Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

35.rész

2020.07.06.

Az elmúlt három nap valami iszonyúan szarul telt. Kisírtam még a lelkem is, ráadásul dolgozni sem voltam. Leila próbált nekem segíteni, persze csak telefonon, hiszen dolgozott, de sajnos annyira lefoglalt a saját bánatom, hogy nem igazán tudtam vele sokra menni. Ettől függetlenül igazán értékeltem, hogy próbált belém lelket önteni. Jungkook-al ugyan ez a helyzet. Folyamatosan maga mellett tart, nem hagy egyedül, és próbál minden kívánságomat teljesíteni, persze ettől meg már én érzem magam rosszul, hiszen olyan, mintha valami szolga lenne. Persze nem az, de mégis olyan hatást kelt. Meg is jegyeztem neki, hogy pihennie kéne neki is, és nem muszáj minden egyes szavam miatt ugrania, de csak lehurrogott, hogy ez a kötelessége, és a dolga. Én pedig olyan kimerült voltam, hogy inkább rá is hagytam az egészet. Taehyung is próbált azóta segíteni, egyszer el is vitt sétálni, de sajnos még azt az időt is majdnem végig sírtam, és mondanom sem kell; már nekem volt elegem saját magamból. Sosem sírtam ennyit, és nem gondoltam volna, hogy felnőtt koromban jön majd el ez a pillanat. De hát előbb vagy utóbb mindennek el jön az ideje, és úgy látszik, hogy nekem utóbb jött el.

-Biztosan jönni akarsz velem? Maradhatsz itthon, nem muszáj neked is ezzel fáradozni.-Húztam magamra a cipőmet miközben vártam Kook válaszát, ugyanis foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy ma velem menjen Natsumi-hoz.

-Igen, Pici. Menni akarok, és fogok is. Ki tuja, hogy mikor tör rád a depi, és lesz baleseted a könnyes szemeid miatt. Tudod ebből is kisülhet valami rossz, és nem akarom, hogy neked is bajod essen, és aztán..-

-Oké Jungkook, oké. Felfogtam.-Tettem kezeim arca két oldalára, majd egy puszit nyomtam ajkaira.-Haladjunk, mert nem akarok sokáig várni a boltban, főleg nem a pénztárnál.

-Akkor irány a bevásárló központ.-Vigyorgott szélesen, mire nekem is így kellett tennem, hiszen igazán aranyos hatást kelt ilyenkor.

●●●●

-Istenem, ez a nő annyi mindent eszik.-Rázta fejét Kook, mire elnevettem magam, majd leemeltem egy csomag kekszet a polcról, és a kosárba tettem.

-Következő?

-Valami kotányos uborka..Az mi?-Nézett rám bambán a papír mögül, mire szemet forgatva kezdtem a kosarat tolni magam előtt.

-Kovászos uborka Jungkook, csak remegett a kezem, és biztos nem jól írtam. Vagy csak össze futottak egy kicsit a betűk, és így furán jött ki.-Magyaráztam, közben leemeltem két üveg uborkát.

-A Nutella következik.-Olvasta fel, aztán már vettük is az irányt a megfelelő helyre.

●●●●

-Natsumi, itt vagyok!-Léptem be a házba nyomomban Jungkook-al, aztán levettem a cipőmet.

-Szia..sztok? Ohh, Jungkook, nem tudtam, hogy te is jönni fogsz. Ilyenkor nem csak Jimin szokott?-Nézett ránk felváltva, én pedig már készültem volna válaszolni neki, de Kook megelőzött.

-De, de most én is itt vagyok, szóval haladjunk is!-Morogta, majd minket hátra hagyva már indult is a konyhába.

-Mi baja?-Intett fejével Kook felé.

-Fogalmam sincs.-Sóhajtottam egy nagyot.

-Na és neked?-Felkaptam a fejem, hiszen nem tudtam, hogy mégis miért kérdezi, és honnan tudja, hogy valami bajom van.-Ne nézz így rám! Úgy fel vannak dagadva a szemeid, hogy le sem tudod tagadni, hogy sírtál. Allergiás meg biztos nem vagy, mert nem folyik az orrod, ráadásul a szemed alatt még karikák is vannak, és sápadt vagy. Amúgy eszel te rendesen?-Fonta karba kezeit, én pedig hatalmas szemekkel néztem rá.

