Mi vezetett hozzád?

20.

Loki:

Mikor kinyíltak az ajtók tekintetemet Thorral együtt annak irányába vezettem. Mikor belépett a szavam is elakadt, tényleg olyan volt mint aki közölünk való, kecsesen pukedlizett majd lassan tekintéjt paracsolóan vonult le a lépcsőn. Elémentünk, ahogy a protokoll megkívánja.

- Sziasztok. - köszönt nekünk. - Remélem nem késtem el, györnyörű a terem. - nézett körbe, szemei csillogtak. Most vettem észre, hogy hogy világít a zöld szeme a sminknek köszönhetően, pedig nincsen 6 kg rajta, de még is kiemeli.
- Nem dehogy is, időben érkeztél, válaszoltam. El akad a szavam milyen szép vagy. - nehezen jöttek ki ezek a szavak a számból, egyszerűen nem bírok betelni a látványtól.
- Dhara valami csodásan nézel ki. - bókolt neki bátyám, láttam Dhara-n, hogy elpirul és zavarban van, mert tekintetét nem ránk szegezte, hanem a terem különböző pontjaira.
- Nagyon köszönöm mind a kettőtök bókját. - vissza nézett ránk és mosolygott. - Meg tudnátok mondani, hogy hol találom az italokat? - nézegetett az asztalok irányába, ahol fel voltak sorakoztatva a különböző italok, ételek.
- Persze a második asztalnál találod őket, ha rá érsz, akkor majd bemutatnám, neked a barátnőmet Jane-t. - mondta neki Thor.
- Köszönöm szépen, nagyon szívesen megismerném. - válaszolta, majd megindult az asztalok irányába.

Nem tudtam nem végig mérni, követtem szememmel minden lépését nagyon elegáns abban a ruhában, úgy vonul, mint egy királynő, tiszteletet parancsoló, de még is csupa szív. Olyan jól állt neki az a ruha. Majd gyorsan felucsudtam a bámészkodásból ,,Loki ezt te nem teheted!", mondtam magamban. Oldalra néztem bátyámra, muszáj volt valamit mondanom, mert mióta elment nem szóltunk egymáshoz és láttam, hogy engem vizslat.

- Na, én megmondta, hogy szép. - húztam ki magam büszkén, de természetesen ragaszkodtam, ahhoz amit magamban mondtam, nem tehetem.
- Szép? Loki ne mond már, hogy ő csak szép. - nézett rám. - Loki. - szólt hozzám azzal a jellegzetes hangján, mikor tudom, hogy valami, nagy mononológra készül és felismerte az arcomra írt halvány jelet, amit próbáltam elrejteni előle. Dhara nem ismeri ezt, de ő nagyon is.
-Mond. - fordultam felé unott fejjel, megfogta karomat és alrébb rancigált a teraszra. - Mit akarsz?! - kérdeztem ingerülten, majd kitéptem karomat az övéből.
- Ismerem ezt a nézésedet, miért csinálod ezt?
- Te meg miről beszélsz? - értetlenkedtem, de pontosan tudtam mire akar kilyukadni, megint.
- Loki! - kezdett dühös lenni, amin én jót mosolyogtam. - Miért csinálod ezt vele, magaddal, látom rajtad, hogy tetszik, de mégis eltaszítod magadtól. Nem unod még? Nem játszadozhatsz vele, ahogyan kedved tartja, nem vagy neki közömbös látszik, hogy kedvel. Legyél vele tisztességes. - nézett rám morcosan.
- Ezt, majd én megoldom, nem kell aggódni! - mondtam a szokásos lekezelő modorommal.
- Jól gondold meg mit csinálsz, mert lehet a végén nem lehet vissza fordítani, azt amit csináltál. - jött nekem itt a vészjósló dolgaival.
- Kézben tartom a dolgokat, nem kell aggódnod ezen. De most menjünk mielőtt feltűnik nekik, hogy eltűntünk. - forgattam szemeimet.
- Remélem is! - indult befele a teraszról én követtem őt.

Dhara:

Nagyon jól estek a bókok, amiket kaptam a két fivértől, miközben az italos pultnál válogattam, hogy melyik italt válasszam, végül egy félédes pezsgőn tettem le a voksom. Mikor vissza mentem oda, ahol ők álltak, már nem voltak ott, teljesen elveszve éreztem magam, nem ismertem senkit ott álltam a terem szélén mint egy idióta és egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Valaki viszont megkopogtatta a vállamat megfordultam és Sif állt előttem egy bíbor vörös ruhában aminek felső része olyan volt mintha páncél lenne. Haja egy része felfogva feje tetején.

