Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

40.rész

Jimin:

Könnyeimmel küszködve szálltam be a kocsiba, majd csaptam magamra az ajtót. Nem akartam elindulni, de Jungkook kirohant a házból, én pedig gyorsan beindítottam a járművet és elindultam. Valójában nem mentem messzire, csak pár utcával arrébb. Nem akartam, hogy balesetet okozzak a sírásomnak köszönhetően, így először kisírtam magam. Sírtam? Bömböltem..

Nem tudtam felfogni, hogy Jungkook megint itt akar hagyni. Mindezek után. Újra. Képes lenne újra itt hagyni, képes lenne elmenni. "Gyere velem!" Hogy mehetnék, ha mindenem itt van? Az egész életem. Sawada igazgató úr szava többet érne mint az enyém? Vagy önző lennék? Végülis az Ő élete tényleg ott van, de az enyém..Én nem mehetek vele. Akármennyire is szeretnék, csak úgy mint Őt oda, az én szívem ide húz. Lehet, hogy a mi történetünk itt és most véget ér, de most örökre és teljesen? Véglegesen? Az nem lehet. Megígérte, hogy nem fog újra elhagyni, megígérte, hogy velem marad. Megígérte..

"-Jimin! Van egy rossz hírem!-Lépett elém Jungkook, mire oldalra biccentettem a fejem, hogy mondja mit szeretne. Nagyon rossz előérzetem volt, és ezt ő is láthatta rajtam, ugyanis nem egyből kezdett bele a mondandójába.-Mi..Szóval mi elkötözünk Tokióba.-Harapta be alsó ajkát.

-T-tessék?-Nyökögtem ki elhaló hangon, és meg kellett kapaszkodnom, ugyanis hirtelen elszédültem. Tokióba..-M-mi, de hát..Azt mondtad, hogy..

-Igen tudom, hogy mit mondtam, de nem tudok máshol lenni..-Sóhajtotta.

-Ez nem igaz!- Vágtam rá azonnal.-Tudod jól, hogy mi bármikor és bármilyen esetben szívesen látunk, addig ameddig kell. A nagyszüleid is és a keresztszüleid is szívesen látnának. Te is tudod, hiszen ők mondták.-Világosítottam fel a tényekről, amikkel úgy látszik nem számolt, vagy csak nem akart.

-Jimin ez nem..-

-Azt mondtad, hogy soha nem hagysz el, legyen bármi is.-Néztem rá könnyes szemekkel, Ő pedig ajkát beharapva emelte fel kezét, és törölte le arcomról a lefolyó könnycseppet.

-Sajnálom Jimin, de el kell mennem. El akarok menni.-Suttogta.

-De megígérted...-Motyogtam elhaló hangon, majd arcom elhúztam kezétől, és az egész lakásból kiviharoztam.

Valójában nem akartam megállítani, hiszen menni akart, Ő mondta, de iszonyatosan fájt. Túlságosan is sok év van mögöttünk ahhoz, hogy egyetlen egy nap alatt mindent megszakítson köztünk, és elmenjen egy másik országba. Ráadásul a párom, az Isten bassza meg.."

"Hiába kerestem Jungkook-ot folyamatosan, sosem kaptam választ. A telefon száma változott, az új nem volt meg. A közösségi médiákról kivétel nélkül le voltam tiltva, egyedül a Gmail címe nem változott. De hiába hagytam neki annyi üzenetet, és érdeklődtem felőle; Ő megszakított köztünk minden egyes köteléket és kapcsolatot. Nem érdekeltem már. Nekem pedig tovább kellett lépnem. Hiába volt nehéz, és hiába nem akartam; muszáj voltam. Csak még nagyobb sebet ejtettem volna magamban."