Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

37.rész

2020.07.08.

Belépve az ajtón először csend fogadott, és sötétség, így hát nyugodtan levettem magamról a cipőmet és a dzsekimet, a szatyrokat pedig csak feltettem az egyik polcra. Ma nincs kedvem még azokat is szétválogatni. Bár a Jungkook-nak vett pólót, és karkötőt azért kihalásztam az egyikből.

-És haza talált.-Érkezett a hang Kook szobájából, mire felkapcsoltam a villanyt. Azonnal tátva maradt a szája, amit egy apró mosollyal díjaztam, és neki dőltem a hátam mögött lévő falapnak, amit időközben már becsuktam.-Wow..-Ennyit tudott kinyögni. Kuncognom kellett aranyos lényét látva, aztán közelebb léptem hozzá, és egy csókot nyomtam kívánatos ajkaira.

-Ezt neked vettem.-Nyújtottam át neki a pólót és a karkötőt, mire egy széles mosoly terült el arcán, mint egy gyereknek. Azonnal meg is leste őket az ágyra ülve, és fel is vette a karkötőt, ám nem meglepő, hogy rettentően passzolt hozzá.

-Köszönöm szépen.-Puszilt ajkaimra.-Van oka, hogy kaptam ajándékot?

-Csak gondoltam rád. Mr.Dulifuli.

-Hé! Be kell látnod, hogy jogosan akadtam ki. Depressziós vagy, és nem jelentkezel egész nap, de a hívásaimra sem reagálsz.-Állt fel időközben, hiszen én is így tettem, csak én háttal álltam neki, ugyanis pizsamát kerestem magamnak.

-Bocsánat. Le voltam némítva.-Sóhajtottam egy nagyot, majd felé fordultam. Az előbbi boldog és kisfiús énjének nyoma sem volt, bár engem hidegen hagyott. Felnőtt férfi vagyok, nem szidhat meg úgy mint egy gyereket.

-Legalább egy SMS-t dobhattál volna, hogy nem leszel itthon. A másik meg..Natsumi hangja volt a telefonban?

-Igen.

-Fontosabb volt az a lány, mint én?

-Jungkook..-Sóhajtottam egy nagyot.-Hülye vagy.-Mondtam kertelés nélkül, Ő pedig hatalmasra nyílt szemekkel pislogott rám, még a szája is tátva maradt.-Nem volt fontosabb. Szerintem a mai nap folyamán rád is gondoltam. Amúgy is szóba jöttél, nem is egyszer, úgyhogy ne rinyálj, hanem szedd össze magad! Menjünk fürdeni!-Jelentettem ki ellentmondást nem tűrően, és meg is indultam a fürdő felé. Bár Kook le volt sokkolva, így Ő kicsit később csatlakozott.

Komolyan mondom néha olyan mint egy gyerek. Bár tud cuki is lenni, ilyenkor falnak tudnék menni tőle. Megértem, hogy kiakadt, de azért mégiscsak egy felnőtt ember vagyok, nem pedig egy gyerek vagy egy tini, aki nem tud magára figyelni. De végülis nem panaszkodom..Félt, és szeret. És amíg itt van mellettem, addig semmi sem érdekel.

●●●●

2020.07.11.

-Jungkook, tudnál segíteni Siu-nak lent? Nem tudom mi baja van, de azt mondta, hogy kéne neki egy kis segítség.-Léptem be az irodába.

Végre vagyok olyan állapotban, hogy újra betudjak állni dolgozni. Eléggé sok papír felgyűlt az utóbbi időkben, így nem is kérdés, hogy rá kell feküdnöm a papírokra és e-mailekre. Szinte már ki sem látok a papír stócok közül. Egyáltalán hogy gondoltam, hogy ezeket elhanyagolom? Akkora idióta vagyok, de komolyan.

-Szerintem csak egy férfi kéne neki, ha érted.-Nézett rám halálosan komolyan, mire elnevettem magam.

-Lehet, de azért megnézed, hogy mi baja?

-Meg, igen.-Bólintott egyet, majd egy gyors puszi után már el is indult.

Én vissza indultam az irodámba, majd újra dolgozni kezdtem, hogy végre haladjak is valamit, mert így nem jutok semmire. Persze mondanom sem kell; tököm is tele volt már, de egyszerűen nem hagyhattam annyiban ezt az egészet.