- Nem tagadod meg önmagad. - nevettem fel, mert ez annyira ő volt.
- Talán nem nézek ki jól benne? - nézett magán végig, egy mosollyal az arcán.  - Amúgy neked is szia te harcos amazon.
- Szia, dehogynem jól nézel ki, ez annyira te vagy.
-  Te is nagyon jól nézel ki. - nézett rajtam végig.
- Oh, köszönöm. Jó, hogy itt vagy mert totálisan el voltam veszve. - néztem körbe, de még mindig nem láttam a fiúkat.
- Láttam, hogy nem nagyon tudsz magaddal mit csinálni. Ezért jöttem ide, de amúgy hol vannak a fiúk? - nézett körbe ő is.
- Fogalmam sincs, mikor vissza jöttem nem voltak itt. - meséltem neki.
- Biztos itt vannak valahol, soha nem szoktak lelépni, mikor ilyen eseményen vannak, ezt elhiheted.
- nyugtatott, de közben ő is kémlelte az emberek sokaságát, hátha meglátja őket, de nem fűztem hozzá sok remény hiszen, több százan voltak, mindenki mozgott, hogy lehet itt megtalálni bárkit is?
- Jó estét a hölgyeknek! - hallottunk meg egy köszönés a hátunk mögül és a hang irányába fordultunk. Odin állt mögöttünk kedvesen mosolygott ránk. Láttam tekintetét, hogy nem nagyon ismer meg ebben az öltözetben. - Bocsásson meg kedvesem, nem akarok illetlen lenni, de nem ismerjük mi egymást? - ezen elkuncogtam magam.
- Ismerjük egymást fenség én Dhara vagyok. - mosolyogtam rá és próbálta vissza tartani a nevetés.
- Oh, ne haragudj kedvesem, nem ismertelek fel. Amikor megláttalak nem tudtam, hogy melyik királyi család gyermeke lehetsz, mert olyan kisugárzásod volt, mintha egy uralkodói ház sarja lennél.
- Köszönöm szépen felség. - bolintottam egyet fejemmel köszönet képpen . - Nagyon szépen fel lett díszítve a terem, ízléses.
- Igazán köszönöm még a feleségem álmodta így meg, hogy minden évben ugyan olyan, de még is más díszítés legyen. Én így adom meg még a tiszteletem iránta.
- Ez kedves öntől. - arcára kissé kiült a fájdalom Frigga iránt, sajnáltam, hiszem látszott rajta, hogy őszinte szerelem volt és a mai napig szereti. - Mi várható az est folyamán? - érdeklődtem az estéj további menetrendjéről.
- Bocsásson meg fenség. - hajolt meg Sif és egy fiatal emberhez ment, aki látszólag a kísérője volt.
- Miután mindenki megérkezett van egy első tánc, minden fiatal számára, amivel megnyitjuk az estét. A nyitány után közös tánc szokott lenni, mindenki felmehet a partnerével a parkettre és táncolhat, majd én mondok egy rövidke köszöntőt és után evés, ivás, tánc, amit csak szeretnének a vendégek. - magyarázta el nekem a menetrendet, nem unottan ismertette velem, mint akinek muszáj még 36x elmondani, hanem olyan lelkesen mesélt a dolgok menetéről. - Eközben van még egy lámpás gyújtás, ami nálunk hagyomány, mióta megalapult Asgard a fények bevilágítják az egész várost, olyan mintha a csillagok leereszkednének közénk. - ahogyan elmesélte, eltudtam képzelni, hogy milyen szép lehet és ezt nem sokára láthatom élőben, már alig vártam. - Jut eszembe hol vannak a fiaim? - fordult felém, majd ő is kémlelte a termet.
- Nem tudom, mi is Sif-el őket kutattuk, de nem jártunk sikerrel, ami azt illeti. - húztam el számat kicsit és én is keresgélni kezdtem.
- Jó lenne, ha előkerülnének, hiszen nemsokára kezdődik az első tánc és az ő jelenlétük is fontos. Ha előkerülnének átadnád üzenetemet, hogy keressenek meg és akkor kezdődhet a nyitó tánc.
- Minden képpen szólni fogok nekik, hogy kereste őket.
- Köszönöm. - meghajoltam, majd ő elment és eltűnt a tömegben.

