Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

38.rész

2020.07.11.

Nem tudtam felfogni, hogy mégis mi történt az elmúlt -nagyjából-, tíz percben. Láttam, ahogyan Leila-t elüti egy rohadt autó, és aztán elviszik a mentősök. Görcsösen kapaszkodom az autóban lévő ülésbe, közben már véresre rágtam a számat. Lassan körmöm sem marad, de jelen esetben csak arra tudok gondolni, hogy ne legyen a lánynak semmi baja, és pár kisebb sérüléssel megússza.

Beérve a kórházba azonnal a recepcióra siettünk, ahol hevességemmel sikerült az amögött lévő fiatal fiút megijeszteni. Ezzel nem foglalkozva azonnal a lány holléte felől kezdtem érdeklődni, de a srác már rendesen felidegesített.

-Nem mehet be hozzá, ha nem egy hozzátartozó.-Mondta el vagy ötödjére, mire egy eléggé ideges sóhajt engedtem ki ajkaim közül.

-Komolyan mondom, ha mégegyszer ezt mondja, akkor felrúgdosom a csillagos égig is. Leszarom, hogy milyen hozzátartozó kell ehhez. Neki nincsenek. Szóval engedjen be abba a szaros szobába, hogy megtudjam nézni és-

-Oké, Pici, elég lesz azt hiszem.-Fogott derekamra Jungkook, majd nagynehezen elhúzott a pulttól és az ijedt sráctól.-Nézze! A betegnek nincsen családja, csak mi, szóval kérem..-Mondta Kook. A srác dühös lényem kezdte vizslatni, aztán Jungkook komoly ábrázatát, végül kinyitotta a száját.

-Harmadik emelet, 107-es szoba.

-Végre!-Szinte kiáltva mondtam ezt az egy szót, aztán már spuriztam is a liftek felé. Még futtában hallottam, ahogyan Jungkook megköszöni, aztán Ő is rohanni kezd utánam.

-Nyugodj meg! Nem lesz semmi baja.

-Honnan tudod?-Néztem rá ismét pityeregve, mire letörölte az arcomról a könnyeket.

-Csak tudom.-Puszilt homlokomra, majd megfogta a kezem. Amint kinyílt a lift ajtó már húztam is magam után, és elindultunk megkeresni a 107-es szobát. Éppen ekkor lépett ki egy középkorú orvos.

-Üdv. Leila Morgan-t keresnénk.-Hajoltunk meg.

-Hozzátartozók?

-Mondhatni.-Bólintott Kook. Az orvos végig nézett rajtunk, aztán papírjaira pillantott.

-Kisebb agyrázkódása van, és megrepedt az egyik bordája. Lehet, hogy egy kicsike emlékezet kiesése is lesz, de szerencsére ennyivel meg is úszta. Nem lesz maradandó károsodása. És be lehet menni hozzá, ha minden igaz lassan fel is fog kelni.-Mosolyodott el. Megköszöntük az információkat, aztán már be is léptünk a fehér szobába. Leila kezeiből csövek lógtak ki, minden bizonnyal infúzió, és valami fájdalomcsillapító. Szörnyű volt így látni.

-Mondtam, hogy nem lesz semmi baja.-Puszilt hajamba Kook. Elmosolyodtam kissé, aztán mindketten helyet foglaltunk a lány kétoldalán. Volt még bent valaki, de ő már aludt és úgy tűnt, hogy nem rég mehettek el tőle, hiszen az ételhordozók tele voltak még.

-Szerencse..Nem tudom mi lett volna, ha nagyobb baja is lett volna.

-De nem lett.-Fogta meg az ágyon pihenő kezem. Mindketten a paplanra voltunk borulva, és úgy néztük egymást, közben egymás kezét cirógattuk nyugtatóan.

-Remélem téged nem kell így látnom soha..-Sóhajtottam egy nagyot, aztán lehunytam pilláim. Már csak a gondolatra is kirázott a hideg.

-Ne gondolj ilyenre, mert akkor bevonzzod azt!-Szólt rám, én pedig bólintott egyet.

Percek teltek el, csendben, aztán Leila a fejem mellett lévő lábát megmozdította. Azonnal felkaptuk a fejünket, majd a lány arcát kezdtük vizslatni, aki lassan ugyan, de kinyitotta szemeit és azonnal körbe nézett a helyen.

-Hol vagyok?-Meglepett, de eléggé érthetően kérdezte, minden gond nélkül.

-Kórházban.-Mondta Kook.-Elütött egy kocsi.

