Mi vezetett hozzád?

26.

Éjjel 2 körül felriadtam egy rémálomból újra átáltem, azt, hogy a medve kerget és most el is kap. Ah szörnyű volt, kimásztam az ágyból elmentem a mosdóba, majd vissza feküdtem aludni.

- Te még is mit művelsz!? - kiáltott utánam Loki.
- Mit érdekel az téged, hiszen te is ezt tetted volna, még ha nem is mondod ki én tudom, hogy el akarod őket pusztítani! - néztem rá, majd vissza a megsebzett jégóriásra, aki pontosan tudta, hogy most mi fog következni.
- Dhara! - szólt rám Loki, de elengedtem a fülem mellett, és megöltem.
- Ezt érdemlik ezek a szörnyek, de ha jól tudom, akkor te is közéjük tartozol. Jól gondolom? - ráncoltam össze szemdökömet. - Szóval, akkor te is erre a sorsra kell, hogy jussál. - lépdeltem lassan hozzá és elkezdtem rázúdítani hegyes jégcsapjaimat.
- Ezt gondoltam egykor, ahogyan most te, de megváltozott a véleményem. - szólt valahonnan.
- Mert elpuhultál, gyenge vagy Loki úgyse tehetsz semmit ez ellen, hisz én már megtettem helyetted, de már csak te vagy és én. - lépdeltem lassan a hóban, az oszlopok között átsüvítő szélnek a hangját hallottam, de résen kellett lennem, hisz bárhonnan támadhat.

Egyik oszlop közül hallottam, hogy valami felém suhan, gyorsan megvédtem magam a jéggel és láttam, hogy a belefúródott tőr csak pár centire van az én fejemetől. Majd elő ugrott egy másik oszlop mögül és elkezdtünk verekedni egyik kezében ott volt tőrje és próbált megsebzeni. Sikerült is neki combomat és karomat meg is vágta, ami fájt, de nem törődve ezzel elkaptam azt a karját amiben a tőrjét tartotta és kicsavartam kezéből, lehullot a hóba így már nem volt arra lehetősége, hogy bármivel is tudjon nagyobb sebet ejteni. Odarántottam magamhoz, hátatfordítottam a lendületet kihasználva átvetettem hátam fölött és levágtam a hóba. Egy fájdalmas hang hallatszott szájából. Nem tudtam sajnálni, megpróbáltam elkapni lábamat, de én ráültem és jobb lábammal leszorítottam bal kezét így már csak egy keze volt szabad. Másik lábammal rátérdeltem ezzel tehát szabad volt a vásár, hogy meg tudjam ölni. Nagyon küzdött, hogy valahogy kiszabadítsa karjait vagy egyáltalán, hogy le kerüljek róla és ne legyen esélyem arra, hogy bevégezzem a tervemet.

- Noss itt a vége szépfiú! Van valami óhajod, azon kívül, hogy másszak le rólad és ne öljelek meg, mert azt nem tehetem meg. - hajoltam közelebb arcához egy gonosz mosollyal.
- Tudom jól, hogy nem tennéd meg én ismerlek, hiszen te nem ilyen vagy, miért csinálod ezt? - kérdezte. - Jó fej, kedves, érzékeny lány vagy sosem tennél olyat ami másokat bántana vagy fájdalmat okozna. - próbált megtörni és lelkemig hatolni beszédével.
- Jaj kérlek. - forgattam meg szememet. - Az egy másik Dhara volt túl jószívű, kedves a világon mindenki átgázol az ilyeneken. Kihasználják a kedvességedet, de most.... most igazán jó vagyok nem vagyok egy puhány semmirekellő ostoba kislány! - gesztikuláltam.
- Az erőd miatt vagy ilyen, teljesen magába szippantott a hatalom, hogy bármire képes vagy továbbra se tudod uralni, hisz látod mi lett belőled. Szörnyeteg vagy és én ezt sajnálom, hogy nem tettem meg mindent, hogy megállítsalak! - sütötte le szemeit, hogy ő már bele törődött, hogy itt meg fog halni.

Megszólalt bennem a belső hang, hogy nem tehetek ilyet, hogy megölöm azt akit szerete elméletileg, de hát ezt gyorsan el is hessegettem, hogy ne is figyeljek rá.

- Viszlát, te szörnyeteg! - mondtam neki, előidéztem tőrömet és belédöftem. Láttam egy könnycseppet lefutni arcán, szemei csukva voltak, szája lefelé görbült. Szomorú volt, hogy ilyen sorsra jutott, de mindenki a saját sorsát írja és ez volt neki megírva, hogy az a lány fogja megölni, akit elhozott a Földről.

