Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

25.rész

2020.06.03.

Az esküvő óta eltelt jó pár nap, amik nem hazudok ha azt mondom; iszonyúan unalmasak voltak. Ismét beletemetkeztünk Kook-al a munkába és halálra fárasztottuk magunkat, aminek a vége az lett; betegek lettünk. Kissé leterheltük magunkat, igen. Aztán persze azt hittük, hogy meg fogunk halni, olyan tipikus férfi módra. Természetesen nem haltunk meg, ma már mindketten ismét tudunk dolgozni.

-Jimin!-Nyitott be Kook az irodám ajtaján, mire össze ráncolt szemöldökkel néztem rá. A kopogást már meg sem említettem, teljesen fölösleges lett volna. Csak jártatnám a szám fölöslegesen, mintha a falnak beszélnék.

-Igen?-Kérdeztem, hiszen magától meg sem szólalt volna.

-Oltári nagy baj van.-Jelentette ki, mire hirtelen kihagyott a szívem egy ütemet. Hirtelen egy kezet éreztem meg csuklóm körül, majd már csak arra eszméltem fel, hogy Jungkook szó szerint elkezd végig rángatni a folyosókon és az egész cégen.-Leila! Sürgősen el kell mennünk, kérlek zárd be az ajtókat!-Mondta a lánynak, aki értetlen arckifejezéssel ugyan, de már ment is felfele.

-Jungkook mi a fene ütött beléd?-Kérdeztem kissé idegesen, ugyanis már a kocsiba olyan agresszívan -ha mondhatom így-, tuszkolt be, hogy meg sem lepődtem volna ha egy random ember azt hitte volna, hogy éppen elrabol. Még a kobakom is majdnem bevertem.

-A lényeg az..-Ült be sietve Kook, majd csatolta be magát.-Hogy kaptam egy hívást Taehyung-tól.

-Taehyung-tól? Éssjas- KOOK!-Emeltem meg kissé a hangom, ugyanis akkora erővel és sebességel fordult ki a kocsival, hogy ha nem lettem volna bekötve; hirtelen megtanultam volna repülni. A szélvédővel együtt.

-Bocsánat.-Lökte oda, de ugyan ezzel a sebességel haladt tovább mint előtte. Úgy döntöttem, hogy én inkább a kapaszkodóra bízom az életemet és nem pedig Jungkook-ra.

Kész áldás volt mikor leparkolt az ismerős lakás előtt, szinte remegő térdekkel szálltam ki a kocsiból, Flasht megszégyenítő gyorsasággal. A talajt is megtudtam volna csókolni magam alatt, de arra sem volt időm, hogy levegőt vegyek -ugyanis Kook már húzott maga után befelé-, nem méghogy a talaj bálványolásra.

-Hol van?-Kiáltotta el magát Kook, mire értetlenül ráncoltam szemöldököm, pláne miután Natsumi meglepődött hangját is meghallottam.

-Ez Natsumi volt?-Téptem ki a kezem Kook karjából, aki csak kissé meglepetten szólt utánam.-Te mit keresel itt?-Néztem a lányra kissé mérgesen, ám ő állta az igen csak kemény tekintetem, ami cseppet sem tetszett. Kook csak állt az ajtóban, látszólag nem tudta mit kéne kezdenie a kialakult helyzettel. Közben Taehyung is csatlakozott, ám megszólalni ő sem tudott. Érezhető volt a feszültség, szinte tapintható.

-Örülök, hogy látlak Jiminie.-Vigyorodott el gúnyosan, én pedig csak szemet forgattam. Hát én kevésbé örülök.

-Mit..keresel..itt?-Sziszegtem igencsak halkan, de mégis annyira agresszívan, hogy egy pillanatra még benne is megrekedt a levegő. Pillanatok alatt össze szedte magát, majd lassú léptekkel szorosan Kook elé állt, és gyengéden kezére fogott.

-Terhes vagyok.-Suttogta közéjük.

Mindenki megfagyott, levegőt sem mertünk venni, főleg Jungkook. Elnyílt ajkakkal nézte a lányt, próbálta a hazugság jeleit kiolvasni az arcából, ám szemmel láthatóan nem sikerült neki. Kihúzta kezét Natsumi-éból, majd egy lépést hátra lépett.

-Én..-Kezdett bele, de nem bírt semmit sem kinyögni, csak fogta magát és ki viharzott a lakásból.

-Natsumi, biztos, hogy terhes vagy?-Kérdeztem rá, mire szemet forgatva elő vette mindhárom tesztjét. Természetesen mindegyik pozitív volt.-Remek..És kitől van a gyerek?

-Ezért vagyok itt. Igazából két lehetőség is felmerült. Vagy Taehyung lesz az apuka, vagy pedig Jungkook.-Jelentette ki könnyű szerrel, mintha csak azt osztotta volna meg velem, hogy mit fog aznap enni. Elképedve figyeltem önelégült arcát, majd inkább Jungkook után rohantam. Szerencsére nem ment el, csak a kocsi oldalának dőlve nézte cipőjének orrát.

