Mi vezetett hozzád?

4.

Mire én alrébb pöccintettem a kezét, amire értetlenül nézett. Oda mentem a feketeséghez, végig simítottam nyakán, megszagoltattam vele kezem, hogy tudja nem bántom, majd fogtam beállítottam a kengyelt és felültem rá. Lenéztem a férfira aki elhülten állt a tettem láttán.

-Miaz, nem jössz? - néztem rá kissé incselkedően, hogy ,,én is tudok ám valamit!"
- Őőőőő, khmm, igen...igen persze. - még mindig sokkos állapotban volt, oda pattyogot a lovához és ő is felszállt. - Akkor mehetünk. - és el indította a lovát sétába. Nem szoktam felvágni, de mondom most akkor meg mutatom, hogy nem vagyok egy mindennapi csaj és beugrattam a lovamat vágtába, szélsebesen elmentem mellette, láttam a ledöbbenő arcát én meg jót nevettem rajta. - Versenyezni akarsz, akkor versenyezzünk.- és ő is megindította lovát.

Egészen a szivárvány híd végéig ment a futam, néha azért le lassítottam, hogy azt higgye ő áll nyerésre, az utolsó szakasz igen izgalmassá sikerült fej-fej mellett haladtunk, de végül sikerült nyernem. A kaput átlépve, már csak sétáltunk egészen a palotáig, az út nagyrészét szótlanul töltöttük. Néha-néha rá tekintettem Lokira és láttam rajta, hogy akar valamit mondani, de inkább hagytam és nem szóltam hozzá, majd ha szeretne valamit mondani, csak mondja én nem kérdezem meg tőle. Mikor majdnem elértük a palotát felém fordult.

- Nem mondtad, hogy tudsz lovagolni.-mondta kissé hitetlenkedve.
- Nem kérdezted, csak elrángattál és flegmáztál, ebből én mit tudtam volna leszűrni, hogy ,,jaj, de meg akarlak ismerni, mesélj magadról! ". - mondtam kissé fáradtan és lekezelően, mert úgy csinált mintha ismernénk egymást vagy ezer éve, de ezt nem mondtam elneki, ráadásul álmos is voltam, szerettem volna már aludni. Ismét rá emeltem tekintetem az istenségre.- Amúgy meg.....-akadtam meg a mondandómban.
- Amúgy meg?-nézett rám kiváncsian.
- Mindegy, magam se tudom mit akartam mondani.- ami igaz is volt, mert marhára nem emlékeztem, hogy mit akartam mondani csak úgy belekezdem.

Élertük a palotát, leszálltunk lovainkról, két őr oda jött hozzánk és el vitték a lovakat az istállóba, mi meg bementünk. Ámulva néztem az arany csillogásában pompázó tróntermet, Loki szava zökkentett ki az ámulatból, végig haladtunk a folyosón bekanyarodtunk jobbra, ahol a második ajtónál meg is álltunk.

- Ez lesz a te a szobád.- ismét át váltott flegmába.- Valójában, mind a kettőnkké, de ma inkább hagylak.-magyarázta unottan.
- Szuper.- forgattam a szemem. Kinyitottam a nyílászárót, és ismét leesett az állam. Egy hatalmas nagy szoba tárult élem, az első amit megpillantottam, egy méretes franciaágy volt, meg is indultam felé leakartam venni a lábamról a cipőt, de eszembe jutott, hogy nincs is rajtam, csak egy zokni. Eszembe jutott, hogy igazából a szobából ki se léptem, amikor pakoltam szóval nem vihetem magammal cipőt. Ez a gondolat gyorsan végig futott az agyamon, majd semmivel nem törődve bevetődtem az ágyba, befészkeltem magam és már aludtam is.

Hajnalban felkeltem, kimásztam az ágyból és próbáltam elbotorkálni a fürdőbe, nem volt valami világos, szóval próbáltam nem megbotlani valamiben, de ez nem sikerült ugyan is séta közben sikerült valamit jó messzire elrugnom.

- B*szki!- kezdtem el káromkodni. - Mi a franc volt ez?! - ha jól láttam, akkor egészen a fürdőszoba ajtajáig elrepült, oda sétáltam, és egy csizmát véltem felfedezni. - Ez nem az én csizmám, nincs is csizmám!?-magyaráztam magamnak, gyorsan elgondolkoztam, mikor rá jöttem, hogy egyáltalán nem vagyok egyedül a szobában. Megfordultam és beigazolódott a feltételezésem, valaki bent aludt az ágyamban. - Nem hiszlek el téged komolyan mondom!- oda rongyoltam idegesen az emberünkhöz, hát kimás lett volna, mint a ,,drága" Loki. Fogtam a cipőjét és szépen levágtam a földre jó hangosat szólt, mire felkapta a fejét és rám nézett. - Na ide figyelj, nem azt mondtad néhány órával ezelőtt, hogy ma békén hagysz engem és egyedül lehetek?! - kezdett bennem nagyon felmenni a pumpa, hogy ezt az egy éjszakát legalább békésen tölthetem volna de neeeeem szó se lehet róla.
- Igen, ezt mondtam, de változott a véleményem. - hallottam a hangjából, hogy vigyorog. - Amúgy meg nem mindegy neked, úgy is velem kell leélned az életed, szóval így is úgy is egy ágyban kell aludnod velem!
- Haaaj, Istenem! - néztem fel az égre.
- Az vagyok! - szórakozott velem.
- Na jó tudod mit?! Én most bemegyek a fürdőbe, ha vissza jöttem szedem a cuccomat, te maradj szépen itt én meg keresek egy szobát, ahol alhatok, úgy is van itt vagy 50 szoba, csak találok egyet.- majd fogtam magam bementem a fürdőbe, pár perc múlva kijöttem ő mosolyogva fetrengett az ágyon. Össze szedtem a holmimat, majd kimentem a szobából. Becsuktam magam mögött az ajtót és el indultam azon a folyosón, amin az én szobám is van, mentem egy ideig majd benyitottam az egyikbe. Nem volt bent senki, bementem bezártam az ajtót, nehogy véletlen megtaláljon, és akkor ismét kezdődjön minden elölről, befeküdtem az ágyba, kicsit gondolkoztam még, majd lehunytam a szemem és ismét elaludtam.