Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

44.rész

[Epilógus]

-Készen vagytok?-Kiáltottam fel az emeletre, mire lábdobogások ütötték meg füleim.

-Készen vagyok apu!-Nyújtotta kezét Mina, én pedig fel is vettem ölembe, aztán nem sokkal később Katara is lefutott az emeletről.

-Mindent elpakoltál? Ma már mész haza.-Kérdeztem a lánytól, aki hevesen bólogatni kezdett, majd felvette hátára a táskáját.

-Mindent elpakoltam. Iskola után egyből anya jön értem, vagy ti?-Harapott egyet az időközben elé tolt szendvicsből.

-Ha minden igaz Natsumi.-Válaszoltam.

-Kisasszony, azonnal vegyél fel valami normális ruhát!-Rontott le Jungkook kiabálva, előtte pedig duzzogva trappolt Jia, akin egy szoknya volt és egy fehér kivágott felső.

-Ezzel mégis mi bajod van? Ez is normális ruha, vagy nem? Tudtommal a seggem még nincs kint belőle. Vagy azt tegyem ki?-Kelt ki magából Jia, Kook pedig nagy szemekkel nézte az igen csak ideges lányt, aki már azt sem tudta, hogy mégis hogyan puffogjon. Ilyenek ezek a tinédzserek. Nem könnyű egy tizenhat évessel, és egy nyolc évessel. Katara csendben somolygott, én pedig oldalra döntött fejjel vártam, hogy vajon melyik Jeon fog nyerni?

-Majdnem kint van belőle mindened.-Mutatott végig a lányon Kook, de ő csak szemet forgatott.-Az a szoknya csúszkálhat le is, meg fel is, a kivágott felsőd meg..Túl kivágott.-Elnevettem magam, de persze csak halkan, majd inkább közbe léptem, mert így sosem fogunk elindulni.

-Jia, te menj és vegyél fel egy minimum térdig érő szoknyát, meg egy többet takaró felsőt, oké?-Pusziltam hajába, mire sóhajtott egyet, de tette amire kértem.-Te pedig ne legyél ilyen lobbanékony mindig!-Mosolyogtam Kook-ra, aki csak puffogva -akárcsak nagyobbik lánya-, inkább nem is mondott semmit, csak keresztbe fonta karjait.

-Jó..-Morogta orra alatt.

Nem sokkal később végre már mindenki a kocsiban ült, és az iskolák valamint munkahely felé tartottunk. Először Mina lett kitéve, hiszen ő neki közelebb volt az iskola, bár őt Jungkook bekísérte minimum a kapuig, ott pedig megvárta, hogy eltűnjön az iskola ajtaja mögött. Végül pedig kiraktuk Katara-t és Jia-t is az iskolában. Jia tánc szakon van, ráadásul Jungkook tanítja, Katara pedig ének szakon, akit én tanítok.

Igen, végül tanár lettem, hiszen az éneklés mindig is jól ment. Bár eleinte nem azt dolgoztam. Egy irodai dolgozó voltam, mert előtte is körülbelül ezeket kellett csinálnom -oké nem teljesen-, de végül aztán Jungkook javasolta, hogy legyek ének tanár, ugyanis régen annyit énekeltem. Mint kiderült a hangom egyáltalán nem is változott, sőt, még egészen jó is volt. Az igazgató tetszését is elnyerte, így hát szinte azonnal fel is vettek. Így hát lassan tíz éve, hogy éneket tanítok.

Jia volt az első lány akit örökbe fogadtunk, de annak már nyolc éve. Sosem fogom elfelejteni. Olyan kicsi volt még akkor. Szerencsére nagyon hamar megszokta az új környezetet, valamint minket is, így nem is kérdés, hogy nagyon felszabadult mellettünk és mindent megoszt velünk. Imádjuk azt az okos kis fejét. Bár már tizenhat, így vannak vele néha problémák, azért eléggé okos és ügyes lány. Nem sokszor panaszkodunk rá, és a tanárok se nagyon. Az iskolában is jó.

Mina-t négy éve fogadtuk örökbe, akkor volt négy éves. Nagyon tündéri kislány, de Jia ellentéte. Nagyon nehéz volt megszoknia az új környezetet, és minket is. De szerencsére mára már sikerült. Eléggé vissza fogott, szóval ő nem beszél annyit, de ha olyanja van; be nem áll a szája.

Katara pedig Natsumi kislánya, aki igencsak össze melegedett Jia-val. Nem olyan értelemben, csak nagyon jó barátnők lettek az évek során. Hát igen...Mint kiderült Natsumi igencsak jó anya, és Katara szuper nevelést kap. Egyáltalán nem olyan hárpia, mint amilyen ő is volt. Sőt.

-Akkor délután megvárunk kint a kapuban, oké?-Néztem Jia-ra, aki adott egy-egy puszit az arcunkra, és egy oké kíséretében Katara-val együtt elindultak a megfelelő termük felé. Büszkén néztem, ahogyan siet órára, mert nem akar elkésni, de közben a mellette lévő lányra is szentel figyelmet.

-Gyere, menjünk mi is!-Fogta meg kezem Kook, majd egy puszit nyomott homlokomra és elindult velem a tanári szoba felé.

Összességében azt kell mondanom; egyáltalán nem bántam meg, hogy Japánba költöztem. Van két gyönyörű gyerekem, egy csodás férjem és egy kisebb-nagyobb lakásunk. A lényeg, hogy boldogok vagyunk együtt, és ennél több nem is kell. Miért is kéne?

2021.05.21.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj. Köszönöm, hogy elolvastad!💕

Nos..Ide is elérkeztünk. Nem tudtam már -és nem is nagyon akartam fölöslegesen-, húzni ezt a storyt, így hát itt és most véget ér. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a vote-okat, és a kommenteket, nagyon jól estek.🥺Rengeteg olvasó gyűlt közben össze, amit szintén nagyon köszönök, nagyon hálás vagyok nektek/értetek.

Továbbá pedig hamarosan jön a megszavazott könyv, azaz az unstable love💕terveim szerint vasárnap kerül nyilvánosságra az első rész.🥺