Nem sokkal később a telefonom csörgése zavart meg, mire értetlenül vettem kezembe. Azt hittem lenémítottam. Mindenesetre felvettem, hiszen Taehyung neve villogott a kijelzőn.

-Szia Tae! Mondd csak!-Szóltam bele vidáman a telefonba, de hamar lehervadt a mosoly az arcomról.

-Szia Jimin! Van egy..Rossz hírem?-Kérdezte inkább, mint kijelentette, de aztán sóhajtott egyet és folytatta.-Japánba megyek, Tokióba.-Elöször nem igazán tudtam mit mondani neki, csak azon járt az eszem, hogy megint elmegy, ki tudja mennyi időre. De aztán össze szedtem magam, hogy vissza tudjak kérdezni, ezáltal információkhoz jussak én is.

-Azta..Hogyhogy? Azt hittem itt maradsz Seoul-ban.-Nem láthatta, de egy könnycsepp lefolyt arcomon, pedig még semmi sem biztos. Lehet, hogy csak ideiglenesen megy.

-Igen, úgy volt, de változás történt. Szóval Japánban a Gucci felfigyelt rám, és innen oda lettem áthelyezve, szóval ezentúl ott lesz minden fotózás, és interjú is. Úgy láttam jobbnak ha oda költözöm.-Mondta hangjában izgalommal, de azért egy kis szomorúság is vegyült bele.

-Értem, Tae. Ez nagyon jó hír!-Mosolyodtam el azért, hiszen tudom, hogy oda van a Gucci-ért, ráadásul mégiscsak ott nőtt fel.-De előtte tudunk majd találkozni?

-Persze! Ezért hívtalak. Ma össze pakolok, holnap pedig gyertek át! Holnapután már indulok. Tudod ilyen..Hirtelen döntés volt.-Nevette el magát. Ajkaim rágcsálva hallgattam, hogy még miket mondd nekem, de aztán végül neki mennie kellett, és persze nekem is. Egy keserű sóhaj kíséretben dőltem hátra a székben, majd az ablak felé fordultam, hogy inkább a várost nézzem, ami innen eléggé gyönyörű látványt nyújtott.

-Mi a baj, Pici?-Összerezzentem Kook érintésére és hangjára, hiszen nem hallottam mikor jött be. Viszont azonnal helyet is cseréltünk, így Ő leült a székembe, én pedig az ölébe ültem.

-Tae el költözik. Japánba.-Halkultam el. Kook is megfeszült, neki is fontos Tae, főleg, hogy Ő hamarabb is ismerte meg, mint én. Gondolom neki sincsen ínyére a dolog, de nyilván nem fogja marasztalni.

-Hogyhogy? Azt mondta itt marad.-Értetlenkedik Ő is, ahogy nem régen én is tettem.

-Kapott állást a Gucci-nál, úgyhogy oda megy.-Szipogtam, aztán kifújtam az orrom, és az ablak elé álltam. Kook sem szólalt meg, és én sem, csak csendben néztük a tájat, mikor is egy hangos dudálásra lettünk figyelmesek. Az úton egy kislány rohanna át, de neki piros van. Ijedten nézem a jelenetet, ahogy a kislány lesokkolva nézi a fekete járműt, aztán Leila robban ki az épületből, és mielőtt a kislánynak baja esne; ellöki az útból. Ezzel csak az a baj, hogy most ő fekszik véresen és ájultan a zebra közepén.

Remegve nézem a lányt, Kook pedig azonnal cselekszik; rohan kifelé. Felocsúdva a sokkból én is követem, majd szinte villámgyorsan rohanok lefelé. Félek..

-Valaki! Hívja már a kurva mentőt!-Kiált a tömegbe Kook, mire egy nő teszi is amit mondd, én pedig már szinte bőgve térdelek a lány mellé, és szorítom magamhoz.

-Leila! Maradj velünk kérlek! Még nincs itt az idő..-Suttogom meggyötörten a lánynak, aki teljesen eszméletlenül és eléggé gyenge pulzussal fekszik karjaim között. Mire feleszmélek pár magasabb fickó próbálja kivenni karjaim közül, aztán a mentőautóba teszik, és el is hajtanak.

-Jimin, gyere! Menjünk utánuk.-Próbálja síró lényem felszedni a földről Kook. Remegő lábakkal követem Őt, aztán kocsiba szállunk és a kórház felé vesszük az irányt. Istenem, csak add, hogy semmi baja ne essen!

2021.04.23.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💕

Hibákért elnézést!🥺