Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

26.rész

-Most szopatni akarnak, ugye?-Néztem Jungkook-ra, de látszólag Ő nem vette a lapot.-Az a nagyszüleim autója.-Világosítottam fel, mire szemei kikerekedtek és kissé előre is hajolt, annyira meglepődött.

-Mi? Biztos ez?-Nézett rám értetlenül.

-Nézd! Hiába régen láttam már őket, az autójuk soha, de soha nem változott. Valamint a rendszám is ugyan az, mint eddig.-Dőltem neki a saját autónknak sóhajtva, majd megdörzsöltem egész arcom. Nem akartam bemenni, nagyon nem akartam, de muszáj volt. Egyáltalán miért vannak itt? Tudtommal anyáék csak minket hívtak. Vagy csak én nekem mondta ezt? Direkt így tervezte? Esetleg a nagyiék véletlenül vannak itt? Ennyire utálna engem a sors?

-Lassan be kéne mennünk Jimin. Tudom, hogy nem akarsz, de már legalább húsz perce kint állunk. Lassan azt fogják hinni, hogy ki akarjuk rabolni az egyik házat.-Magyarázta hevesen Kook. Bármennyire sem akartam bemenni, igazat kellett neki adnom. Látszólag egy ideig nem mennek el a nagyszülők, én pedig nem éjszakázhatok kint a ház előtt.

-Rendben. Menjünk!-Sóhajtottam egy nagyot, majd saját magam biztatása képpen megfogtam Kook kezét és össze kulcsoltam ujjaim. Persze kaptam a buksimra egy bátorító puszit is. Bármennyire is akartam lassan menni sajnos oda értünk az ajtó elé, Kook pedig be is csengetett. Nem sokkal később anya mosolygós lénye nyitott ajtót és szorosan magához ölelt bennünket.

-Ohh, drágaságaim. Örülök, hogy itt vagytok végre. Azt hittem hamarabb érkeztek majd.-Nézett órájára.-Mindegy, a lényeg, hogy itt vagytok.-Ölelt át minket újra.-Gyorsan vegyétek le a felesleges ruhadarabokat aztán spuri be! Nemsoká tálalom az ebédet.-Jött teljesen lázba, és mielőtt bármit is mondhattunk volna; már el is tűnt.

-Mghm..-Morogtam orrom alatt, mire Kook kuncogva ajkaimra csókolt, ezzel engem teljesen lenyugtatva.

-Na gyere!-Suttogta halkan, majd még egy rövid puszit adott.

A nappaliba érve azonnal kiszúrtam nagyszüleim, akik abban a pillanatban, hogy megjelentünk; csendbe maradtak. Gondolhattam volna..

-Ezek a dísz pintyek mit keresnek itt?-Nézett nagyi anyára, aki csak leintette őt, hogy maradjon csendben. Anya sem szereti a csípős megjegyzéseit, apa pedig egyenesen utálja. Ez látszik abból, hogy már most húzza a száját.

-Fiam!-Állt fel az említett, majd egy szoros ölelésben részesített, amit azonnal viszonoztam.-De régen láttalak. Megférfiasodtál..-Mért végig, majd megpaskolta kissé az arcomat.-És te Jungkook..Nagyon markáns fiatal ember lettél.-Jegyezte meg, majd őt is megölelte.

-Örülök, hogy újra látom magát.-Mosolygott Kook.

-Én is nagyon örülök nektek. Gyertek csak, üljetek le gyorsan! Meséljetek! Az esküvőn nem igazán sikerült beszélünk, tekintve, hogy egy két dolog közbe jött..-Köszörülte meg torkát.

-Már elnézést!-Emelte meg hangját nagyi.-Ezzel most rám akartál célozni?

-Nem is másra.-Sóhajtotta apa gondterhelten.

-Tch..Hát ez kész vicc. Nem én rendeztem a jelenetet, hanem ezek a kis..

-Anya!-Szólt ki a konyhából anya, mire a nagyi inkább befogta, bár látszott, hogy nagyon ki kívánkozik neki az a csípős megjegyzés.

-Öhm..Szóval mire vagy kíváncsi?-Néztem végül apára, aki természetesen csak annyit felelt, hogy "mindenre".-Hát..Mostmár teljes egészében enyém a cég, már lassan egy éve. Egészen jó a bevétel, nem kell emiatt aggódni. Kook lett az asszisztensem.-Meséltem mosolyogva.

-Ahh, ennek igazán örülök. És akkor ti most tulajdonképpen együtt vagytok?-Dőlt hátra a fotelben, de anya félbeszakította.

-Az esküvőn azt mondták, hogy nincsenek.-Ült le közénk.