Jeon Jungkook || jikook/kookmin ✓

36.rész

2020.07.08.

Kora reggel egy hangos kopogás zavarta meg alvó lényem, mire fáradtan ugyan, de lecsoszogtam az előtérbe. Jungkook nem volt itthon, hiszen neki mennie kellett dolgozni, én pedig egyedül voltam itthon.

Az illető már lassan betörte az ajtómat, így muszáj voltam kikiabálni neki, hogy nyugodjon le; megyek már. Morogva nyitottam ajtót, de azonnal meg is lepődtem, hiszen Natsumi állt az ajtóban.

-Hát te? Neked nem otthon kéne lenned, hogy a hasad pihentesd?-Dorgáltam meg, mire lehajtotta a fejét, de aztán hevesen magyarázni kezdett, mire csak nagyokat pislogtam.

-De igen, viszont jelenleg leszarom, hogy fáj, mert most elviszlek ebbe a rohadt városba sétálni, vagy legalább vásárolni, mert úgy nézel ki mint a mosott szar, és kétlem, hogy egyedül csinálnál ilyet. Szóval szedd össze magad, varázsolj magadnak dögös kinézetet, és húzzunk a picsába, mert nem érünk rá egész nap!-Csapta össze tenyereit, én pedig mint egy víz után sóvárgó hal; tátogtam bambán.-Menj már!-Kezdett el bentebb lökni a házban, mire magára hagyva az emelet felé vettem az irányt. Sok kérdés felmerült a fejembe, és szerettem volna mindre választ kapni, de nyilván nem lehetett, mert a legtöbbet vagy nem akarom feltenni neki, vagy ő nem válaszolna nekem. Így hát sietve magamra kaptam egy feszülősebb farmert, és egy kényelmesebb fehér pólót, majd beállítottam a hajam, és gyorsan fogat is mostam. Meg persze arcot.

-Itt vagyok!-Lépkedtem le a lépcsőn, mire elismerőn bólintott egyet.

-Na ez a beszéd. Akkor indulás! Te vezetsz, ha nem bánod. Az első megálló a Light kávézó, remélem tudod hol van. Kurva jó a kávé ott, és remélhetőleg eléggé erős ahhoz, hogy varázsoljon beléd egy kis energiát.-Nézett végig álmos lényemen, majd már be is szállt a kocsimba.

-Egyébként honnan tudtad, hogy hol lakom? Mármint az még érthető lett volna, ha Kook-hoz mész, de hogy hozzám..-Néztem rá egy pillanatra vezetés közben, majd ismét az útnak szenteltem minden figyelmem.

-Meg vannak a módszereim, Jimin!-Kacsintott a lány, aztán kinyújtotta a kezét.-Itt jobbra.

Nem sokkal később egy eléggé elegáns kinézetű kávézó előtt parkoltam le, aztán segítettem a lánynak is kiszállni. Megköszönte a segítséget, aztán már ment is a maga sebessége módján előre. Még így is szinte rohant, persze azért nem esett túlzásba. Néha így is elhúzta a száját a hasa miatt, mire fejet ráztam. Őszintén szólva; jelenleg nem lehetek eléggé hálás azért, hogy a fájdalmai ellenére most itt van velem, és próbál a kisebb depressziómból kirángatni. Mondtam én anno Jungkook-nak, hogy a kedvesség vissza száll az emberekre. Ezt majd az orra alá dörgölöm.

-Mit iszol?-Kérdezte tőlem Natsumi, majd engem kezdett vizslatni, én pedig a táblát.

-Szerintem csak egy sima feketét, teljesen hulla vagyok.-Jelentettem ki.

-Szia! Két fekete lenne.-Mosolygott a lány, a pult mögött álló pedig pillanatok alatt neki is kezdett azok elkészítésének.

-Egészségetekre!-Hajolt meg miután kiadta, nekünk a kért kávékat, mi pedig azonnal helyet is foglaltunk egy kétszemélyes asztalnál.

-Szóval mesélj! Hogy érzed magad? Nyomja más is a lelked a nagymamádon kívül?

-Igazából több minden is, de őszintén szólva a legtöbb hülyeség, és nem is tudom sokszor szavakba foglalni, hogy mégis mi a baj. Csak szimplán olyan..Furcsán érzem magam. Ennyi.

-Értem, értem. És Jungkook-al beszéltél már erről?-Kortyolt kávéjába, közben kíváncsian vizslatta nyúzott énem.

-Tulajdonképpen nem igazán. Vagyis egyszer kétszer említettem neki, hogy nem vagyok jól, de így mélyebben...Szóval nem mentünk bele annyira, mert nem álltam készen.