Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

4.rész

2006.09.23.

Elengedtem Jungkook kezét az iskola ajtajában, majd megöleltem.

-Szünetben találkozunk!-Integettem neki, mire bólintott és elindult a terme felé.

Jungkook-nak most még új az iskola, hiszen csupán hat éves, de idővel majd megszokja. Próbáltam rávenni, hogy barátkozzon, viszont egyenlőre még nem haladtunk semmit, így hát neki csak én vagyok továbbra is.

Szünetben az ebédlő felé vettem az irányt és meglepetten vettem tudomásul, hogy egy barna hajú fiúval ült.

-Jiminie hyung!-Intett nekem, mire mosolyogva le ültem hozzájuk.-Sikerült új barátot szereznem. Ő itt Taehyung. Nagyon kedves, adott kölcsön ceruzát, mert elhagytam az enyémet.-Biggyesztette le az ajkait.

-Szia! Jimin vagyok..Jungkook..-

-A legjobb barátom. Ne bántsd meg!-Nézett Taehyung-ra, aki csak mosolyogva meg rázta a fejét.

-Nem akartam.-Nagyon édes mosolya van, mint egy kis téglalap.

Az első szünet gyorsan elrepült, én pedig örültem, hogy Jungkook végre barátkozik.

●●●●

2020.04.14.

-Sosem éreztem magam még ennyire szarul.-Ültem le Leila mellé, aki egy pohár kávét nyomott a kezembe.-Köszi.

-Nincs mit. Jobban vagy egy kicsit?-Fésülte hátra hajam, ugyanis teljesen előre bukott az egész.

-Egy kicsit.-Néztem rá. Hirtelen bekönnyeztem, mire Leila gyorsan letörölte a könnyeim és magához húzott.

-Shhh, semmi baj. Nem lesz semmi baj.-Ringatott lassan, én pedig görcsösen szorítottam az ingét.

-Egy...majdnem egy év után, Leila..Mi a faszt csináltam rosszul?-Sírtam mint egy baba, ami miatt kissé kényelmetlenül éreztem magam, de tudtam, hogy Leila mellett nincs miért így érezzem magam.

-Semmit Jimin, egyszerűen csak egy szemétláda. Ez nem a te hibád volt.-Puszilta meg a fejem tetejét. Csendben ringatott tovább, én pedig fél óra múlva már ki sírva húzódtam el tőle.

-Köszönöm.-Suttogtam erőtlenül.

-Nincs mit meg köszönj, ez természetes. Ugyan ezt meg tetted te is értem.-Simogatta meg a fejem, majd felállt a kanapéról.-Viszont most vissza megyek dolgozni, mert ugyebár ezért vagyok fizetve.-Bökött oldalba, mire mosolyogva bólintottam egyet.

Néhány percig még ültem magamban, majd felálltam és az irodából kilépve a mosdó felé vettem az irányt. Beálltam a csap elé, majd megengedtem a vizet és megmostam az arcom.

-Jimin?-Hallottam meg Jungkook hangját, mire ijedten néztem rá. Az ajtóban állt és kissé aggódó tekintettel mért végig, majd szorosan elém állt.-Mi a baj?-Kérdezte halkan. Pár pillanatig csak néztem rá és halkan vettem a levegőt, majd össze szorítottam a szemem és a földet kezdtem nézni.

-Megcsalt.-Mondtam halkan, mire karjai hirtelen körül öleltek. A kezdeti sokk miatt nem is tudtam, hogy mit tegyek. Nagyon régen éreztem már erős karjait magam körül, és most, hogy újra érzem őket teljesen zavarban vagyok. Végül lassan viszonoztam az ölelését és fejem mellkasára hajtottam. Ölelése szorosabb lett és neki támaszkodott a csapnak, így kényelmesen rá tudtam "dőlni".

Nem tudom meddig állhattunk így, talán percekig, de az is lehet, hogy egy óráig. Rettentően biztonságban éreztem magam a karjai között, és iszonyúan hálás voltam neki amiért itt volt. Nem mondott semmit sem, csak erős karjai közé zárt. Mint régen.

Végül zavartan húzódtam el tőle, majd megtöröltem az arcom és félve rá néztem.

