Mi vezetett hozzád?

18.

Dhara:

Mikor kinyitottam a szemem, eszméletlen dolog tárult elém. Egy tisztáson voltunk, minden szépen ki volt világítva lampásokkal, az égbolt fényes csillagokban pompázott, elnéztem az erdő irányába, ahol sötét volt, pici szentjánosbogarak világítottak. Volt az erdőnek egy olyan része ami egyáltalán nem volt sötét úgy nézett ki mintha valami fantasy filmben lettünk volna kék, zöldeskék, lila, szinekben világította meg valami az erdőt.

- Ezt álmodom? Olyan mintha nem is a valóságban lennénk! - ámultan néztem a helyet.
- Ez a valóság. - biztosított engem az istenség.- Tetszik?
- Eszméletlen, nagyon tetszik, már ezzel kitudtál engesztelni, mi jöhet még? - néztem rá, ő csak mosolygott, hogy sikerült a terve.
- Ezek szerint nem hiába fáradoztam. Na gyere. - tolta meg hátamat lágyan, hogy menjünk közelebb és üljünk le a pokrócra, ahol rengeteg étel és ital volt kikészítve.
- Esti piknik, ilyenen még nem voltam. Nem dézsmálták meg az állatok az ételt, amíg nem értünk ide? - tettem fel nevetve a kérdést, hiszen bármi megtörténhet.
- Akkor itt van az esélyed, hogy kipróbáld, amúgymeg nem nyúltak hozzá, mert amikor érkeztünk akkor végzett a személyzet.
- Akkor nem kell izgulni emiatt. - és leültem a pokrócra, ő helyet foglalt mellettem.

Elkezdtünk enni, inni, minden nagyon finom volt még a bor is ízlett, jól választott mert nem nagyon szeretem, de ez valami isteni volt. Annyira tetszett nekem, hogy a lampások megvilágították a helyet nagyon hangulatos, legszívesebben lefotóztam volna, de sajnos nem volt nálam a telefonom, de legalább az emlékeimben megmarad ez a pillanat.

- Nagyon sokat gondolkozhattál és dolgozhattál, hogy ilyen szépen és hangulatosan megcsináljad.
- Valljuk be elég sok időbe tellett, hogy kifundáljam mi lenne a legalkalmasabb.
- Honnan jött ez az ötlet, hogy ide tervezzed?
- Még mielőtt ide jöttél volna sokszor jártam ide esténként gondolkozni, vagy csak csodálni a csillagokat, ahogyan helyet foglalnak a galaxisban. Ide menekültem el, ha valamiféle problémám volt, hogy kiszellőztessem a fejemet, nekem ez a hely ezt jelenti, a megnyugvást. Fontosabb ez mint a könyvtár oda is sokat járok, de ide majdnem minden nap kijártam. Amikor elkezdtem gondolkozni, hogy hol szervezem meg ezt a randit, akkor titkon reménykedtem abban, hogy neked is lesz olyan különleges ez a hely, mint nekem. - érzelmes egy ember vagyok ezt nem tagadom, nagyon jól esett, hogy megosztotta velem a gondolatait, ezt a helyet, ami neki fontos. Éreztem, hogy még ha egy kicsit is, de közelebb engedett magához.
- Köszönöm, hogy el hoztál ide és, hogy megosztottad velem, ezt a helyet, jó érzésekkel tölt el engem. - hálálkodtam neki. Loki egy meglehetősen érdekes személyiség, szórakoztató, fárasztó, bosszantó, nagyszájú, arrogáns, lekezelő és még sorolhatnám, de ezzel együtt én nagyon megkedveltem, veszi a humoromat, tud érzékeny, gondoskodó is lenni, még ha csak egy kis időre is.
- Ugyan, ennyit azért csak megtehetek, ha már elhoztalak. - húzta kínos mosolyra az arcát.

Én eközben elterültem a pléden és elkezdtem fürkészni az eget, de mivel minden világított ez elég nehezen ment.

- Így elég nehezen fogod meglátni a csillagokat, ha minden fényárban úszik. Segítek ezen. - majd egy csettintésre egy lámpás kivételével az összesben lévő kis mécses elaludt és teljesen sötét lett.
- Na jó! - nem bírtam mást kinyőgni teljesen tátva maradt a szám, hogy lehet valami ilyen szép.

Az a sok ezernyi kis fényes pontocska elterült azon a hatalmas fekete lepedőn és bevilágítják az eget. Rengeteg hullócsillagot láthattam, amik végig szántották az eget, mindegyiknél kívántam, lehet butaság, de én hiszek abban, hogy valóra válnak.... egyszer.

A mellettem lévő férfi elkezdett mocorogni, felült, majd pakolni kezdett. Én is ugyan így tettem és besegíttem neki. Majd mikor végeztünk, lelépett a pokrócról és megállt mellettem én csak néztem rá, nem értettem, hogy most mit csinál.