Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

22.rész

2020.05.24.

A napok hihetetlenül gyorsan teltek -legalábbis szerintem-, és olyan eseménytelenül, hogy azt hittem bele fogok bolondulni a sok unalmas dologba. Minden nap keményen dolgoztam, valamit Jungkook is, Natsumi-t pedig át adtuk Yugyeom-nak, hogy végre nyugtunk lehessen. Leila-val együtt persze vissza fizették a kamerákat, így azzal már nem volt gondunk. Most pedig remegő kezekkel próbálom a nyakkendőmet szépen megkötni, de olyan vagyok mint egy kocsonya, így természetesen ez sem megy. Idegesen szusszantva "tépem" ki a nyakamból és dobom el valamerre, mire halk nevetés üti meg füleim.

-Nem vicces.-Puffogok, majd mérgesen fordulok hátra, hogy aztán Kook-ot részesítsem "gyönyörű" nézésemmel. Persze meg sem hatja, nem is Ő lenne. Lehajol a nyakkendőmért, majd szorosan elém áll és lassan, kényelmesen kezdi el helyettem megkötni. Elnyílt ajkakkal figyelem tökéletes arcát, ami most koncentrációt sugároz, de aztán egy nyuszi mosoly kíséretében felragyog az arca, ahogyan készen lesz. Kezeit derekamra vezeti, majd egy puszit nyom ajkaimra.

-Ne aggódj ennyit baby, ott leszek melletted. Mellesleg a szüleid és Jihyun bírnak téged, szóval kell ennél több?

-Tudod, hogy a mamáék milyenek. És ők száz százalék, hogy ott lesznek.-Húztam el a számat. Sóhajtott egyet, majd levette rólam a zakót és az ingem kezdte kigombolni.-Kook, mi a fenét csinálsz?-Fogtam csuklójára.

-Olyan feszült vagy, hogy egy egyenes fa is megirigyelné a tartásod. Ellazítalak.-Mondta lazán, majd tovább gombolta az ingem.-Ne aggódj, gyors leszek.-Vette le rólam az inget, majd az ágy felé kezdett tolni. Megfordított, aztán engedte, hogy lehasaljak a puha ágyra.

Kezeit derekamra helyezte, majd onnan felfele kezdett haladni és végül vállamon állapodott meg. Masszírozni kezdett, mire jólesőn hagytam szabadjára egy nagy sóhajt. Kezei ügyesen dolgoztak, szinte elolvadtam alattuk. Komolyan mondom ilyen masszázst még életemben nem kaptam. Na nem mintha sűrűn járnék, de könyörgöm..Ezt a képességet egy masszőr is megirigyli.

-Na jobb már?-Tápászkodott fel Kook, én pedig csak egy elhaló hümmögést tudtam hallatni. Végül segített felkelni, majd vissza adta rám a ruháimat.

-Kook neked arany kezed van. Igazából masszőr vagy?-Húztam fel egyik szemöldököm. Elnevette magát, majd egy puszit nyomott homlokomra és maga után húzva elindult kifelé.

Beültünk az autómba, majd be indítottam azt, és végül elindultam.

Út közben zenét hallgatunk és volt, hogy énekeltünk is, valamit beszélgettünk. Bár Kook egyszer elaludt; akkor unatkoztam, de aztán jót nevettem azon, hogy hirtelen nem tudja merre van és hova megyünk, valamint hogyan került az autómba. Csoda ha engem felismert.

-Megérkeztünk..-Állítottam le remegő kezekkel az autót, majd egy mély levegőt vettem. Kook-ra néztem aki egy biztató mosolyt küldött felém, majd kiszállt az autóból és engem is kisegített.

-Ne aggódj, nem lesz semmi baj.-Puszilt homlokomra. Egy erőltetett mosoly kíséretében bólintottam, majd lezártam a kocsit és elindultam előre. Természetesen Kook sietett is utánam, majd össze kulcsolta ujjaink. Jelen esetben egyáltalán nem zavart, sőt. Valamelyest megnyugodtam tőle, így hát kissé rá is szorítottam, hogy érezze; Jól esik és esze ágában se legyen elengedni.-Eléggé szép hely.-Bólogatott elismerőn.-Itt fogunk házasodni.-Jelentette be. Fejem pillanatok alatt vörös lett és annyira zavarban voltam, hogy azt sem tudtam mit mondjak vagy tegyek.

-Kook mi..Nem házasodhatunk.-Motyogtam zavartan.

-Nem érdekel.-Zárta le ennyivel a témát.

Csendben haladtunk egymás mellett, csak néha váltottunk pár szót, aztán pedig megérkeztünk ami még nagyobb némaságot váltott ki belőlem. Végül remegő lábakkal indultam meg előre és belépve az épületbe nyeltem egy nagyot. Minden szem ránk szegeződött és hirtelen akkora csend lett az eddig hangos teremben, hogy megijedtem; rossz helyre jöttünk be. Persze ez lehetetlen lett volna tekintve, hogy premier plánba láttam a nagyszüleim és ezzel együtt megvető tekintetüket.

