Mi vezetett hozzád?

11.

Reggel jóval hamarabb ébredtem, mint Loki és még mindig fogta a kezemet, úgy fogta mint aki soha többé nem akarná elengedni. Felületem és megpróbáltam lassan kihúzni úgyhogy ne keltsem fel, de mikor megmozdítottam rá szorított reflexszerűen ,,hát ez így nehéz lesz!" gondoltam magamban. Ránéztem, hogy alszik-e még, hogy hallja-e azt amit gondolok, de nagyon mélyen aludt. Nem tudtam, hogy mit csináljak, egyszer csak hirtelen hideget éreztem, letekintettem arra kezemre amit Loki fogott. Szemeim nagyra nyíltak és egy éles levegőt vettem.

- Mia baj?!- ugrott fel a hangom hallatán.

Kétségbeesetten kaptam ki a kezemet az övéből és néztem.

- Már megint azt csinálom! - mondtam neki ijedten és közben fogtam a másik kezemmel alkaromat.
- Héj, héj, héj! Nyugalom! - fogta meg kezeivel vállamat és maga felé fordított. - Nézz a szemembe! Nyugalom érted? Nyugi. - próbált megnyugtatni.
- Ne mond azt, hogy nyugi attól még idegesebb leszek! - mondtam neki ingerülten.
- Oké, mély levegő, beszív....kifúj - továbbra is fogta a vállamat és beszivta a mélyen a levegőt majd kifújta. Én ugyan így tettem és szépen lassan kezdtem megnyugodni, de kezeim remegtek. Nem értettem mi folyik velem.
- Szerinted miért történik ez velem? - néztem szemébe.
- Nem tudom, de megpróbáljuk kideríteni, de figyelj ez azért tök jó hisz van varázserőd. - nézte ennek a pozitív oldalát.
- Rendben, hát tényleg jó, de frászt hozza rám, hogy egyszer csak elkezdek fagyasztani, úgyhogy nem is akarok. - magyaráztam.
- Majd megkeressük rá a megoldást. - nyugtatgatott, mélyen nézett szemembe, ismerős volt ez a tekintet. Ez egy pár másodpercig tartott, majd felocsudott és gyorsan elkapta tekintetét rólam és elvette kezeit vállamról. - Akkor én most felöltözök. - jelentette ki és gyorsan kimászott az ágyból, kivette ruháit a szekrényből és bement a fürdőbe.
- Oké. - forgattam a szemeimet értetlenül, hogy már megint így viselkedik.

Amíg ő bent tevékenykedett én is kimásztam az ágyból és össze szedtem a ruháimat, azt amit tegnap estére vettem fel az szerintem tökéletes hisz, csak vacsorán volt rajtam. Vártam a férfit aki fél óra elteltével kikerült a fürdőből.

- Na, sikerült előkerülni? - kérdeztem csipkelődve.
- Igen. Sikerült, nem is voltam bent olyan sokáig. - védekezett
- Én is ezt mondanám. Azt hittem elnyelt a fürdő, aztán ki fog téged megkeresni? Mert én nem az biztos. - húztam az ágyát.
- Jól van! Azért rendbe kell szednem magam és fel kell öltöznöm, de gondolom nem bánnád, ha félmeztelenül mászkálnék, kócos hajjal, de sajnos ez nem így megy. - vonta fel szemöldökét és mosolygott rám kajánul.
- Talán majd egyszer. - vontam vállát egy mosoly kíséretében és ezzel letudtam a dolgot.

Fogtam a dolgaimat és én is bementem a fürdőbe az ő tekintete végig kísért addig amíg be nem csuktam az ajtót. Megfésülködtem, rávettem magam, hogy csináljak egy visszafogott sminket. Mikor kimentem, már nem volt sehol, leraktam a pizsamát az ágyra összehajtva, egy ajtó csukódásra lettem figyelmes annak az irányába néztem egy lány állt ott.

- Elnézést úrnőm, azt hittem, hogy már távozott így jöttem, hogy rendet rakjak. - magyarázta meglepetten.
- Jaj, semmi probléma és kérlek ne szólíts így, nem vagy uralkodó vagy bármi nagyobb tekintélyű személy. Hívj kérlek Dharanak. - mosolyogtam rá kedvesen. - Gyere nyugodtan, nem harapok. - hívtam.
- Maradnék az úrnőnél, ha nem bánja. 
-  Ha ezt szeretnéd felőlem legyen. - húztam a számát. - Segítek rendet rakni, hogy ne egyedül bajlódj vele. - ajánlottam fel segítségemet, hisz elég sok dolog van itt amit el kell pakolni, ki kell mosni, át kell húzni.
- Nem kell köszönöm, jön még két társam segíteni.
- Rendben. - mentem el mellette kissé bűntudatosan, hiszen én gyakorlatilag nem csinálok egész nap semmit, ők meg dolgoznak. - Akkor én megyek....szép napot. - köszöntem el tőle.
- Önnek is. - majd neki állt a munkának.

