Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

10.rész

2012.12.30.

-Jimin! Ma van Taehyung születésnapja, emlékszel?-Ugrándozott a szobában Jungkook, mire kezébe nyomtam egy tábla csokit.

-Igen, emlékszem. Én már írtam neki üzenetet is.-Ültem le az asztalomhoz, majd Jungkook-ra pillantottam.

-Ne haragudj, hogy így pörgök, de annyira izgatott vagyok.

-Tudom, Kooko..De ne felejtsd, nem biztos, hogy el jön majd.-Néztem rá szomorúan, mire lebiggyesztette piros ajkait, és elém állt.

-Nagyon régen láttam már..-Folyt le egy könnycsepp pufi orcáján, amit letöröltem onnan, és végül ölembe ültettem. Szembe volt velem, majd végül kobakját nyakamba fúrta, karjait nyakam köré tekerte. Átkaroltam törékeny mivoltát, majd simogatni kezdtem a hátát, és vártam;Szívem abba hagyja az őrült dobogást, Jungkook pedig a sírást.

●●●●

2020.04.24.

Iszonyú fejfájásra keltem, és arra, hogy valaki belém rúg. Pontosabban az oldalamba, de ez már csak részlet kérdés. Oldalra pillanatok, ahol tegnap esti partnerem találom, teljesen abnormális pózban aludni. Furcsán nézek rá, majd nagy nehezen felülök az ágyon és úgy döntök, hogy lelépek, még mielőtt felkelne. Őszintén meg mondom, nem igazán emlékszem tegnap estéről semmire sem. Odáig meg van, hogy elkezdünk inni, de utána kép szakadás. Valószínűleg ágyba bújtam vele, ez nem is kérdés, bár erre már abból rájöttem, hogy nincs rajtam ruha.

A lakás különböző pontjairól össze szedem az összes ruhám, felöltözöm, majd már a lakásban vagyok. Gőzöm sincsen, hogy mégis merre vagyok, viszont mire ki érek az utcából már egy ismerős környéken találom magam. Nagyjából háromnegyed óra alatt már otthon is vagyok. Letusolok, veszek be egy gyógyszert, majd már be is vágom magam az ágyba. Úgy döntök, hogy ma már nem nagyon mozgok, hiszen holnapra ki kéne magam pihennem.

●●●●

2020.04.25.

Fáradtan, de ugyanakkor pihentebben kelek fel mint tegnap. Azonnal a konyhába megyek ahol eszek a tegnapelőtt készített ételből, majd a fürdőben össze szedem magam, és útnak indulok. Nem volt kedvem gyalogolni, így autóba ültem. Leila szokásához híven egy hatalmas mosollyal üdvözölt a cégnél, én pedig oda is léptem elé, hogy kezdetét vegye egy kis beszélgetés.

-Jó reggelt, sötét lovag. Úgy látom nem sokat aludtál.-Döntötte oldalra fejét egy édes mosoly kíséretben, majd a kezembe nyomott egy pohár kávét.

-Tegnapelőtt éjjel kicsit sokat ittam.-Vallottam be neki, közben a kávémba kortyoltam.

-Kicsit? Úgy nézel ki, mintha legalább egy henger át ment volna rajtad. Csak ma reggel.-Mutatott végig rajtam.

-Tényleg ennyire szarul festek?-Sóhajtottam egy nagyot. Leila elmosolyodott, majd mögém biccentett.

-Azt hiszem neki így is tetszel.-Vállam fölött hátra néztem, ahol Jungkook állt egy papír stóccal a kezében. Hirtelen nézett oldalra, majd a kávé automata felé vette az irányt, végül a lift irányába fordult, és a sarkon el is tűnt.

-Ne viccelj Leila, neki ott van Natsumi.-Forgattam meg szemem. Fel horkantott, mire értetlenül pislogtam rá.

-Natsumi? Tényleg? Szerintem kizárólag azért vannak egymással, mert Jungkook helyes, Natsumi meg híres.-Rázta meg a fejét.-Hé! Az csak az alkalmazottaknak van.-Szólt rá egy lányra, aki elvette a kezét a "büfé asztaltól".

-Szerintem szeretik egymást. Jungkook folyton bevédi őt, és nem is tudom..A mozdulataikból ítélve.

-Láttad már őket..Khm..?-Húzta fel a szemöldökét.

-Csókolózni láttam őket, igen, és eléggé úgy tűnt, hogy ami köztünk van az nem csak egy puszta fellángolás. Legalábbis szerintem. Na de most megyek, mert szerintem sok papír munka vár rám.-Csaptam egy kicsit a pultra, majd egy mosoly és egy intés kíséretében az irodám felé vettem az irányt.-Jézusom, Jungkook!-Néztem az említettre, aki székemben terpeszkedve nézett rám.-Hogy jutottál be?-Vettem le zakómat.

-Nos..Nem zártad be.-Húzta fel a szemöldökét.-Leila ügyelt az irodára. Pontosabban fel küldött valakit.-Javította ki magát.

-Remek. Akkor..Ide engedsz?-Álltam meg előtte. Kivételesen nekem kellett le néznem rá, hiszen ő a székemben ült, én pedig előtte álltam.

-Arra gondoltam Jimin..-Hagyta figyelmen kívül kérdésem.-Hogy nem lenne kedved velem tölteni a ma estét?-Húzta fel egyik szemöldökét.

-Öhm..Nem is tudom.-Néztem zavartan oldalra. Négykor végzem..-Néztem rá végül.

-Akkor négyre itt leszek, az irodád előtt.-Állt fel végre, majd egy lépést tett felém, így alig volt köztünk pár centi.-Fáradtnak tűnsz..Hol voltál?

-Miért érdekel?-Kerültem ki, majd leültem a székembe, ám nem hagyta, hogy elforduljak. Kezeivel meg támaszkodott a szék kartámláján, és bele hajolt az aurába.

-Tudni akarom kivel voltál. Ez itt..Nem véletlenül került oda.-Simított végig nyakamon, mire egy reszketeg sóhaj szaladt ki ajkaim közül. Közel hajolt hozzám, majd nyakamra suttogott.-Kivel voltál?-Megremegtem ahogyan lehellete nyakamnak csapódott, és nehezemre esett nem fel nyögni.

-E-egy emberrel.-Minden bizonnyal nem volt megelégedve furcsa válaszommal, hiszen felmordult. Jobb kezét felvezette hajamba, és fejem kissé hátra rántotta, ezzel felfedve előtte az összes szívás foltot.

-Kivel..Voltál?-Kérdezte mély hangon.

-Nem tudom a nevét Jungkook. Egy klubban futottam össze vele, ittunk és aztán felmentem hozzá..Utána meg..-

-Lefeküdtél vele.-Távolodott el tőlem.

-Igen, de téged ez..-

-Négyre végezz!-Mondta rideg hangon, majd nagy robajjal kiviharzott az irodámból, és hangosan becsapva az ajtót hagyott magamra.

Őszintén meg mondom, kissé megijedtem tőle. Sosem láttam ilyen sötétnek a tekintetét, és ennyire nem volt mély hangja..Szinte soha. Felettébb furcsán viselkedett, nem tudtam hova tenni. Nem értettem, hogy miért érdekelte;mégis kivel voltam, és ami még érdekesebb;miért hívott el? Miért nem Natsumi-t viszi magával..Isten tudja hova?!

Miért csinálsz úgy, mintha érdekelne téged, hogy mi van velem, miközben látszik rajtad, hogy másért vagy oda? Miért hozod fel a régi emlékeket, és miért okozol még több sebet?

2020.12.23.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!❤