-Köszönöm.

-Ne köszönd!-Lökte el magát a csaptól, így közelebb kerülve hozzám.-Bármikor.

-Köszönöm..Akkor is.-Néztem fel rá. Ejtett egy fél mosolyt, majd közelebb hajolt és egy apró puszit nyomott az arcomra.

-Menj haza!-Suttogta fülembe, mire végig futott rajtam a hideg. Egy pillanatra lehunytam a szemem, aztán csak kábán bólintottam egyet. Ez mégis mi volt?

Jungkook kisétált a mosdóból, míg én értetlenül néztem rá, végül követtem példáját. Összepakoltam az irodámban, majd lefelé vettem az irányt.

-Haza mész?-Nézett rám Leila, mire csak bólintott egyet.

-A stócot az irodámból vidd át kérlek Kai-nak. Majd ő befejezi.-Legyintettem egyet, mire csak bólintott egyet és elköszönt.

Kiléptem az épületből és nyakkendőmön lazítva léptem a kocsimhoz. Egyenesen hazafelé vettem az irányt, ahol idegesen vettem tudomásul, hogy Han még mindig nem pakolt össze, és még mindig itt van.

-Jimin..-Nézett rám, ahogyan be fordult a folyósóra.-Én..-

-Te pakolhatnál gyorsabban. Meg mondtam;Kettőre már nem akarlak itthon látni.-Mondtam neki hűvösen, majd kikerültem őt és a konyha felé vettem az irányt.

Kinyitottam a hűtőt és egy joghurtot elő véve kezdtem azt enni, miközben fél szemmel vizslattam, hogy Han miket is pakol el.

-A lepedőt amin dugtatok vidd el!-Szóltam rá, ugyanis eddig ahhoz még csak hozzá sem nyúlt, de lassan az összes cucca össze volt már pakolva.

-Jimin ne már!-Nézett rám, mintha valami nagyon hihetetlen dolgot mondtam volna, vagy lehetetlent kértem volna.-Ne csináld már ezt!-Jött be a konyhába, mire egyet hátra léptem.

-Mit ne csináljak, Han? A te döntésed volt, hogy kufircolsz valakivel a hátam mögött, akkor most viseld is a következményeit. Legalább ismerted?-Húztam fel szemöldököm.

-Ő az..Az exem volt...-Hajtotta le a fejét, mire én csak hihetetlenül felnevettem.

-Tényleg ilyen mélyre süllyedtél?-Néztem rá, de mivel nem válaszolt csak kikerültem és a vendég szobába igyekeztem. Beléptem a szobába, majd mielőtt becsuktam volna az ajtót, vissza kiabáltam neki:
-Ne felejtsd el a lepedőt!

Egy nagy sóhaj kíséretében terültem el az ágyon, majd a plafont kezdtem vizslatni. Tényleg ennyire szar lett volna a kapcsolatunk, hogy képes volt az exével megcsalni engem? Pont vele, aki már legalább negyven pasival és nővel megcsalta? Ő tudja a legjobban, hogy milyen érzés is ez, de mégis ő tette meg velem. Rengeteg dolgon mentünk már keresztül, egymás lelkét gyógyítottuk és most..Az egész tönkre ment egy kis takony miatt és a munkám miatt. Ennyire utál az élet? Tényleg?

-Jimin..-Nyitott be halkan Han, mire ráemeltem a tekintetem.-Csak annyit akartam, hogy mindent elpakoltam és elindulok. A kulcsokat a pulton hagytam és..A lepedőt is eltettem.

-Remek. Köszi.-Fordítottam fejemet ismét a plafon felé, majd megvártam, hogy Han végleg kilépjen az életemből. Jobb lesz így mindenkinek. Főleg nekem..Nem élek többé abban a hitben, hogy fontos vagyok valaki számára. Mert ezek szerint nem vagyok az. Jó vagyok játékszernek, szex társnak, de ennyi. Úgy látszik a sors nem akarja, hogy boldog legyek. Talán bele kéne törődnöm, hogy nekem csak a csalódás jár. Viszont holnap..Tiszta lappal kezdem.

2020.12.13.