- Dhara, Dhara! - rángattak ki az álomból a valóságba. Felriadva keltem fel. - Ssssss, itt vagyok, nyugalom semmi baj, csak egy álom volt. - zaklatottan és zavartan tekintettem körbe a szobába, nem tudtam hol vagyok Loki ült az ágy szélén az én oldalamon és próbált nyugtatgatni. Egyik kezét vállamra helyezte a másikat meg combomra. Amelyik combomon pihent láttam, hogy kék színű és kezdett ismét vissza változni az eredeti színére.

Teljesen levoltam izzadva, hajam nyakamra tapadt és láttam, hogy az ágy deres. Nem értettem, hogy mi történt tekintetem az éjj sötét hajú férfire emeltem aki látszólag nyugtató tekintettel figyelte minden rezzenésemet.

- Mi...mi, mi történ? - kérdeztem tőle és figyelmemet az ágyra vezettem, majd vissza rá.
- Rémálmod volt, arra lettem figyelmes, hogy nagyon forgolódsz és néha kiabálsz, aztán elkezdtél, mindent dérbe borítani, muszáj volt felkelteni, mert még a végén bajod eshet meg nekem is, ha nem vagy magadnál és ilyet csinálsz. - magyarázta el nekem a fejleményeket. - Jobban vagy? - tekintetében halványan, de meg jelent az aggodalom.
- Igen, csak... - dörzsöltem meg szememet. - Csak... - néztem bele szemébe, de nem tudtam elmondani, hogy mit álmodtam. Borzalmas volt amit műveltem vele én nem akarom, hogy ilyen szörnyeteggé váljak azért mert nem bírom féken tartani az erőmet, ha használom.
- Nem kell elmondanod, ha nem akarod. - nézéséből ki tudtam venni, hogy olvassa a gondolataimat, ezért mondta azt amit. Nem örülök annak, hogy vájkál a gondolataiban, de most ezt inkább elengedem.
- De azt mondtad kint.... - kezdtem bele mondandómba.
- Tudom, hogy mit mondtam. - vágott szavamba. -Holnap minden képpen felkeresem Heimdallt, hogy beszéljek erről vele, mert kezd sürgetővé válni a helyzet. De most inkább feküdjél vissza. - tolta meg egy kicsit vállamat, hogy dőljek vissza az ágyba és aludjak tovább.

Ő is vissza feküdt helyére, de még mielőtt ezt megtettem volna kicserélte a takarót, mert a másik csuron víz volt. Miután a dér elolvadt és a takaró felszívta a vizet. Én befelé fordultam az ágyban, ő meg nekem hátát mutatta, amit én egy kicsit furcsáltam. ,,Furcsa egy szerzet vagy te Loki." gondoltam, mire rögtön kaptam is választ.

- Most ezt azért gondolod, mert háttal vagyok neked? - mire én meghökkenve néztem tovább széles, izmos hátát. ,,Ahh, de jó háta van Istnem." áradoztam ott magamban, mire ismét kaptam egy kis megjegyzést. - Nem kell ennyire bámulni, mert már lyukat égettél rajta. Aludjál Dhara. - ezt az utolsó két szót már morgósan mondta, mert eléggé fáradt volt.
- Jó, de hát ha ilyen jó hátat látok persze, hogy nem tudok elaludni, amúgy meg miért vagy nekem háttal? Ez olyan.....fura, furán működsz te, nem értelek én téged, néha ilyen, néha olyan vagy, nem tudok rajtad kiigazodni. - csúszott ki számon ez az utolsó mondat. ,,Opsz".
- Nem kell mindig értened mit, miért csinálok. - válaszolt idegesen, mert már telelehetett a zsákja, hogy nem akarok aludni. - Ha megfordulok az úgy jó lesz?! Tudom, hogy azért beszélsz hozzám, mert félsz és próbálod ezt az álmot valahogy elhessegetni és úgy nyugovóra térni. Jól mondom? - erre egy ideig nem válaszoltam, telibe találta a szöget, ugyan is tényleg féltem.
- I...igen.- sütöttem le a szemem.
- Hah. - adta ki a hangot és nagy nehezen felém fordult. Laposakat pislogott látszott, hogy nagyon álmos és alig bírja nyitva tartani a szemét. - Most így jó? - kérdezte morogva.
- Ühümm.
- Csak most, had ne kelljen beszélgetni. - nyavajgott és lehunyta szemét. Kicsit közelebb férkőztem hozzá, majd én is lehunytam szememet.