Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

2.rész

2004.12.03.

-Te mit kérsz karácsonyra?-Ültem le Jungkook mellé.

-Én egy távirányítós autót kértem, de szerintem az angyalka nem hozza el.-Húzta el a száját.

-Miből gondolod ezt?-Néztem rá értetlenül.

-Mert anya azt mondta, hogy idén kevés pénzze van neki.-Biggyessztette le ajkait szomorúan, mire csak közelebb ültem hozzá és szorosan megöleltem.

-Sajnálom.-Nyomtam egy puszit arcára.

-Nam baj. Te itt vagy.-Vigyorodott el és megsimogatta a hajamat.

●●●●

2020.04.12.

Fáradtan ültem az asztalom mögött és azon gondolkodom, hogy mégis mi a fenének kell ennyi papir munkát elvégeznem? Persze tudom; Cég vezető vagyok és nincsen asszisztensem. Már három napja. Ráadásul Han még duzzog, így vele sem tudok beszélni. Pedig, hogy őszinte legyek egy kis stressz levezetés nem ártana.

-Mr.Park!-Nyitott be Siu, mire felnéztem rá.-Érkezett egy férfi az asszisztens állásra.

-Valóban? Küldje fel!-Mondtam neki, mire meghajolt és már itt sem volt. Megigazítottam magamon az öltönyt, hogy nézzek ki valahogyan, majd bele túrtam a hajamba. Ebben a pillanat kopogást hallottam, én pedig vettem egy mély levegőt. Ha nem lesz jó, bajban leszek, ugyanis Siu már az agyamra megy.-Szabad!-Szóltam ki.

Az ajtó nyílt, de nem néztem fel rögtön, ugyanis volt pár papír amit alá kellett írnom, így gyorsan el kezdtem rá firkálni. Egyébként is csak pár kérdésem lesz felé.

-Üljön le. Park...

-Jimin.-Fejezte be az idegen mély tónusú hangján. Felnéztem rá, mire az állam a földet súrolta.

Teljes egészében előttem állt; Jeon Jeongkook. Egy szürke öltöny volt rajta, fekete nadrággal. Haja hosszú volt, jobb oldalt fel volt nyírva és kissé hátra volt fésülve, fülét piercing díszítette. Őzike szemei épp olyan sötétek voltak mint pár évvel ezelőtt, ajkai még mindig kissé dúsak voltak, orra pedig pisze. Férfias lett ugyan, de mégis mintha egy kis gyermek állt volna előttem. Az a gyerek aki pár évvel ezelőtt is állt előttem.

-Mit keresel itt?-Bukott ki belőlem az egyetlen kérdés ami megfogalmazódott a fejemben.

-Vissza jöttem. Japán unalmas.-Ült le elém lazán, én pedig kissé talán idegesen meg jegyeztem, hogy mégis itt hagyott miatta.-Tudod, hogy muszáj volt Jimin.-Sóhajtotta.

-Nem volt muszáj. Volt másik választásod.-Világosítottam fel, mire csendben maradt. Tudja, hogy igazam van.-Mit akarsz itt?

-Munkát. Tényleg csak ezért jöttem.

-Csak ezért..-Jegyeztem meg halkan.

-Kellett volna más miatt is?-Húzta fel egyik szemöldökét.

-Nem tudom. Talán illett volna jelentkezni, nem gondolod? Egyáltalán mióta vagy itt?

-Két hónapja.

-Remek.-Csaptam combomra, majd neki támaszkodtam csípőmmel az asztalnak, kezeim össze fontam.-És nem gondoltad, hogy szólni kellett volna? Elvégre mégiscsak én voltam a legjobb barátod és később a barátod. Vagy talán nem így van?