugodtan. Elmutogattam neki, hogy mindenképpen fel hívom, mire mosolyogva felmutatta hüvelykujját.

-Gyere!-Húztam magam után Jimin-t, majd hazafelé vettük az irányt. A kocsim mondjuk Tae-nál maradt, de szerencsére nem lakom messze innen.

A hűvös éjszakának köszönhetően kellően kitisztult a fejünk, viszont a rúd már állt, így sietve tettük meg a hazafelé utat. Amint be léptünk az ajtón, Jimin ajkaira tapadtam, aki csak egy sóhaj kíséretében viszonozta csókomat, majd le is vette a cipőjét. Azt hiszem jó estének nézünk elébe..

2020.01.10.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad.❤