Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

12.rész

2013.07.09.

-Jimin, képzeld!-Ült le mellém Jungkook, én pedig érdeklődve fordultam felé.

-Igen?

-Anya azt mondta, hogy beszélt a te anyukáddal és elengednek a moziba.-Tapsikolt.

-Mi? Tenyleg?-Csillantak fel szemeim.

-Igen. Nagyon örülök neki, mert végre meg tudjuk nézni azt az új filmet. Arra gondoltam, hogy majd legközelebb hívtaknánk még valakit.-Nyújtott felém egy darab cukrot, amit megköszönve elvettem tőle.

-Miért nem most jön valaki?-Húztam fel egyik szemöldököm.

-Mert ez az első mozink, és szeretnék..Csak veled menni.-Vakarta meg füle tövét, mire nevetve elé gurultam a székemmel, majd egy apró puszit nyomtam arcára.

-Benne vagyok.-Mosolyogtam rá.

●●●●

2

020.04.29.

Pontosan négy nap telt el azóta, hogy Jungkook a régi közös helyünkön egy csókot lopott tőlem. Nem mondom, hogy megbántam, de mégis van bennem egy kis félsz. Jungkook nem mondott erről semmit Natsumi-nak, ráadásul minden ugyan úgy maradt mint előtte. Annyi különbséggel, hogy néha talán kicsit furcsán viselkedik. Hogy mire is gondolok azalatt, hogy furcsa? Nos..-

-Jimin!-Rontott be Jungkook az irodámba, ezzel ki zökkentve gondolatmenetemből.

-Jungkook számtalanszor megkértelek már, hogy kopogj.-Tettem le a tollam, majd össze kulcsoltam kezeim az asztal fölött. Egy halvány mosoly kíséretében rám nézett, majd bezárta az ajtót és az asztalom elé lépett.-Mit szeretnél?-Sóhajtottam szemem forgatva, majd ismét a papírjaimnak szenteltem minden figyelmem.

-Arra gondoltam, hogy este..-Lépett el az asztalom elől, majd szorosan elém állt, és maga felé fordította a székem.-Elmehetnénk valahova.

-Úgy mint hétfőn? Hogy ok nélkül letámadj a fűben, aztán úgy csinálj mintha minden rendben lenne, és semmi se történt volna?-Húztam fel a szemöldököm.-Azt hiszed vicces, ha az érzéseimmel játszol?-Nevettem fel kínomban.

-Tudod ha meg akarlak csókolni akkor megteszem..Nem kell hozzá akárhova is elvigyelek. És..Ki mondta, hogy játszok az érzéseiddel, hm?-Nyúlt állam alá, hogy maga felé tudja fordítani a fejem.

-Jungkook..Ne játsz velem! Neked ott van Natsumi, nekem pedig nem hiányzik valaki olyan az életembe, aki csak..-

Mondandóm nem tudtam befejezni, hiszen egy mosoly kíséretében puha ajkait enyémekre tapasztotta, és szinte azonnal mozgatni is kezdte őket. Szégyen, nem szégyen; viszonoztam csókját, és kezeim ismét nyaka körül kötöttek ki. Felkapott az ölébe, majd arrébb söpörve pár dolgot az asztalra ültetett. Kigombolta az ingem első gombját, majd áttért nyakamra, hogy ellepje apró csókokkal.

-Jungkookh..Ugye tudod, hogy az irodám..Beh van kamerázva?-Tettem kezem mellkasára, mire orrát nyakamnak dörgölte. Minden egyes lélegzetvétele csikizte a nyakam, és kirázott a hideg.

-És..Ki nézi a felvételeket?-Suttogta kérdését.

-Hát..Az egyik alkalmazottam természetesen.

-És szokott járkálni..Tudod, köztünk?

-Mi? Nem. Általában bent van a megfigyelő szobában.-Néztem rá értetlenül.

-Akkor ne aggódj!-Ejtett egy félmosolyot, majd jobb kezét derekamra vezette, és ismét össze tapasztotta ajkainkat. Hihetetlenül jó érzés volt puha ajkait ízlelni, és érezni tapintását. Minden gondom elszállt mellette és annyira akartam őt, hogy majd' bele örültem, de az agyam azt mondta, hogy állj.-Mi a baj?-Kérdezte aggódva, mikor is eltoltam magamtól. Beharapott alsóajakkal figyeltem a földet, és nem tudtam neki válaszolni. Nagyon szerettem volna ha tovább csókol, de egyszerűen nem lehet.

-Jungkook én..Nem akarom ezt.-Néztem rá, mire egy fájdalmas grimasz futott végig gyönyörű arcán.

-Mit?

-Ne csinálj úgy mintha fontos lennék neked, mikor tudom, hogy Natsumi-t szereted. Miért karsz ennél is nagyobb sebet ejteni bennem?-Döntöttem oldalra a fejem, és könnyeimmel küszködve néztem rá, majd behunytam a szemeim. Nem válaszolt semmit, de tudtam, hogy itt van, hiszen erősen markolta combomat és derekam.

-Jimin..-Simított végig arcomon.-Annyira sajnálom.

-Nem..Nem sajnálod. Direkt csinálod. Az egyik pillanatban még engem csókolsz, aztán Natsumi-t. Nem tarthatsz két vasat egy tűzben. Nem kérem, hogy válassz közte és köztem, úgy is tudom mi lenne a végén, de kérlek..Ne bolondíts egyikőnket sem!-Néztem rá fájdalommal a szememben.-Nem érdemli meg, hogy megcsald én pedig nem akarok tovább szenvedni.

Továbbra sem válaszolt, csak keze szorítása kezdett lazulni, a végén pedig már egyik keze sem volt rajtam. Hideg futkosott rajtam, és rettentően szerettem volna, ha újra hozzám ér, újra megcsókol, de az ép eszem nem engedte ezt. Muszáj még most ellöknöm magamtól, hiszen később csak magamnak fogok ezzel ártani. Eleget szenvedtem már miatta, és elég volt.

Hirtelen megéreztem ajkait enyémeken, de csak egy másodpercig, majd közelebb hajolt hozzám.

-Munka után várlak az irodám előtt.-Suttogta, majd ellépett tőlem és magamra hagyott. Elmosolyodtam, majd megráztam a fejem.

-Nem változik.-Leültem a székembe, majd az arrébb lökött papírokat vissza helyeztem az eredeti helyére, és végül ismét a munkámnak szenteltem minden figyelmem. Nem sokkal később bevillant egy email értesítés a gépemen, mire értetlenül pislogtam párat és végül megnyitottam azt.

"Kedves Jimin!
Tudom, hogy az utóbbi pár évben nem túl sokat beszéltünk, és eléggé eltávolodtunk egymástól, de szeretném ha megjelennél 05.24.-én az esküvőmön.
Helyszín: Busan, Songjeong Beach. Azt hiszem tudod, hogy pontosan hova kell menned ezen belül.
Hozz magaddal valakit ha szeretnél!
Remélem ott leszel, Jimin!

~Jihyun."

Egy gondterhelt sóhaj hagyta el számat, majd leborultam az asztalra. Jihyun megházasodik..És nekem ott kell lennem...Lehet ez a nap még ennél is rosszabb?

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!❤

Boldog Újévet kívánok mindenkinek!🥳❤✨

Egyébként elnézést ezért a ritka rossz részért, csak egy kicsit fáradt vagyok. Hibákért elnézést és legközelebb jobban írok😅❤

2021.01.01.