-Én..-Akadt el a szavam. Ki ez a lány, és hova lett a régi?

-Nézd Jimin!-Sóhajtott egy nagyot, majd a falnak dőlt.-Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem. Nem kötelezlek rá, de egy baráti beszélgetésre bármikor nyitott vagyok.-Rántott vállat. Baráti beszélgetés..Bármennyire is különös, azért jól esik.

-A nagymama pár napja életét vesztette.-Szólaltam meg végül, s már éreztem is, hogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon. Meglepetésemre Natsumi körém zárta karjait, és egy ölelésben részesített. Meglepett, nem is kérdés, így hát csak a kezdeti sokk után voltam képes viszonozni az amúgy igencsak aranyos gesztusát.

-Sajnálom Jimin. Nem akartam felhozni, nem tudtam.-Suttogta halkan.-Részvétem.-Vált végül el tőlem, aztán egy bátorító mosoly után letörölte a könnyeket az arcomról.

-Köszönöm.-Próbáltam mosolyogni.

-Na, én készen is vagyok, szóval akár tőlem mehetünk is.-Érkezett meg Kook is, aztán aggódó tekintettel mért végig.-Mi a baj?

-Semmi csak..Lassan menjünk, oké? Köszönöm Natsumi, tényleg.-Néztem a lányra, aki csak egy mosoly kíséretben intett egyet, aztán utunkra is engedett.

-Szóval mi a baj? Natsumi mondott valamit, vagy csak a szokásos?-Fordult felém a kocsiban, mire egy sóhaj kíséretében hátra dőltem az ülésen, és elmondtam neki, hogy mi volt a könnyeim oka.-Ne aggódj Jimin, minden rendben lesz!-Simított arcomra.-Tudod, egy idő után muszáj leszel tovább lépni. Az élet megy tovább. Fájni fog, nem hazudok, de hidd el, hogy később majd megszokott lesz így az életed. És én itt leszek veled végig.-Elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam hozzá, hogy egy csókot lopjak tőle, Ő pedig készségesen viszonozta is.

-Egyébként úgy látszik Natsumi kezd jó útra térni.-Váltottam témát, hogy magamat is lenyugtassam, és valamelyest Őt is. Bár lehet, hogy Ő ezzel a témával sokat nem fog tudni kezdeni.

-Nekem gyanús. Mi van ha akar valamit?-Nézett rám egy pillanatra.

-Nem tudom, nem hiszem. Mindenesetre jól esett, az az ölelés. Egy kicsit feltöltött. Lehet azért, mert új volt.-Gondolkodtam el.

-Talán..-Rántott vállat Kook, aztán minden figyelmét az útnak szentelte.

Valóban sokkal másabb az utóbbi időkben a lány, és őszintén szólva nem tudom, hogy mégis mit hidjek vele kapcsolatban. Nem volt rossz előérzetem kivételesen, de ettől függetlenül még bármi megeshet. Mindenesetre szeretném ha inkább így maradna, mert nem hiányzik még több stressz, vagy katasztrófa az életembe. Így is elég nagy felfordulás az egész, és nem akarom, hogy még rosszabb legyen minden. Legyek túl ezen a borzalmas időszakon végre, aztán had éljem újra az életem úgy, mint ahogyan előtte is. Kész idegroncs vagyok már így is..Csak egy kis pihenést, és kiegyensúlyozott életet akarok végre, semmi többet. Természetesen Jungkook-kal. Mert jól érzem magam vele, és hiányzott már nagyon. S bár jelenleg szinte minden széthullani látszik; Ő egy biztos pont az életemben, és tudom, hogy mindig itt lesz nekem, bármi is lesz a továbbiakban.

Ha tudtam volna, hogy közel sem lesz minden a régi, és semmi sem megy majd gördülékenyen; talán nem is várom annyira azt az időszakot. Mert életem legborzalmasabb egy hónapja volt az..

2021.04.17.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💕

Hibákért elnézést!🥺