2020.05.03.
Az irodámban ücsörögve gondolkodtam azon, hogy mégis mivel lehetne ezt a helyet egy kicsit feldobni? Mármint nem csak az én irodámat, hanem úgy eleve az egész céget. A díszítéssel sokra nem megyek, egy idő után unalmas lesz, mást meg nem nagyon tudok..Ingyen étel van, természetesen víz is. Mégis mi a fenével álljak elő? Az alap eszközök a munkához szintén meg vannak, de mégis úgy érzem, hogy valami hiányzik. Hiába agyalok egyszerűn nem fér a fejembe, hogy mégis mi kéne ide, vagy mégis mire lenne szükség. Egyáltalán szükség van valamire?
-AZT MONDTAM MENJ EL!-Hallottam meg Jungkook hangját, mire egy sóhaj kíséretben eresztettem le a fejem és ráztam meg azt. Kook és Natsumi már megint veszekednek. Ez megy egészen szombat óta..
-MERT MI LESZ HA NEM MEGYEK, HM?-Kérdezett vissza vékony hangján a lány, mire úgy döntöttem közbe avatkozom, hiszen ezen a szinten rajtunk kívül még ketten tartózkodnak.
Megkerültem az asztalom, majd kiléptem az irodámból és Jungkooké felé vettem az irányt, végül be is nyitottam.
-Srácok...-Kezdtem bele, ám ekkor a fejem felé repült egy mappa, amiből szana széjjel szálltak a papírok. Kitértem a mappa elől még mielőtt a fejem bánta volna, majd kissé idegesen néztem rájuk, ők pedig ijedten rám.-Mi a franc folyik itt már megint?-Emeltem fel kissé a hangom, de még így is viszonylag halk voltam az előbbi kiabálásukhoz képest.
-Natsumi bejött és nem..-
-Jungkook már megint egy..-
Természetesen egyszerre kezdtek el beszélni, így nem is értettem mit mondtak. Halántékomat dörgölve hallgattam a sok sületlenséget, míg végül rájuk néztem és hangosan alkiabáltam magam.
-ELÉG LEGYEN! Szombat óta ez megy...Egész nap mást sem csináltok csak folyamatosan veszekedtek. Olyanok vagytok mint a rossz házasok. Elakarod venni?-Néztem Jungkook-ra idegesen.-Mert akkor hajrá. Veszekedni otthon is tudtok, nem csak itt.
-Jiminshi nem..-
-Nem..Ha még egy vitát meghallok..Akárcsak egy kis hangoskodást is..Mind a ketten repülhettek innen. Nem azért vagytok felvéve, hogy egésznap itt basszátok az eget és úgy vitatkozzatok egymással mintha az kötelező lenne. Natsumi mától kezdve nem jöhetsz fel erre a szintre, csak ha hivatva vagy.-Néztem a lányra, aki csak leesett állal pillogott rám, majd durcásan és nagyokat dobbantva vette kifelé az irányt, végül becsapta maga után az ajtót.
-Jimin én..
-Pakolj össze!-Mutattam a szét dobált papír halomra, majd kifelé vettem az irányt Jungkook-ot magára hagyva.
Talán kicsit nyers lettem volna? Mindenesetre mostmár hátha ért a szóból végre, elvégre nem hiányzik senkinek sem, hogy csak kiabálás uralkodjon a legfelső szinten. Ráadásul munkaidőben.
-Jimin!-Kopogott be nagyjából 10 percen belül Kook, mire meglepve néztem az ajtó felé. Kopogott...
-Gyere!-Szóltam ki eléggé hűvös hangon, mire hallottam, hogy egy nagy sóhajt vett és csak azután lépett be az irodába.
-Ne haragudj!-Nézett a szemembe. Most tényleg bocsánatot kért? Nem az a fajta.
-Ennyire megviselt, hogy szakítottatok? Hogy még bocsánatot is kérsz?-Húztam fel egyik szemöldököm érdeklődve.
-Jimin, ne csináld már..-Hajtotta hátra fejét, ezzel feltárva fehér nyakát.
-Mit ne csináljak? Te csinálsz úgy mintha az lett volna életed legnagyobb hibája, hogy ott hagytad. Ha ennyire bánt a dolog miért nem mész vissza hozzá? Félsz, hogy nem akar téged magad mellé vissza?
YOU ARE READING
Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓
FanfictionJeon Jungkook egy 20 éves férfi, aki Japánból tér vissza hazájába, Koreába. Barátnője Kawashima Natsumi egy igazi ulzzang, így nem kérdés, hogy egy kicsit el van szállva magától, viszont Jungkook-ot ez nem izgatja. Park Jimin egy 22 éves férfi, aki...