Szerettem volna barátkozni, de nem nagyon volt rá vevő a lány, nem lehetett idősebb nálam,olyan 21-22-nek nézett ki. Majd megpróbálkozok újra közeledni, ha nem ilyen lesz a szituáció, mert most kicsit kellemetlenül érezte magát ahogy láttam. Nem volt kedvem az étkezőben enni inkább kiültem a kerti teraszra, sütött a nap, de még nem volt annyira meleg, hogy ne lehessen kimenni, mert megsül az ember, olyan kellemes meleg volt. A madarak már javában csiripeltek én meg hallgattam, kihozták a reggelit egy tálcán , gyümölcslé, zabkása. Valljuk be nem vagyok nagyon oda a zabkásáért, nem nagyon szoktam enni belőle otthon, csak ritkán veszem rá magam, hogy ilyet egyek. Miközben kint fogyasztottam a reggelimet, megjelent Loki.

- Húh, de gyönyörű vagy! - ámult rajtam. - Ez a halvány smink gyönyörűen kíméli azt a zöldeskék szemedet. - mosolygott és még mindig nem ocsúdott fel az ámulatból.
- Köszönöm. - csak ennyit tudtam mondani és rossz szokásomhoz híven egy kicsit összegörnyedtem, mert kicsit kellemetlenül éreztem magam és így talán nem vesz észre.
- Valami baj van? - érdeklődött, én erre nem szóltam semmit, sejtettem, hogy mire kérdezett rá, de majd ő megmondja. De nem szólt semmit így hát muszáj volt visszakérdeznem.
- Tessék? - tettettem a hülyét, mint aki nem hallotta, amit mondott.
- Valami baj van? Mert eddig szép egyenes ültél, de miután megszólítottalak rögtön görnyedtre váltottál. - ült le velem szembe és érdeklődve figyelt.
- Nem nincsen semmi probléma, csak ez egy rossz szokás, hogy ezt csinálom, mert ilyenkor  úgy érzem nem vesznek észre. - húztam a számat, kissé kínosan éreztem magam.
- De, hát olyan szép vagy még smink nélkül is a sminkkel meg egy istennőnek nézel ki, ne érts félre te a természetes szépségeddel is csodásan nézel ki, de még ha sminket is felraksz egyszerűen elképesztő vagy. - kezdett már ő is bele zavarodni a mondandójába és zavarban is volt. - Na szóval ne rejtegesd magad, hidd el, hogy szép vagy. Biztos rengeteg férfi vesz téged körül a földön. - arcán kis csalódottság látszódott, hogy vannak nála jobbak is.
- Köszönöm a kedves szavakat jól esik,  eléggé kishitű vagyok ami azt illeti. A másikra pedig a válaszom nem tudok róla, hogy sorban állnának értem a férfiak, mert nem nagyon járok el sehova, de ezt mondtam is. - nevettem kínosan. - Szóval nem tudom, hogy hogy lenne, ha mennék bulizni, de lehet igazad van.
- Barátnőddel se mész sehova? - húzta fel szemöldökét. - Azt elhiheted nekem, hogy biztos így lenne, ha eljárnál, már az őreinken is látom, hogy utánad néznek minden egyes alkalommal, amikor elmész elöttük. - nevetett föl.
- Valljuk be mi inkognitóban nyomjuk a dolgokat. - kacagtam fel, amit az örökről, mondott arra inkább nem válaszolok, azon csak magamban vigyorgok.
- Eléggé....érdekesen működtök.
- Meglehet. De hát nem vagyunk tökéletesek. - vontam vállalat.
- Ha nem haragszol én nekem mennem kell van egy-két fontos dolog, amit el kell intéznem.
- Persze menj csak. - engedtem útjára.

Én még sütkéreztem a napon, olyan jól esett, majd elmentem sétálni a kertbe, a múltkor a hídig jutottunk el, elég nagy ez az udvar és én még szeretném felfedezni.