Mi vezetett hozzád?

19.

Sif-el sikerült elsimítani a konfliktust és igen jó barátok lettünk. Belátta, hogy van más nő is aki ugyan olyan harcossá válhat, mint ő.
Sokat edzünk együtt, miután Loki megtanított, hogyan is kell kardot forgatni. Sif-el edzek, majdnem minden nap, ami nagyon jó sportnak számít, mert mind a kettőnk kihozza a másikból a maximumot.

.............

- Na mi van földi?! Nem bírod a tempót? - húzta az agyamat, majd ismét támadásba lendült.
- Ugye csak viccelsz, most kezdek bele jönni.-nevettem fel, és ahogy közelített nem figyelt így volt esélyem és kirúgtam a lábát, mire ő a földre esett és neki szegeztem kardomat.-Mi az Sif elfáradtál? Nem bírsz lépést tartani a földivel? Feladod? - kérdeztem tőle győzelem ittasan.
- Ugye csak viccelsz? - majd megpróbálta kirugni az én lábamat, de számítottam rá és így alrébb ugrottam.
- Nem gondoltad, hogy ennyire naív vagyok, hogy kirughatod a lábamat? - ő felpattant a földről. - Ne már Sif ennyire béna nem lehetsz, hogy ilyennel próbálkozól. - nevettem azon, hogy mennyire nem sikerült ez a kis csel neki.
-Nem gondoltam azt, hogy ezt beveszed, de elterelésnek nem volt jó? - húzta el elégedett mosolyra száját, mire nekem lefagyott a mosoly az arcomról és lenéztem lábamra, amin egy kötél volt.
- Basszus. - jelentettem ki, majd ő kirántotta lábamat a kezemből kirugta a kardot, majd nyakamhoz szegezte kardját.
- Ezt a meccset én nyertem. Talán legközelebb sikerül.
- Igen te nyertél. - húztam a számat.
- Gyere, te harcos amazon! - nyújtotta karját, hogy felsegítsen. - Elég jó vagy már ebben, sokat fejlődtél a legelső alkalomhoz képest.
- Hát az egy remek szituáció volt, csoda, hogy tudtam védekezni és, hogy túléltem. - álltam föl leportam magam, majd kardjaimat fevettem a földről.
- Egész jól küzdöttél, akkor meg is lepődtem, hogy kezdő létedre jól védekezel, csak aztán megsemmisítettelek azzal a rugással. - emlékezett vissza arra a bizonyos napra.
- Az egy remek tanulság volt arra, hogy ne törj Sif-re, ha idegen vagy mert akkor számolnod kell ezzel a kis fogadtatással.- jelentettem ki ezt a remek felfedezést.
- Na, akkor még egy menet? - tette föl izgatottan a kérdést.
- Nincs ellenemre még egy meccs, de kösd fel a gatyád, mert most porrá verlek! - föl vettem támadó állásomat és elő vettem másik kardomat.
- Ez így nem fair, neked két kardos van! - akadt ki.
- Jaj ne sírjál már, neked kardod és lándzsád is van szóval shhhh!
- Akkor gyere, ha ennyire magabiztos vagy kis midgardi! - hívogatott magához, egy mindent elmondó mosollyal az arcán, hisz tudja, hogy mindig én lépek először a párbajban.
- Tudod, hogy utálom ezt a kijelentés és azt is, hogy szeretek én kezdeményezni, ha harcolunk. - mosolyogtam vissza neki.
- Igen, pontosan tudom, de ez a jó ebben az egészben, mert kiszámítható vagy. - nevetett fel.
- Utállak. - nevettem én is fel.

Nem szeretek tétlenkedni, de ezt ő is pontosan tudja. Farkasszemet néztünk egymással, egyhelyben toporogtam, nem adtam meg neki azt amire vágyott.....legalább is egy ideig. Majd tettem egy lépést előre, mire tőle szokatlan módon megindult felém. Nekem egy gonosz mosoly szökött az arcomra és elkezdtünk küzdeni, sikerült lefegyvereznem, csakhogy ezzel nem ért véget a meccs, ugyan is az említett lándzsa előkerült és már is azzal kezdett hadakozni. Egy jó fél óra eltelhetett mire én a földre teritettem mellkasára ráhélyeztem egyik lábamat és nyakát kardjaim közé fogtam.

- Ezt úgy hívják, hogy meghaltál! - jelentettem ki győzelem ittasan egy nagy vigyorral az arcomon.
- Keményen harcoltál amazon. - dicsért meg, mert most nem voltam kiszámítható, mint máskor és még le is sikerült fegyvereznem mind a két alkalommal, ami nála nagy szó. Általában egy fegyver mindig marad nála és úgy gyűr le, de ez most sikerült.
- Köszönöm, szépen. - hajoltam meg neki. - Na gyere, te...... majd kitalálok neked egy becenevet, mert most nem jut az eszembe semmi. - nevettem el magam, majd felsegítettem Sif-et.
- Vagy olyan kreatív, hogy valami ,,remek" névvel illes.
- Pontosan. - értettem vele egyet.