-Nem emlékszem rá.-Rázta fejét, ami minden bizonnyal nem tett neki jót, ugyanis elhúzta száját.

-Az orvos mondta, hogy lesz egy kisebb emlékezet kiesésed, de majd minden bizonnyal eszedbe fog jutni minden.-Mosolyogtam rá.

Nagyjából este hatig lehettünk a lány mellett, ami alatt többször is megvizsgálták, és evett is. Végül aztán az egyik nővér szólt, hogy ideje haza menni, hiszen a látogatási idő letelt. Megígértük neki, hogy holnap Tae-nál amint végeztünk, jövünk is hozzá, vissza.

●●●●

Szörnyű volt..Ez a nap.-Dobtam le magam az ágyra ahogy haza értünk, és szinte egyből le is hunytam a szemem. Úgy döntöttem, hogy ma már én biztosan nem csinálok szart se, és inkább csak fekszem, vagy eszem, de hogy megmozdulni nem fogok..Az is fix. Persze ezt Jungkook nem így gondolta, hiszen fölém tornyosult, majd nyakam kezdte apró puszikkal behinteni. Felsóhajtottam az érzésre, hiába voltam nagyon fáradt fizikailag és lelkileg is.

-Jungkook..-Sóhajtottam nevét, mire rám emelte gyönyörű éjfekete szemeit, amiket annyira imádok.

-Gondoltam jól esne egy kis stersszlevezetés..-Harapta be kacérul alsó ajkát, majd végig simított oldalamon kezével.-De ha nem akarod csak szólj, és...-

-Akarom.-Suttogtam ködös tekintettel magam elé, majd lehúztam magamhoz egy csókra. Lassúak voltunk mindketten, szinte már kínzóan, de Kook most nem akart elsietni semmit sem. Különben is ráérünk.

Keze pólóm alá vándorolt, és oldalam kezdte simogatni ezzel belőlem halk, de annál intenzívebb sóhajokat kiáltva. Nem sokáig szarakodott, pólómat azonnal levette rólam, és magát is megszabadította tőle. Kezeim azonnal kockáira tévedtek, és végig simogattam/tapogattam egész felsőtestét, amit morgásokkal díjazott. Ő közben nyakamat kényeztette nyálas csókokkal, szívásokkal, vagy csak kis pillangó puszikkal.

Nem sokkal később már semmiféle ruhanemű nem volt rajtunk, csak a csupasz testünk simult egymásnak. Jungkook egyik ujja már fenekemben mozgott, közben én puszikat hintettem izmos vállára. Nem sokkal később még kettő újja is csatlakozott, ami kissé feszített, ezért most Ő halmozta el arcom különböző pontjait pillangó puszikkal. Mikor úgy gondolta, hogy már kellően tág vagyok, az éjjeli szekrény fiókjából kivett egy kis tasakot, féltépte azt, a benne lévő gumit pedig magára húzta. 

-Mehet?-Pozícionálta be magát. Bólintottam, hogy igen, mehet, Ő pedig már el is kezdett behatolni. Mivel eléggé kellemetlen volt, így egy csókot kezdeményezett, közben farkam kezdte pumpálni, hogy maximálisan meg tudjak nyugodni. Csípőmet kissé megmozdítottam, hogy jelezzem; mozoghat, Ő pedig már így is tett. Óvatosan lendítette gyönyörű csípőjét, közben én derekára kulcsoltam lábaimat, hogy mélyebben eltudjon merülni bennem. Meg is lett a hatása, ugyanis pillanatokon belül felsikítottam, Kook pedig egy kaján vigyorral arcán hallgatta hangom. Egyre mélyebbeket lökött, én pedig nem sokkal később, szinte csillagokat látva robbantam kettőnk közé, a nevét sikítva, Ő pedig én nevem morogva élvezett a gumiba.

Lihegve szuszogtam a párnák között, Kook pedig rajtam. Haját simogattam, bele-bele túrtam, Ő pedig mellkasom lepte el néha apró puszikkal.

-Gyere fürödjünk le, aztán térjünk nyugovóra!-Mosolyodott el, majd már fel is kapott menyasszony pózba.

2021.05.02.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!💕

Bocsánat, nagyon régen volt rész, csak egyszerűen sehogy sem jött ihlet, nem volt kedvem sem, de itt van, hoztam nektek egy kisebb részt, amíg a vonaton csücsültem. Remélem senki nem haragszik, és puszi nektek.🥺💕💕💕