Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

30.rész

2020.06.24.

Péntek van, ami azt jelenti, hogy holnap már nem kell jönnünk, ugyanis hétvége. Általában hétvégén is bent vagyok, de mióta Jungkook újra részese az életemnek eléggé sok minden megváltozott, mint például a munkabeosztás. Igazából csak le lettem szidva amiért hétvégén is kidolgozom a belem..

A napom most is eléggé monoton a cégnél. Papírokat olvasok át, írok alá, e-maileket küldök, és a társ cégekkel beszélek, telefonálok. Nem túl izgalmas, de ez mind része annak, hogy ez a hely gördülékenyen menjen. Bár az utóbbi időben már egyáltalán nem élveztem, inkább csináltam volna mást. Furcsa, mert eléggé sokat güriztem azért, hogy most itt lehessek.

Négy órakor egy nagy sóhaj kíséretében dőlők hátra, aztán megfordulok és kinézek a nagy ablakokon. Már most gyönyörű a város, pedig még egyáltalán nem ott tart, hogy lemenjen a nap is.

-Pici, nem megyünk?-Nyitott be Jungkook az irodába, majd becsukta maga mögött az ajtót és az asztalomhoz lépkedett.-Mi a baj?-Fogta meg kezem, hogy aztán hüvelykujjával kézfejem cirógassa.

-Nem tudom Gguk. Fáradt vagyok. Úgy érzem, hogy kezdem unni ezt az egészet és nem érzem már magam olyan otthonosan ebben a munkában. Érted?-Néztem rá, mire egy apró mosolyt ejtett.

-Ne aggódj pici, akármikor abbahagyhatod ezt. Egy kicsit még várj, lehet, hogy most egy olyan időszakon mész át ami..Ami ezt eredményezi, ezt érezteti veled. Az utóbbi időben kissé sok stressz ért téged, ez lehet, hogy nagyban befolyásol most. De ne aggódj, minden rendbe fog jönni és én végig itt leszek veled. Rendben?-Mosolyodott el biztatóan, én pedig felálltam a székből és szorosan hozzá bújtam, miközben egy puszit nyomtam nyakára és elmormoltam egy "Köszönöm"-öt.

-Mellesleg..Mi ez az új becenév?-Utaltam a Pici jelzőre, ami bár új, igencsak tetszik és szerintem felettébb aranyos is.

-Nem tudom, csak úgy jött..-Rántott vállat.-De ha nem tetszik akkor..-

-De! Nagyon tetszik.-Bújtam hozzá mégjobban, Ő pedig egy puszit nyomott hajamba. Jelenleg úgy éreztem magam, mintha újra tizenéves lennék és Jungkook lenne a mentsváram minden rossz és sötét dolog ellen. Bár igazából tényleg Ő az.

●●●●

-Úgyhogy arra gondoltam, hogy holnap csinálhatnánk palacsintát, eszünk mellé gyümölcsöket, de mindezt egy piknik kíséretben. Csinálhatnánk kis szendvicseket, sütiket is vennénk, stb.-Dobta fel az ötletet Kook, miközben egy adag vizet rakott fel a tűzhelyre a teának.

-Ez nagyon jól hangzik.-Mosolyogtam rá szelíden, Ő pedig közelebb lépett hozzám, kezeit derekamra helyezte, majd egy lassú csókot kezdeményezett, amibe bele mosolyogtam. Puha nyelve percek alatt megtalálta az enyémet és táncba hívva kényeztette, közben egy könnyű mozdulattal felkapott és a pultra ültetett. Hideg ujjai már pólóm alatt cikáztak, és felhevült bőröm kényeztették, közben ajkai egyre lejjebb vándoroltak és nyakam vették kezelésbe, belőlem halk sóhajokat kiváltva ezzel.

Enyelgésünk a csengő zavarta meg, mire Kook egy frusztrált sóhaj kíséretében nézett az ajtóra, de miután nem hallotta újból szólni, ismét nyakamra hajolt. Ám ekkor újra megszólalt a csengő, ezzel Kook-ot idegessé téve.

-Megyek megnézem, addig te intézd a teát!-Simítottam mellkasára, mire bólintott egyet és hagyta, hogy ajtót nyissak. Az illető minden bizonnyal ráfeküdt a csengőre, ugyanis folyamatosan szólt és már kezdett ezzel engem is felhúzni.-Megyek már, nem kell úgy nyomni azt a csengőt.-Kiabáltam, aztán ajtót nyitottam. Bár ne tettem volna.-Han?! Te mit..Mit keresel itt?-Kérdeztem halkan, közben inkább a talajt kezdtem kémlelni.