Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

17.rész

2020.05.10.

A Kim vállalatnál voltunk és éppen a megbeszélés vége felé jártunk, mikor is Jungkook gondolván egyet; simogatni kezdte a belső combom. Természetesen nem feltűnően, de én egyből feszengni kezdtem.

-...Rendben?-Namjoon hangja zökkentett ki a mocskos gondolataim közül, mire fejrázva néztem rá.

-Bocsánat, megismételnéd?

-Mondom akkor egy hónap múlva ugyan itt, és akkor legközelebb Natsumi is jöhet, hogy a papírokat alá írja. Rendben?

-Rendben.-Bólintottam egyet, majd Namjoon felegyenesedett és meghajolt előttünk.

-Akkor a megbeszélést berekesztem. Köszönöm, hogy eljöttetek!

Szépen lassan egyesével is elköszöntünk Namjoon-tól, majd kifelé vettük az irányt és autóba ültünk.

-Te sunyi dög!-Néztem a kocsiban Kook-ra, aki ártatlanul pillantott rám, majd vissza az útra.

-Miért is lennék az?-Kíváncsiskodott.

-Az asztal alatti kis akciód miatt.-Húztam fel orrom, mire elnevette magát, majd kezét combomra csúsztatta.

-Valld be, hogy neked is tetszett!-Felhúztam az orrom, keresztbe fontam kezeim, majd elfordultam tőle az ablak felé. Persze tetszett, de az Istenért sem vallaná be neki.

Kook elnevette magát, majd sóhajtott egyet.

-Oké, felfogtam.-Vette el kezét combomról, mire kissé talán ijedten kaptam utána, hogy vissza tegyem eredeti helyére azt. Csillogó szemekkel nézett rám, majd össze kulcsolta ujjaink, és ajkaihoz emelte kezem, hogy egy puszit nyomjon rá.

●●●●

-Jiminshi, kérlek...Ennyi elég lesz. Csak válassz egyet és menjünk!-Sóhajtotta Jungkook, ám én csak mentem a fejem után a boltban, hogy egy tökéletes ruhát válasszak magamnak.

-Nem, nem lesz elég. Mindenképpen tökéletesnek kell lennie, mert tudod, hogy a rokonságban senkinek sem felel meg semmi. Kivétel a bátyám, és a szüleim. Nem hihetik azt, hogy nem vagyok jó, vagy esetleg tökéletes..

-Jiminshi tökéletes vagy, nem kell arra törekedni, hogy még ennél is jobb legyél.-Fogta közre arcomat, mire enyhe pír lepte el azokat, hiszen egy bolt "közepén" voltunk.

-Gguk..-

-Nem Jiminshi figyelj! Tökéletes vagy, érted? Nem kell másnak megfelelj, ha nekem úgy vagy jó ahogyan. Nézz magadra!-Fordított szembe a tükörrel, mire értetlenül bámultam azt.-Kibaszott jó alakod van..-Simított végig derekamon, ezzel libabőröket kiváltva belőlem.-Hibátlan arcod van, selymes hajad, izmos lábaid és karjaid. A szemeidről és az ajkaidról ne is beszéljünk, beleértve a mosolyod..Na az mindennel felér. Még a hangod is olyan mint egy angyalé..Te magad vagy egy angyal, csak szárnyak nélkül. Néha nem is hiszem el, hogy valódi vagy.-Suttogta maga elé, bár szerintem fejben már régen máshol járt, hiszen csak bambult maga elé. Elnevettem magam, majd egy puszit nyomtam ajkaira.

-Köszönöm!-Suttogtam.

-Mégis mit? Hogy Isten téged szeret a legjobban? Ohh, azt ne nekem köszönd, hanem a mennyekben lévő..-

-Oké Jungkook, elég!-Nevettem.-Gyere! Vegyünk valami göncöt és haladjunk!

-Na ez a beszéd!-Kulcsolta össze ujjainkat, majd ismét keresgélni kezdtünk, ám most közel sem olyan maximalistán mint eddig.