Mi vezetett hozzád?

5.

Beszűrődő napfény keltett fel reggel. Hirtelen azt hittem otthon vagyok, de sajnos nem így volt, elfogott a honvágy, eléggé rosszul viselem, ha nem ismerek senkit vagy nincs velem valaki akit ismerek, mert így állandóan arra gondolok, hogy,, haza akarok menni", nem érdekel, hogy mennyire ciki, hogy hiányolom a családomat én ilyen vagyok.

Kimásztam az ágyból és arra a remek következtetésre jutottam, hogy nincsen egy ruhám se, csak a pizsamám, valamit azért csak találni kéne, ne mászkáljak már egész nap benne. Ismét összeszedtem a holmimat, kinyitottam az ajtót, körbenéztem, hogy van-e kint valaki, miután megbizonyosodtam arról, hogy nincs visszasétáltam a szobámba, ahol elméletileg aludnom kellett volna. Lenyomom az ajtó kilincset és benyitok, Loki már nem volt a szobában és az ágy is szépen meg volt csinálva, bementem leraktam a holmimat és oda léptem a szekrényhez, hátha van valami, amit fel tudok venni. Mikor kinyitottam a szekrény ajtaját egy ajtó csapódás csapta meg a fülemet, ijedten fordultam a hang irányába. Kimás lett volna, ha nem Loki, aki igen idegesnek tűnt.

- Még is, hogy képzelted, hogy itt hagyhatod a szobát az engedélyem nélkül, ráadásul az egész palotát felkutattam, hogy megtaláljalak! - kiabálta. Én csak néztem rá nem volt kedvem vitatkozni. - Hallod, amit mondtam?! - közeledett felém, de a kezében láttam, hogy megjelenik tőrje és felém tartja. Na erre én elkezdem hátrálni, de a szekrény megállított. De ahogyan egyre sebesebben haladt felém, akkora adrenalin löketet kaptam, hogy még magam is meglepődtem.
- Ne merészelj, hozzám érni! - a karommal úgy csináltam  mintha lenne nálam valami, és azzal a lendülettel egy kard jelent meg a kezemben, amire én meglepetten néztem a kezemben lévő fegyvere, de nem csak én lepődtem meg. Láttam, hogy Loki elgondolkozott, hogy most mi történt. Nem sokat haboztam megindultam felé és a másik kezemben is megjelent egy, erre az isten, már nem tudott mit tenni inkább vissza vonult. - Mi az?! Most már nem vagy olyan nagyszájú, ha másik vissza támad? - néztem rá, mint aki már is győzött.
- Ezt, hogy csináltad...mindegy erre rá térünk később, békén hagylak, csak rakd azokat le kérlek . - láttam rajta, hogy már lecsillapodott a hirtelen jött dühe és próbált engem is lecsillapítani.

Szemeim még mindig villámokat szórtak az istenségre és még tettre készen álltam, ha bármi történne. Próbáltam a testtartásából és az arckifejezéséből megbizonyosodni arról, hogy tényleg nem akar semmit. Lejjebb engedtem a kardokat, amik el is tűntek ahogy lenyugodtam.

- Ha jól selytem nincsen a halóruhádon kívül más. Jól gondolom? - nézett rám egy huncut mosolyal.
- Jól gondolod. - mondtam neki, még egy kicsit villogtattam a szemem, hogy ne gondolja úgy, hogy le van rendezve ez a kis jelenet, amit nekem előadott. Mondjuk én sem voltam jobb mert én is, vagyok olyan hülye, hogy neki megyek úgyhogy nem igazán tudom forgatni a kardot, otthon a hajkefével elég jól bánok, de ez nem ugyan az.
- Noss, van itt 1-2 ruha ami jó lehet rád.- jött a szekrényhez én szépen alrébb mentem és tartottam a távolságot. Elkezdett matatni a szekrényben, én addig álldogáltam a háta mögött és jó szokásomhoz híven végigmértem magamnak. Széles hátából ítélve gondoltam biztos jó lehet a felső teste elől, szemem akaratlanul is megakadt a fenekén és igen tetszettősnek bizonyult. ,,Nincs is rossz feneke! A felső teste is jó lehet. " gondoltam, barátnőm is tudja, hogy én a túrós hajakat és a fenekeket szoktam nézni és szeretni.
- Köszönöm és igen megkockáztatom, hogy nekem is jó a testem. - fordult hátra vigyorogva én meg kislányos zavaromban azt se tudtam, hova nézzek annyira kellemetlenül éreztem magam.
- Opsz, hát nem vitás nem egy rossz darab...ez jó lesz! - kaptam ki egy sötét kékes ruhát a fogasról, éreztem, hogy ég az arcom még mindig attól, hogy tudta mit gondoltam róla. Bementem a fürdőbe felvettem a ruhát és nem szoktam magamat csodálni, hogy milyen szép vagyok, de ebben a ruhában igazi istennőnek éreztem magam, nem volt túl hosszú, pont jó volt.

Az a jó a méretemben, hogy én jó vagyok alacsony és magas férfinak is, bár én jobban szeretem a magas pasikat, nem szeretem, ha túl magasak az ilyen 170-188 körüli pont elég. Drukkoltam magamnak, hogy érjem el a 170cm, de szerintem maradni fog az a 2cm különbség...sajnos.

