Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

28.rész

2020.06.22.

Kiszállva a kocsiból Natsumi lakása felé vettem az irányt, majd benyitottam. Nem zárta be az ajtót, tudta, hogy jönni fogok.

-Hoztam néhány kaját a boltból.-Lengettem meg a szatyrot a levegőben, ő pedig óvatosan ugyan, de már rohant is, hogy megnézze mi lapul benne.

-Köszi!-Vigyorgott mint a vadalma, én pedig halványan ugyan, de viszonoztam gesztusát.

-Elrakok mindent és ha lehet, ne edd meg egyszerre. Tudom, hogy most többet eszel stb, stb..De a te pénzed fogy.-Szóltam rá, mire hevesen bólogatni kezdett.-Most szerda van, úgyhogy legközelebb már csak vasárnap hozunk utánpótlást. De akkor Jungkook jön.-Adtam tudtára, ő pedig már teli szájjal hümmögött egy sort.-Akkor majd jövőhéten szerdán találkozunk.-Indultam el kifelé, ő pedig lassan tipegett utánam, hogy majd bezárja az ajtót.

-Rendben! Szia Jimin!-Intett, én pedig ugyan így tettem és már haladtam is a kocsim felé.

Natsumi valamiért már most nehezebben viseli a terhességet, sokkal jobban fáj neki mint általában ebben az időben a többi állapotos lánynak/nőnek. A nőgyógyász azt mondta, hogy pontosan nem tudja mi lehet a baj, viszont pihennie kell és otthoni munkára lett parancsolva. Boltba sem nagyon járhat, hogy ne erőltesse meg a hasát. Felvetettem az ötletet Jungkook-nak, hogy segítsünk neki. Először kézzel-lábbal hadakozott ellene, de aztán a kedvemért mégis bele ment. Túl sok mindent nem teszünk érte, csak boltba járunk neki és néha elvisszük sétálni, hogy közben legyen aki figyel rá. Közben igyekszünk egymás ellen tűszünetet tartani.

-Na hogy ment?-Nyomott csókot homlokomra Kook ahogyan az előtérbe léptem, és már ki is vette kezemből a mi szatyrunkat.

-Ahogy mindig, Gguk. Vettem neki egy csomó gyümölcsöt, hogy a vitamin bombája meg legyen, meg vettem pár főtt kajához valót is neki. Főzni gondolom tud azért magára.-Ültem le egy konyhaszékre, miközben néztem ahogyan Ő elkezd csinálni egy kis palacsintát.

-Még mindig nem értem, hogy mégis miért vállaltad magadra, vagyis ránk, hogy gondoskodunk róla és pátyolgassuk mint egy kiskutyát.-Rázta a fejét és látszott rajta, hogy neki egyáltalán nem tetszik ez az egész.

-Gondolj arra, hogy a te gyereked is lehetne.

-De nem az enyém.-Emelte meg egy kicsit a hangját, de igyekezett kordában tartani magát. Tudja, hogy nem szeretem ha kiabál velem. Nem a tisztelet végett, hanem mert rosszul esik.

-Tudom Jungkook, hogy nem a tiéd, de lehetne. De ha ennyire nincs kedved hozzá, akkor majd én viszek neki egyedül, nem kell neked is ezzel foglalkozni. Simán eltudom vinni én is. Plusz egy napba nem halok bele.-Rántottam meg a vállam.

-Eleve nem kéne vinned neki. Jimin, neki is vannak barátai, vannak szülei. Megkeresheti az apját a gyereknek, vigyázzon rá az.-Fordult felém teljes testtel, és még a serpenyőt is lehúzta a tűzről.

-Ne haragudj, hogy ezt mondom, de életemben nem láttam még, hogy a lány a barátaival lett volna, a szülei meg nem is itt élnek. És mondd csak, hogyan keresse meg az apját, mikor azt sem tudja, hogy mégis ki lehet az? Hány emberrel feküdt már le? Annyi közül én már csak arra sem emlékeznék, hogy mégis kinek mi volt a neve.