-Jimin!-Hallottam anyám hangját, majd könnyezve lépett elém és karolt át.-Olyan nagy lettél.-Szipogott. Nyugtatóan simogatni kezdtem hátát, közben pedig én is átöleltem törékeny testét. Nagyon régen láttam már, talán három éve is meg van már. Tizenkilenc évesen én új életet kezdtem Jungkook nélkül, így Seoul-ba mentem és azóta ott is élek. Most van csak igazán bűntudatom, hogy nem látogattam meg. Annyira lefoglalt a cég és annak vezetése, valamint maga az egész munka, hogy egyszerűen sem időm, sem pedig energiám nem volt. Azt hiszem ezentúl ezen változtatni kellene, hiszen ők soha sem tettek ellenem semmi rosszat.

Anyám hosszú ölelgetés után elengedett, majd könnyes szemeit letörölte és mögém pillantot.

-Gguk?-Halkult el, majd egy széles mosoly kíséretében őt is szorosan megölelgette, amit a nála fiatalabb vigyorogva tűrt.-De régen láttalak, édes Istenem. Milyen férfias lettél. Van itt izom, úgy látom. Az arcod is sokkal férfiasabb, bár a gyermeki vonások még igencsak látszanak, valamint úgy látom a nyuszi mosoly is megmaradt. Milyen hosszú hajad lett..-Túrt tincsei közé.-Jól áll.-Paskolta meg arcát, mire mosolyogva tettem kezemet a vállára.

-Apa?

-Apád nem tudom hova ment, de perceken belül ő is megérkezhet. Addig gyertek csak! Jihyun reménykedett benne, hogy jöttök.-Indult meg előre, mi pedig gyorsan követtük is őt. Végig mentünk a hatalmas épületen, majd végül egy irtó hosszú folyosón és benyitottunk egy ajtón. Jihyun öltönyben állt a tükör előtt és éppen a nyakkendőjét igazgatta, ám az ajtó nyitódására hátra fordult.

-Jimin! Ohh, basszus, de örülök, hogy itt vagy.-Ugrott nyakamba, én pedig mosolyogva öleltem őt vissza.-És Jungkook is itt van.-Ölelte meg őt is, majd ismét csak elénk állt.-A feleségem már nagyon várja, hogy megismerjen titeket, szóval az esküvő után ha nem gond egyből be is mutatnám.-Jött teljesen izgalomba.

-Természetesen benne vagyunk. Ugye Kook?

-Abszolút.-Bólintott egy nagyot.

-Szuper. Akkor hamarosan találkozunk. A második sorban foglaltam nektek helyet, mert az elsőn a szülők és a tanúk lesznek. Viszont Jimin szeretném ha a gyűrűket te hoznád ki.-Nézett rám könyörgőn, én pedig a sokktól azt sem tudtam mit mondjak, vagy éppen mit reagáljak. Én?

-P-persze. Oké, viszem én.-Mosolyodtam el végül. Jihyun azonnal a kezembe nyomta a párnát rajta a gyűrűkkel és elmondta, hogy mit mikor kéne majd csinálnom. Persze ezt magamtól is tudtam, de azért végig hallgattam. Végül hát izgatottan léptünk ki a szobából és mentünk el a helyünkre, de természetesen én kívülre ültem, hogy eltudjam majd a gyűrűket vinni lehetőleg időben.

-Izgulsz?-Suttogta már a székeken ülve Kook.

-Kicsit. Lehet nem lesz jó ötlet pont nekem annyi ember előtt végig menni tudván, hogy utálnak, de ez Jihyun esküvője és én pedig nem fogom saját magam és a paranoiám miatt elronatni.-Ráztam a fejem. Kook csak egy puszit nyomott az arcomra, majd össze kulcsolta ujjaink.

-Ez édes tőled.-Jegyezte meg. Már éppen készültem volna válaszolni, mikor is felcsendült a zene, majd mindenki egy emberként fordult hátra. A menyasszony hatalmas mosollyal nézett előre -minden bizonnyal Jihyun-ra-, majd lassan az apja vezetésével elindult az oltár felé. Csillogó szemekkel nézték egymást amint az oltár elé ért a lány, és esküszöm én is majdnem bekönnyeztem. Egy pillanatra oda képzeltem magam és Kook-ot és hát be kell valljam, tetszett a látvány, ám ez valószínűleg úgy sem teljesülhet be, így hát maradok a kis álom világomban.

A pap megkezdte a beszédet, mi pedig csendben hallgattuk.

2021.02.25.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!❤