Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

13.rész

2014.09.16.

-Baj van?-Néztem Jungkook-ra, aki csak megrázta buksiját, majd elterült a földön. A cseresznyefák körbe vettek minket, lágy szellő simogatta arcunkat, a madarak pedig megállás nélkül csicseregtek. Én is elterültem Jungkook mellett, majd az égre nézve szuszogtam tovább.

-Jimin..-Nézett rám Kook, mire felé fordítottam a fejem.

-Igen?-Mosolyogtam rá szelíden.

-Ho-honnan tudod, hogy valaki iránt többet érzel mint szimpla barátság?-Hangja halk volt és bizonytalan, talán meg sem hallottam volna ha szól, de itt csak mi voltunk. Ez a mi helyünk.

-Ahm..-Mosolyodtam el kissé kínosan.-Izzad a tenyered, izgulsz, gyorsabban ver a szíved a kelleténél, és..Érzed, hogy ő más mint többi. Szeretnél vele kézen fogva járni, szeretnéd megcsókolni, vágysz az érintéseire, szeretnéd minden perced vele tölteni. Különlegesnek érzed magad mellette és sokkal, de sokkal felszabadultabb vagy mellette. Sokat mosolyogsz és..Sokat nézed.-Magyaráztam neki.-De..Miért érdekel?-Ültem fel, hogy jobban belássam az arcát. Az arcát, ami rettentő zavart volt és piros.-Jungkook jól vagy?-Tettem kezem homlokára, de nem éreztem, hogy lázas lenne.

-Semmi bajom, Jimin.-Ült fel ő is, majd közvetlenül elém telepedett le törökülésbe.

-Szóval? Miért vagy erre kíváncsi?-Húztam fel egyik szemöldököm. Szívem a torkomban dobogott, és félve vártam a válaszát.

-Azt hiszem szerelmes vagyok.-Suttogta maga elé felettébb halkan.

-Ooh..-Nyökögtem ki elhalt hangon. Végig nyaltam kiszáradt ajkaimon, majd zavartan vakartam meg a tarkómat. Fájdalmas szavai szinte csontig hatoltak bennem, és annyira rosszul éreztem magam, hogy szinte beleszédültem. Persze mit is vártam? Hogy majd Jungkook belém szeret?-És..Ki az?-Köszörültem meg a torkom. Nem szabad kimutatnom, hogy igenis rosszul estek szavai. Talán jobb lesz így neki.

-Jimin..-Fogta meg a kezem, majd egy nagy levegőt vett, és közelebb araszolt hozzám.-Én..-Nem tudta befejezni azt amit akart mondani, látszólag teljesen kétségbe volt esve. Izzadt, piros volt és gyorsan vette a levegőt. Becsukta a szemeit, majd egy sóhaj után ajkait enyémekre tapasztotta. Nem volt csupán csak egy másodperc, de ő annyira megijedt, hogy rögtön felpattant ülő helyéről és leporolta magát.-Ne haragudj, nem akartam, én csak..-Mentegetőzött kipirult arccal, és már menni is készült, de kezére fogtam, és vissza húztam magam elé. Tarkójára fogtam, majd óvatosan hajoltam puha és mézédes ajkaira. Nem siettem el dolgot, hiszen tudtam, hogy neki ez volt az első. Bevallom nekem nem, de azt hiszem egyik csókomat sem élveztem még ennyire mint az övét.

Mosolyogva váltam el tőle és kipirult lényét figyeltem, majd egy halk nevetés kíséretében egy rövid puszit adtam neki, és vele együtt dőltem el a földön.

●●●●

2020.04.29.

-Mehetünk?-Nyitott be irodámba Jungkook, mire egy sóhaj kíséretében néztem rá.

-Jungkook..

-Tudom, tudom..Kopogás.-Forgatta meg a szemét, majd kilépett az ajtón és becsukta azt. Hármat kopogott, majd végül ismét benyitott.-Mehetünk?-Kérdezte úgy, mintha mi sem történt volna.

-Sosem változol.-Forgattam meg szemeim, de egy halk nevetés ki csúszott ajkaim közül. Mosolyogva figyelte nevető lényem, én pedig ezt észre véve egy szelíd mosolyt engedtem, és így szemeztünk talán hosszú perceken keresztül.-Nos..Akkor..Mehetünk?