-Ez az ő baja, Jimin. Nem az enyém és nem is tiéd. De tudod mit? Ha ennyire akarsz neki, hát segíts. Bánom is én.-Vetette oda flegmán, majd újra egy adag palacsinta adagot készített oda. Összeszorított ajkakkal szemeztem egy ideig a hátával, majd inkább fogtam magam és egy hangos ajtócsapással jeleztem, hogy elhagytam a házat.

Nem tudom, hogy mégis mi ütött belé. Eddig úgy ahogy meg volt azzal békélve, hogy hetente kétszer segítünk neki, most meg mintha egyik pillanatról a másikra valaki mondott volna neki valamit, ami ekkora befolyással van rá. Egyszerűen nem tudok rajta kiigazodni. Én csak segíteni akartam a lánynak, hiába egy vérszívó néha. Persze ettől nem leszünk barátok, sőt, de egy kis kedvességbe senki nem halt még bele. Ráadásul Kook volt barátnője, aki mégiscsak "vigyázott" rá, amíg vissza nem jöttek, valamivel meg kell hálálnom. Vagy csak én vagyok túl jószívű? Fogalmam sincs, de mégis úgy érzem, hogy muszáj vagyok valamivel segíteni neki, hiába nem csípem. Ilyen esetben nekem is jól esne, bár hála Istennek én nem lehetek állapotos..Őszintén szólva nem is is hiányzik.

Utam valamiért Tae házához vezetett, így hát becsöngettem hozzá. Szinte azonnal ajtót is nyitott, majd mosolyogva invitált beljebb.

-Mi a baj?-Hozott egy pohár kávét, majd ült le velem szemben.

-Honnan veszed, hogy baj van?-Ráncoltam szemöldököm.

-Mikor jössz hozzám mindig szólsz előtte, valamint olyan savanyú és búval baszott fejet vágsz, hogy jelenleg azt hamarabb elhiszem, hogy agyon taposott egy elefánt álmomban.-Nézett rám halálosan komolyan, de tőlem csak egy sóhajtásra futotta, miközben hátra dőltem a kanapén, a kávés poharat pedig a kezeim között szorongattam.-Na ki vele!

-Kook és én összekaptunk. Nem olyan komoly a helyzet, de nem is olyan..Piti dolog. Szóval a lényeg, hogy neki nem tetszik, hogy segíteni akarok Natsumi-nak.

-Őszintén szólva én sem értem.-Hajolt előre, hogy letegye a poharát.-Mármint..Ha úgy vesszük ti ellenségek vagytok, de mégis foggal-körömmel ott akarsz mellette lenni.

-Nem akarok ott lenni mellette, csak segíteni neki.

-Szóval ott akarsz mellette lenni.-Húzta fel egyik szemöldökét, és már készültem volna vissza vágni, de csak sóhajtottam. Tényleg olyan, mintha ott akarnék mellette lenni, pedig nem így van. Nem akarom én mindig fogni a kezét.

-Csak sajnálom.

-De miért? Végülis az ő problémája, hogy nem bírja megállni a szex nélküli életet. Mindennek meg van a maga átka.-Rántott vállat.-Csak azt mondom, hogy ne éld bele nagyon magad. Végülis ő neked ha úgy vesszük senkid. Nem ápolsz vele semmilyen kapcsolatot. Nem mondom, hogy állj le, de ne is add oda minden szabad idődet. És..Beszélj majd Jungkook-kal is.-Veregette meg vállam, majd magamra hagyott a nappaliban. Számat rágcsálva ültem a kanapén és a Tae által mondottakon agyaltam. Igaza van, nem szabad, hogy minden időm egyszerűen rá menjen. Heti két alkalom..Abba pedig Kook sem hal bele.

-Köszönöm Tae a tanácsot. Azt hiszem megfogadom.-Mosolyogtam rá az ajtókeretnek támaszkodva, mire viszonozta gesztusom és a levegőbe emelt két üveg Sojut.

-Videójáték?

-Naná!

2021.04.02.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💖