Az volt az egyetlen problémám, hogy nem tudtam befűzni a fűzött, úgyhogy  kimentem és a gondolataiba belemerülő Lokihoz sétáltam.

- Mégkérhetnélek arra, hogy bekötöd a fűzőmet. - néztem rá és hátatfordítottam neki, hogy füzze be.
- Mi?- kérdezett vissza.
- Befűzöd légyszíves.
- Igen, persze, bár én jobban értek a kifűzéshez, mint a befűzéshez!-mondta nevetve.
- Hahaha, de most nagy sajnálatodra nem ezt kértem. - szórakoztam én is.

Pár percbe tellett és azt kell mondjam jó munkát végzett, éppen elég szorosra húzta, hogy ne fulladjak meg, de ne is essen le a ruha.

- Kész!-jelentette ki büszkén.
- El kell mondjam, hogy egész ügyesen megoldottad. - dicsértem meg. - De persze ettől még ne bízd el magad.
- Megpróbálom, de nagyon nehéz, hisz túl jó vagyok!
- Én vagyok túl jó! És most elmennék enni, mert már nagyon éhes vagyok, ha elmondod merre kellennem, akkor én majd oda találok.
- Nem, te velem vagy elkisérlek!- mondta kissé borús hangon.
- De tényleg felnőtt vagyok talán eljutok az étkezőig.- még gyorsan a szekrény aljából a cipőtartóból kivettem egy szürke magassarkút felhúztam a lábamra és már mentem is az ajtó felé.
- Nem, szó se lehet róla! Majd szépen megyek veled. - remek elszállt az a felhőtlen hangulat, ami eddig volt, vissza tért ismét a morgós, flegma Loki, forgattam meg a szememet, miközben gondolkoztam.- Ugye tudod, attól még, hogy nem szólalsz meg a gondolataidat attól még hallom?! - nézett rám miután bezárta az ajtót és elindult utánam a folyosón.
- Te is tudod ugye, hogy én viszont nem szeretem, hogy a gondolataimat hallgatod.-néztem rá én is ugyan olyan tekintettel, ahogy ő nézett rám az előbb.

Megérkeztünk az ebedlőhöz, nyitva volt az ajtó bementem rajta, és elémtárult a kb. 100 ülőhelyes asztal, aminél ültek is. Háttal volt nekem, de rögtön felismertem, Odin volt az. Köszöntem, neki mikor oda értem az asztalhoz. Rám emelte tekintetét, látszott rajta, hogy nem tudja ki vagyok, kissé inamba szállt a bátorság, mikor belenéztem szigorú tekintetében.

- Ki vagy, gyermekem?
-Dhara Willow vagyok fenséges úr! - hajoltam meg, és foglaltam helyet az egyik széken kissé félve.
- És, hogy jutottál ide? - kérdezte.
- Az ön fia által jutottam ide Asgardba.
- Thor hozott ide? Úgy tudtam, hogy neki egy Jane nevű midgardi nő a szerelme. - gondolkozott el.
- Ami azt illeti felség, nem Thor hozott ide, hanem Loki. - vezettem tekintetem Lokira aki apja háta mögött állt és nem mozdult el onnan, mióta beleptünk a terembe.
- Loki, ez igaz?! - fordult hátra kissé morcosan. - Miért hoztad ide ezt a midgardi lányt, nem itt van a helye. - kérte számon fiát, aki lehajtott fejjel nézte cipőjét és nem szólt semmit. - Erről még beszélünk.-fordult vissza az asztalhoz. - Egyél kedves, amit csak szeretnél. - mutatott az asztalra, amin mindenféle finomság volt a tányérokon.

Bolintottam és már nyúltam is a pékárukhoz, vettem két zsemlét, vajat és meggy lekvárt. Félbevágtam a zsemléket megvajaztam és raktam rá lekvárt. Jóízűen ettem az ételt ez alatt Loki is helyet foglalt velem szembe, de nem evett, gondolom ő már reggelizett vagy egyszerűen nem volt étvágya.

-Nem eszel? - érdeklődtem.
-Nem én már ettem. - nézett rám csúnyán.
- Rendben. - válaszoltam, lepillantottam az ételre és folytattam az evést, de bosszantott, hogy miért viselkedik, már megint így ,,esküszöm rosszabb, mint egy lány!".
- Jó lenne, ha az ételre koncentrálnál, nem pedig azon gondolkoznál, hogy miért vagyok ilyen. - szólt oda, próbáltam nem ügyet vetni arra amit mond, de nem tudtam, most nem bírtam bevenni a lesz*rom tablettát.
- Köszönöm ezt a kedves megjegyzést legközelebb, CSAK az ételre koncentrálok és nem gondolkodok. - próbáltam minden szót annyi éllel kimondani amennyire csak tudtam egy mosoly kíséretében. - Köszönöm a reggelit. - álltam fel az asztaltól, elköszöntem Odintól, majd gyorsan távoztam. Hallottam, hogy Loki utánam kiált, de nem érdekelt, csak mentem.