Mi vezetett hozzád?

3.

A távozásuk után volt nekem egy fura érzésem, de nem csak nekem anyának is, hogy ezzel még nincs vége ennek a kis látogatásnak.

A délután további részében nem történ semmi említésre való, olvastam, Tv-t néztem és irogattam a barátnőmmel. Elmeséltem neki, hogy mi történt ma velem. Ő persze erre rögtön mondta, hogy ,,ez a sors keze", mondom neki ha ez a sors keze lenne, akkor valaki mással dobhatott volna meg, nem pedig egy enyhén huzatos istennel. Valljuk be őszintén én sem vagyok százas, de jó értelemben, én és a barátnőm mióta ismerjük egymást azóta állandóan bulizunk. Ezt ne úgy értsétek, hogy eljárunk szórakozó helyekre, mi inkább a hülyéskedést nevezzük bulinak, mert pont így viselkedik két 19 éves felnőtt ember. Valljuk be mi anélkül is jó hangulatot teremtünk és szórakoztunk, hogy leinnánk magunkat, ami elég ritka. A velünk egykorúak pont azt teszik, amit mi nem. De ennek azért van hátul ütője is, hogy nem megyünk sehova, hanem otthon tanulunk, Tv-t nézünk, lovagolunk néha napján, és itt véget is ér tudomány, mert eddig egyáltalán nem volt barátunk. Randin már voltunk, nem igazán jöttek be egyikünknek sem azok akikkel voltunk, szóval nem igazán érintett meg minket. Szóval ezek vagyunk mi, néha azért elgondolkozunk azon, hogy nem ezt kellett volna csinálnunk, de ,,próbálunk" változtatni azon, hogy ne maradjunk örökre szinglik és miegymás. 😅😂 Azt mondogatjuk magunknak, hogy nekünk a sors valami jó pasit tartogat csak még nem talált meg minket.

Megvacsoráztam, megfürödtem, fogat mostam, utána kicsit szöszöltem a szobámba, majd elmentem egy pohár vízért, mikor vissza jöttem leraktam teli poharat az éjjeli szekrényre, vissza mentem lekapcsoltam a lámpát, de ahogy lekapcsoltam valaki hátulról elkapott, befogta a számát és egy tőrt szegezett nyakamhoz és el kezdett suttogni a fülembe.

- Ugye nem gondoltad, hogy ilyen könnyen megszabadulhatsz tőlem? - súgta én meg totálisan kétségbe esve próbáltam lekaparni a számról a kezét, de mivel közölte velem, hogyha meg merek mozdulni elvágja a torkom, ezért nem kockáztattam. - Szuper most, hogy végre lenyugodtál leveszem a szádról a kezem, de el ne kezdj kiabálni!
- Neked teljesen elment az eszed, mit akarsz csinálni, most azonnal elrángatsz engem Asgardba?! - kérdeztem félhangosan, felháborodva.
- Igen, pontosan ez volt a tervem.
- Szerinted, ha elviszel a szüleim nem kapnak szívrohamot, hogy a lányuk eltűnt? Aki igazából nem is nagyon megy sehova vagy, ha igen szól nekik, hogy el ment és leginkább a barátnőjével szokott találkozni.
- Hát, majd megoldják.-mondta flegmán.
- Ide figyelj, velem ne flegmázzál itt, ha elviszel legalább, hadd írjak egy üzenetet, hogy minden rendben, csak te kis...-próbáltam nem káromkodni. -, hogy elvittél Asgardba és vissza jövök majd, ne aggódjanak. - próbáltam nem elérzékenyülni amiatt, hogy itt hagyom a családomat és ki tudja, mikor jöhetek vissza.
- Rendben. - válaszolt egy szemforgatás kíséretében.
- Köszönöm.- böktem ki halkan, majd
megírtam a rövid üzenetet egy papírra és telefonon is írtam a húgomnak, hogyha esetleg nem látnák a papírt az asztalon akkor ő szóljon nekik arról, hogy mi a helyzet. Össze szedtem néhány dolgom, köztük volt a telefon és persze a töltő is meg a párnám, amit soha nem hagyok otthon semmilyen körülmények között sem, ha megyünk valahova, mert az a legjobb párna a világon és a szívemhez nőtt. Loki türelmetlenül várt, de ez cseppet sem izgatott, ha elvisz legalább hadd szedjem össze néhány dolgomat és lelkileg felkészüljek. Ez nagyon nehezen ment, de próbáltam a lehető leghatározottabb lenni. Mikor készen voltam magához rántott elővette a Tesseractot és el is tűntünk a szobából. Olyan sebességgel haladtunk, hogy elájultam, amikor magamhoz tértem észre vettem, hogy megérkeztünk Asgardba, ekkor ellökött magától én meg a földre estem. Felálltam a földről, majd körbenéztem.

- Heimdal vagyok a Bifröszt őre . - mutatkozott be. - Minden rendben? - érdeklődött, látta rajtam, hogy nem vagyok a csúcsformában.
- Huhh, hát én mindjárt hányok és marhára szédülök, muszáj lesz leülnöm!- esküszöm azt hittem, hogy ott fogok megpusztulni.
- Hadd segítsek! - jött oda Heimdal és segíteni próbált, Loki ügyet sem vetett az én problémámra. Szuper lesz egy ilyen emberrel, kijavítom magam, egy ilyen istennel együtt lenni, aki nem is törődik mássokkal.
- Haladjunk már! - kiabált türelmetlenül, megfogta a karomat és magával rángatott.
- Köszönöm. - mondtam Heimdalnak, aki bólintott egyet. - Ne rángassál már! Nem vagyok én rabszolga, hogy engedjem, hogy rángass! Azért egy kis együttérzést elvártam volna, először mentem ilyennel, te meg szó szerint sz*rsz az egészbe bele! - kiakadva magyaráztam neki, de hát mintha a falnak beszéltem volna. Hát ez csodás!
- Ne pattogjál már annyit! Nesze itt van egy ló ülj fel rá aztán menjünk a palotába. - mutatott egy fekete ménre, még szerencséje van, hogy tudok lovagolni majdnem profi szinten úgyhogy ezzel nekem csak szívességet tett, hogy legalább lovagolhatok. - Na segítek neked felszállni.- mondta mire én...