Mi vezetett hozzád?

9.

Loki:

Miután otthagytam őt, mennem kellett a tanácskozó terembe, ahol apámmal és Thorral kellett beszélnem, vagy is csak hallgatnom azt, hogy én milyen felelőtlen vagyok és hogy, hogy mertem apánk engedélye nélkül idehozni Dharat. A terem ajtaja előtt megálltam, vettem egy nagy levegőt és bementem a
bejáraton. Apám és a bátyám az asztalnál ültek, már vártak rám.

- Apám, bátyám! - köszöntöttem őket. Láttam Thor arcán, hogy dühös azért amit tettem, apám arcán nem láttam semmit.
- Loki. - köszönt bátyám.
- Fiam ülj le kérlek.-mutatott a vele szembe lévő székre, én helyet foglaltam és már bele is kezdett mondandójába. - Beszélnünk kell arról, hogy Asgardba hoztad azt a midgardi lányt. - hangja szigorú volt.
- Dharat. - javítottam ki, hiszen neve is van az érintett személynek aki nem is tud arról, hogy én most fejmosást kapok miatta.
- Igen.....miért hoztad Asgardba anélkül, hogy én tudtam volna róla és ha jól tudom Thorral is abban egyeztetek meg, hogy addig nem hozod ide amíg meg nem egyeztek a lánnyal.
- Tisztában vagyok azzal, hogy milyen szabályokat hágtam át, igazából egy hirtelen jött ötletből kifolyólag hoztam el az otthonából. - amikor ezeket a szavakat kimondtam eszembe jutott a néhány nappal ezelőtti incidens, hogy azt mondtam neki, hogy ha el kezd kiabálni, akkor elvágom a torkát. Most így utólag kissé túlzásnak tartottam, de csak így tudtam rávenni arra, hogy el jöjjön. Láttam a szemében, hogy kétségbe van esve, nem akart ide jönni, én erőltettem rá. Lehet, hogy próbálta leplezni az arcával, de a szemei és a gondolatai mindent elárultak. Mialatt össze pakolt én körül tekintettem a szobájába. Őt tükrözte vissza a falak színe, voltak képek a falon meg egy-kettő a fiókos szekrényen. Az egyiken a barátnőjével volt, mind a ketten lovon ültek és nevettek, volt egy naptár a falon amin saját rajzok voltak, igazán tehetségesnek bizonyult. Nem egy hétköznapi lány külsőre és belsőre sem. Emberemre akadtam benne a napok folyamán, csöndes, de ha kell akkor keményen bele áll a dolgokba és megvédi magát. Jó humora is van, értékeli a hülye szólásaimat és válaszol is rá, látszik, hogy nem egy sótlan lány. A nagy merengésben nem is hallottam apám szavait, amit észre is vett és csak az 5. megszólításra figyeltem föl.
- Loki? Hallottad, amit mondtam neked fiam? - nézett érdeklődve, de az arcom mindent elárult, mégpedig azt, hogy nagyon nem itt vagyok. - Fiam érzel valamit a lány iránt?
- Nem.....nem tudom. - gondolkoztam el, hogy egyáltalán érzek-e iránta valamit, mert azért nem régóta ismerem, kedvelem, de nem tudom, hogy nem semlegesen viszonyulok hozzá.
- Nem tarthatod itt, ha nem érzel iránta semmit, amúgy sem tarthatod itt, hiszen nem a saját beleegyezésével hoztad ide. Gondold végig a dolgaidat erre kérlek én téged, remélem jó döntést hozol. Ha bármiben segítségre van szükséged fordulj hozzám, vagy a bátyádhoz.
- Értettem....majd ha szükségem van valamire szólok....és minden képpen elgondolkodok ezen. - álltam fel az asztaltól, elköszöntem és kimentem a teremből. Szerintem pontosan tudják, hogy nem fogok segítséget kérni, ha bármire szükségem van, ahhoz túl nagy az büszkeségem.

Miközben mentem a folyosón a bátyám utánam jött és fogalmazzunk úgy, hogy számon kért.

- Loki mi az, hogy nem tudod, hogy miért hoztad ide? Ilyet nem lehet csinálni! Nem értelek én téged, van jó pár dolog amit nem értek, hogy mit miért csinálsz, de ezt különösen nem értem.
- Vannak dolgok, amiket nem kell értened bátyám, és ez most ide tartozik. Elmondtam, hogy egy hirtelen jött ötletből adódóan hoztam ide. Felbosszantott, hogy ellent mert mondani. - magyaráztam unottan.
- Dehát, minden nő így reagált, akiknél jártunk a galaxisban ő sem mondott újat, ennyire erővel mást is elrángathattál volna.
- Tudom, de nekem nagyon nem tetszett ahogyan válaszolt és emiatt gondoltam jó hecc lesz elhozni onnan. Azt hittem, hogyha nem otthoni környezetben van akkor nem lesz ennyire tűzrőlpattant, de hát valljuk be nem így lett.
- Tehát büntetésből hoztad ide? Én ebben valami mást vélek felfedezni, de ez a te dolgod, csak ne csinálj hülyeséget és ne essen baja. - sejtelmes arccal tekintett rám.
- Ne gondolj semmi olyanra ami nem biztos és szerintem nem is lesz ebből semmi.
- Miért szeretnéd, hogy ha lenne?
- Nem. - vágtam rá indulatosan.
- Tudod, ebben is lehetnél annyira biztos vagy legalább is lenne egy halvány sejtésed, hogy mit akarsz, mint abban, hogy engem hányszor versz át és próbálsz megölni. Lehet, hogy lesz belőle valami, de ez rajtatok múlik, de leginkább rajtad, hogyha érzel iránta valamit akkor ne taszítsd el magadtól, meg persze attól is függ, hogy hogyan döntesz.
- Köszönöm ezt a remek beszélgetést, de majd megoldódik, ez legyen az én gondom. - mondtam neki majd bementem az étkezőbe és helyet foglaltam.

Thor is be jött nahány másodpercel utánam, ő is helyet foglalt velem szembe. A pincérek kihozták a vacsorát észre vettem, hogy Dhara nem jött vacsorázni.

- Dhara nem csatlakozik, hozzánk? - érdeklődtem az egyik inastól.
- A kisasszony már vacsorázott és korán nyugvóra tért, uram. - válaszolta.
- Értem, köszönöm.

Vacsora közben nem nagyon beszélgettem a bátyámmal, a saját gondolataimmal voltam elfoglalva, hogy talán valami baja lehet, hogy nem velünk vacsorázott, Thor szavai is az eszemben jártak, az sem hagyott nyugodni. Megettem az ételt, köszöntem neki, megköszöntem a pincéreknek is a finom vacsorát, majd a szobánk felé vettem az irányt. Halkan benyitottam ő már aludt, de eléggé zaklatott volt, ezzel nincs egyedül én se tudom, hogy most mit csináljak. Elmentem lezuhanyoztam, felvettem a háló ruhámat és befeküdtem mellé az ágyba, reméltem, hogy ma nem lesz mérges, hogy itt vagyok, de végül is csak a tegnapról volt szó, hogy egyedül lehet.