-Ja. Igen.-Rázta meg fejét gyengén, majd kifelé kezdett vezetni az irodámból, amit gondosan be is zártam magam után.

-Miért zárod mindig be? Azt hittem itt mindenkiben bízol és mindenki rendes.-Nézett rám Jungkook.

-Ja, igen. Ez csak..Elővigyázatosság, tudod.-Mosolyodtam el kissé kínosan. Jobb ha azt hiszi, hogy paranoiás vagyok. Ha elmondanám neki Natsumi múltkori kitörését az irodámban, talán hülyének nézne, vagy esetleg mérges lenne, hogy kitaláltam. Inkább higyjen mást..

Jungkook ismét a saját autóját választotta arra a célra, hogy elmenjünk valahova, így hát készségesen ültem be az anyósülésre. Pontosan nem tudom, hogy mégis merre tervezett menni, hiszen nem abba az irányba indult meg, mint múltkor. Tudtam, hogy nem fog semmit sem mondani utunk végéről, így hát gondolataimba merülve néztem ki az ablakon, miközben néha-néha rá pillantottam. Persze csak fél szemmel. Hiába tudom, hogy nem lehet az enyém, néha annyira akarom őt. De közben ott van Han is, akit tényleg szerettem, viszont megcsalt. Valamilyen szinten nem tudok rá sem haragudni, de mégis annyira bosszant ez az egész. Ráadásul Jungkook-ra is haragundom kéne, amiért csak így megjelent, most pedig játszadozik velem. Remélem nem tervez majd egyszerre két embert maga mellett tartani, mert akkor minden bizonnyal az összes reményem és bizalmam elillan..

-Jimin figyelsz?-Tette kezét combora Jungkook, mire értetlenül néztem rá, majd kissé megráztam a fejem, minek következtében fekete tincseim szemem elé kerültek.

-Bocsánat..Elbambultam.-Sóhajtottam.

-Azt mondtam, hogy lassan oda érünk. Hidd el tetszeni fog, amit terveztem.-Mosolygott sunyin, mire csak hátradőltem az ülésben, szintén mosolyogva. Keze továbbra is combomon pihent, ami számomra eléggé meglepő volt, de azt hittem csak véletlenül felejtette ott. Ez a feltevésem hamis lett miután váltott, majd ismét combomra helyezte kezét. Lassan pillantottam rá, mire ő is így tett, aztán mosolyogva újra az utat nézte. Végül én is így tettem.-Itt is vagyunk.-Parkolt le egy ház előtt, ami minden bizonnyal egy tehetősebb emberé lehetett. Már ha lakik itt valaki, és nem csak egy szálloda szerűség, esetleg egy eldugott étterem..

Jungkook magabiztosan lépkedett előre, majd be írta az ajtó mellett lévő panelba a kódot, és végül maga elé engedve bementünk a házba.

-Hű..Ez a te házad?-Néztem körbe az előtérben. Már itt minden csupa ízlés és elegancia volt. Csupán egy valami nem stimmelt..Nem Jungkook illata lengte körbe a kis helyiséget.

-Nem egészen.-Szólalt meg, majd derekamra téve a kezét, a nappali felé kezdett vezetni.-Itt vagyunk!-Kiáltotta el magát, mire a konyha felől lépések zaja hallatszott, aztán megjelent az ajtóban egy szőke haj kupac, kinek tulajdonosa..

-TaeTae?-Kérdeztem nagyra nyílt szemekkel, mire egy mosoly kíséretében kitárta karjait, én pedig mint egy gyerek: szinte repültem karjai közé. Könnyes szemmel szorítottam magamhoz régen látott legjobb barátom, és szinte el sem hittem, hogy végre újra ölelhetem őt. Sokkal magasabb lett, arca férfias, mégis egy pici gyermekiesség található, testalkata markáns, kissé izmos, pont amennyire kell.-Ho-hogyan? Mikor költöztél Seoul-ba, és miért nem mondtad?-Bombáztam el kérdéseimmel.

-Ne aggódj pici, mindent meg fogsz tudni, de most nyugodj meg, és üljünk le a nappaliban, okés?

-Okés.-Bólogattam, majd már kényelembe is helyeztem magam az említett bútoron. Ami mellesleg olyan kényelmes volt, hogy szinte bele olvadtam..

2020.01.06.

Hogyha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm,hogy elolvastad.❤