Én eközben megittam a pezsgőmet és mivel, nagyon ízlett elmentem még egyért, addig sem álldogálok ott egyedül. Mikor jöttem vissza a második pohárral a kezembe, csodák csodájára előkerültek ők is.

- Na végre meglettetek! - mentem oda hozzájuk. - Apátok azt üzente, hogy menjetek hozzá és akkor kezdődhet az első tánc amivel megnyitjátok az estéjt. - adtam át nekik az üzenetet.
- Köszi, hogy szóltál. - mondta a szőkeség és el is indult az apjukhoz.
- Látom jól mulatsz. - állapította meg a fekete hajú isten.
- Valljuk be először el voltam veszve, majd találkoztam Sif-el beszélgettem vele, majd apukáddal és amíg vártalak titeket elmentem pezsgőért. - mutattam neki a poharat. - Szóval igen, most már jól mulatok.
- Várjunk ez neked hányadik pohár pezsgő? - mutatott a poharamra és kérdőn felhuzta szemöldökét kékes szemei engem fürkésztek.
- A második. Miért? - néztem a pohárra, majd rá kérdőn.
- Mert nagyon vidám vagy és ha már a másodikat iszod lehet túl vidám leszel, mert ez asgardi alkohol ez nem olyan, mint a Földön és jól ki tudja ütni az embert. - magyarázta.
- Én mindig vidám vagyok. - vontam vállat. - Nyugi nem kell azon aggódni, hogy ki fog ütni, tudom, hogy az édes itallal vigyázni kell, mert az szempillantás alatt új világba repíti az embert és nem is vagyok nagy iszogatós, nem bírok annyit inni.
- Csak szerettelek volna figyelmeztetni, na gyere, ezt rakjuk le. - vette ki a kezemből a poharat és rárakta egy tálcára, majd magával vitt oda ahol Odin, Thor és Jane volt.

Megálltunk Odin jobb oldalán ő elmondtad, hogy most kezdődik a nyitó tánc és minden fiatal keressen egy párt, majd vonuljanak a parkettre. Thor és Jane rögtön el is indultak én mosollyal az arcomon követtem tekintettemmel őket. Majd szemem sarkából láttam, hogy valaki elém áll.

- Dhara Willow. Megtisztelnél társaságoddal az első tánc partnereként. - nyújtotta jobb kezét felém és kissé meghajolt.
- Szíves örömest. - fogadtam el kezét egy nagy mosoly kíséretével.

Levezetett a lépcsőn és felmentünk mi is a parkettre felálltunk egymással szembe, rajtunk kívül ott volt vagy 20 fiatal pár köztük Sif és ugye Thor a partnereikkel együtt. Miután mindenki feljött, felócsudtam az öröm mámorából és realizáltam, hogy azt se tudom, milyen fajta táncot fogunk, mi táncolni.

- Loki. - szóltam neki suttogva.
- Igen? - nézett rám.
- Most esett le, hogy azt se tudom, hogy milyen táncot fogunk mi most táncolni, még a koreográfiát se tudom. - suttogta neki aggodalmasan.
- Nyugalom, majd én vezetlek hiszen a férfinak kell alapvetően vezetnie a táncban. Nem de?
- Ez igaz, te vezetsz, de mit táncolunk? - szememet kicsit villogtattam, hogy térjen már a lényegre.
- Ahogy nálatok mondják bécsi keringőt. Nálunk ennek nincsen konkrét neve vagy is van, de lényegtelen. Szóval nem kell aggódni. - én megkönnyebbülten sóhajtottam fel a neve hallatán.
- Akkor azzal nem lesz semmi gond. - mondtam neki.
- Na látod, nem kell izgulni.

Feltekintettem Odinra aki egy bolintásával üzent a zenekarnak, hogy kezdhetik, felcsendültek a hangszerek és megkezdtük a táncot. Férfiak meghajoltak a nők pukedliztek, majd össze álltak a párok. Loki karját lapockám alatt helyezte el én bal kezemet vállára helyeztem, másik kezünket pedig kinyújtva tartottuk és elkezdtünk táncolni. Igazán élveztem, olyan volt, mintha újra élném a szallagavatómat. A tánc végére ismét meghajoltunk egymás előtt ezzel megköszönve a táncot, mindenki tapsolt mi is megtapsoltuk egymást ahogyan illik. Majd a többi vendég is feljött táncolni, én elindultam, hogy el hagyjam a parkettet, de egyik kezemet megfogták lágyan és vissza húztak. Vissza fordultam.

- Várj, hova mész?