-Gguk..-Suttogtam ahogy elé léptem, mire felkapta fejét és egy gondterhelt sóhaj után hirtelen karjai közé bújtatott. Fejem mellkasán állapodott meg, hallottam heves szívverését. Nem tudom, hogy jelenleg mit is érez pontosan...Talán zavarodott, ideges, kissé boldog..Fogalmam sincs. Mindenesetre nem szeretném jelenleg hülyeségekkel fárasztani, úgy is elmondja magától. Viszont egy valamit nem értek...Azt mondta, hogy oltári nagy gáz van, idegesen jött erre, de mégis mintha meglepte volna ez a hír. Miért? Miért lepődött meg ennyire, amikor már eleve agresszívan jöttünk? Talán nem is erről tudott eredetileg? Nem emiatt jött volna?

-Annyira..Dühös vagyok.-Szólalt meg egyszercsak Kook, mire fejem kissé fentebb emeltem, hogy rá tudjak nézni, közben pedig tovább öleltem.-Én..Én nem akarok most még apuka lenni. Én veled akartam, örökbe fogadni vagy tudom is én, nem Natsumi-tól. Vele..Vele nem ez volt a tervem, én csak pótolni akartalak téged és..-Akadt el, majd ajkába harapva nézett oldalra. Pótolni akart engem. Csak nem..

-Hiányoztam?-Kérdeztem rá kissé hátrébb húzodva, de Kook továbbra is csak oldalra fordított fejjel rágcsálta alsóajkát.

-Minden egyes kibaszott nap..-Suttogta végül. Elnyílt ajkakkal néztem rá, főleg mikor egy könnycseppe is utat tört magának, amit letörölt, még mielőtt én megtehettem volna.

-Te is nekem, Gguk.-Bújtam ismét hozzá, majd egyik kezét megfogtam és nyomtam rá egy puszit.

-Sajnálom..azt a napot.

-Én is..-Sóhajtottam egy nagyot.-De mindegy is. A lényeg, hogy most a jelenre kéne koncentrálni és arra, hogy lehet, hogy lesz egy gyereked. Ez végülis..Valamilyen szinten jó, nem?-Próbáltam kissé jobb kedvre deríteni, bár szemmel láthatóan neki már mindegy volt.

-Nekem ugyan ebben mi lenne a jó? Őszintén!

-Ha kislányod lesz..-Szorítottam össze egy pillanatra ajkaim, hogy hondolkozzak.-Elviheted apa-lánya napokat tartani, megmutathatod mellette a védelmező éned, ha valaki majd flörtölni akar vele. Ez állítólag egész menő.-Mosolyodtam el kissé.-Vehetsz neki habos-babos ruhát, elkényeztetheted és stb.-Rántottam vállat.-Ha fiad lesz taníthatod csajozni.-Zártam le ennyivel, Ő pedig felnevetett.

-Kislányt vagy kisfiút szeretnél?

-Én? A te gyereked lesz, Kook. Nem az enyém.-Ráztam fejem. Nem nagyon akart válaszolni, csak tovább szemezett velem, mire megunva ezt; inkább válaszoltam.-Kislányt.

-Szurkolj, hogy hogyha a Natsumi hasában lévő pocaklakó az enyém lesz..Lány legyen! Sokat lesz velünk.-Kacsintott, majd egy rövidebb csók után vissza indult a házba, engem magamra hagyva sok kérdéssel a fejemben.

●●●●

2020.06.10.

Egy hét telt el azóta, hogy ki derült; Natsumi terhes. Mint kiderült; Kook-tól nem lehet, ugyanis akkor ők már nem voltak együtt. Viszont aki érdekes; Tae-tól sem lehet. Innentől nem is volt kérdés, hogy a lányt mennyire megutálta Kook, még ennél is jobban. Na nem mintha fájna neki, csak utálja ha valaki fűvel-fával lefekszik. Nem is meglepő. De Natsumi szépen issza majd ennek a levét, ugyanis nem akarja elvetetni, de az apa kiléte rejtély. Talán az is marad. Mindenesetre biztos, hogy izgalmas egy hetünk volt.

-Gguk készen vagy már?-Léptem a szobába, ahol Ő már készen állt, csak nem találta a telefonját. Végül egy győztes mosollyal arcán indult meg velem egyetemben kifelé, hogy kocsiba szálljunk és meglátogassuk anyáékat.

De arra egyikünk sem számított, hogy a nagyiék kocsija is a házuk előtt fog majd állni...

2021.03.19.

Ha tetszett a rész nyomd meg a csillagot, vagy kommentelj, hiszen innen tudom, hogy érdemes-e tovább írnom. Köszönöm, hogy elolvastad!❤