Mi vezetett hozzád?

42.

A folyosón végig ballagva furcsálva nézték a herceg kezében lévő toll kupacot. Ami szemmel láthatóan jól érezte magát a férfi karjaiban, fejét mellkasához dörgölte és befészkelte magát tenyerébe.

Lehuppantam a kanapén lerugtam lábamról a cipőket a padlóra és felraktam lábaimat.

- Kedvel téged, talán jobban, mint engem. - nevettem fel, miközben néztem ahogyan a férfi lesi a kezében befészkelt madarat és nem, volt hajlandó megmozdulni, hogy lerakja hozzám. Egy kicsit tehetetlenül nézzet rám.
- Valószínű, de szerintem téged jobban fog csípni, mint engem és reméljük nem szószerint. De most mit csináljak? - toporgott előttem.
- Csak hajolj le és húzd ki alóla a kezedet, nem hiszem, hogy ebből problémázna, de lehetőség szerint ezt mind a kanapé felett csináld, de úgy hogy a kezed a kanapéhoz érjen. - úgy is tett óvatosan kicsúsztatta kezeit a madár alól, aki picit meglepődve nézett. - Vagy várjál, van egy jobb ötletem. - pattantam fel és az egyik fiókból kivettem egy törülközőt és az éjjeli szekrényem másik oldalára csináltam egy kis fészek szerűt.

Kivettem a kézből a baglyot és beraktam oda. Egy két percig keringett benne és csőrével piszkálta, de utána elhelyezkedett és el aludt.
Elégedetten tettem csípőmre kezemet.

- Na? Mit szólsz? - mutattam a kis heverőre.
- Ügyes, honnan jött ez az ötlet?
- Láttam egyszer egy videót ahol egy ludnak készítettek ilyen helyet a házban és gondoltam miért is ne?! Viszont kéne neki szerezni egy fecskendőt, amivel meg tudjuk itatni és étel is kéne neki. Mondjuk pocokot vagy sáskát. - fordultam felé azzal a tekintettel, hogy az etetést vállalná e? Segítek neki, csak először próbálkozzon ő.
- Keresek neki fecskendőt és valami neki való táplálékot. De neked is be kell segíteni az etetésben. - figyelmeztetett mutató ujjával.
- Ez természetes. Nem akarok kihátrálni a munka alól. - védtem meg magam, ha esetleg arra célozna, hogy ezt az egész mizériát neki szánom. Bólintott és elindult kifelé, kilepett az ajtón, de még mielőtt bezárta volna az ajtót vissza dugta fejét.
- A holnapi nappal kapcsolatban szeretnék veled egy-két szót váltani, ha vissza jöttem.
- Rendben.

Amig egyedül voltam lefotóztam a baglyot és elküldtem húgomnak, hogy milyen kis helyes. A ruhás szekrény felé indultam meg, hogy kikészítsem a holnapi ruhát és cipőt, amit majd ,,játékon" fogok viselni. Végül egy felvállas kék színű ruhára esett a választásom. Mellkasi része aranyozott páncél volt, vállánál egy arany csatocska, arany övvel volt össze fogva az alsó bőr szoknya részével. Egy kicsit talán túl sok, de ha meghalok, akkor legalább szép felszerelésben halok meg. Nem szívesen maradnék ott, de ha a sors ezt szánta akkor legalább szépen nézzek ki. Nevettem magban, hiszen ennek is lehet a jó oldalát nézni. A saru is hasonlóan nézett ki, lábfej része zárt, a sípcsont védő része is szintén aranyozott volt, bőr fűzővel. Össze csaptam tenyerem, hogy ezzel még is volnánk.

Megnéztem a kis apróságot, hogy mit csinál, de nagyban aludt. Eközben Loki is vissza jött az etetéshez szükséges kellékekkel.

- Akkor most etessük meg vagy előtte beszéljünk?
- Szerintem tudjuk le az etetést és utána beszélhetünk. - válaszoltam.

Felkeltettem a madárkát, kisebb bökdöséssel nyilvánította ki nemtetszését. Az itatása számomra nem esett nehezemre, hisz itattam már fecskendőből állatot, viszont nem nagy gesztussal csináltam végig az etetés. Nem mondanám, hogy a szívemhez nőtt a tücsök fogdosása, de egy madár ellátása már, csak ilyen, főleg, ha beteg.

- Megkérdezhetem, hogy honnan tudsz te fecskendőből itatni és, hogy honnan jött ez az ötlet?
- Természetesen egy videóban láttam, hogyan adnak be egy lónak gyógyszert vagy vitamint a száján keresztül. Innen jött az ötlet, nyuszit már itattam így szóval van már belőle tapasztalatom. Néha úgy érzem állatorvosnak kéne mennem. - nevettem fel.
- Elképesztő vagy! - rázta a fejét hitetlenkedve, hogy mik nem jutnak eszembe.
- Nem elképesztő, csupán kíváncsi és szeretek kutatni dolgok után, hogy több mindent megtudjak valamiről. - vontam vállat, majd vissza raktam a madarat a helyére. Vissza mentem és össze szedtem a dolgokat, amiket használtunk, majd egy dobozkába raktam, hogy ne legyen szana szét minden.
- Akkor most tudnánk beszélni? - érdeklődött miután én rendet raktam magunk után és ő helyet foglalt a kanapé egyik végében.
- Persze. - mentem oda és el foglaltam a másik végében lévő helyet. Kissé feszülten és idegesen tördelte a kezét. Megfordult a fejemben, hogy kételkedik a képességeimben. Valljuk be ahogy ránéztem aggájaim támadtak, hogy ez tényleg egy jó döntés volt e. - Akkor, mit is szeretnél a holnapi nappal kapcsolatban megbeszélni? - indítottam el a témával kapcsolatos beszélgetést.
- Jah, igen. - köhintett. - Egészen biztos, hogy készen állsz? - Bingó. - Nem akarnálak semmi veszélynek kitenni téged. - ezt a mondatot, azért vitatnám. De annak viszont örülök, hogy aggódik miattam.
- Netán kételkedsz a képességeimben? - itt vett egy mély levegőt.
- Nem, csupán arra vagyok kíváncsi, hogy készen állsz e egy ilyen megterhelő ,,feladatra". - mutatott idézőjelet ujjaival.
- Én úgy érzem igen. - nem így van. - Ezzel a ,,készen állsz" dologgal a kezemre is utalni akartál? - bólint. - Biztosítalak, hogy nem lesz semmi probléma, vigyázok magamra, amennyire csak lehet. - szemei aggodalmat tükröztek, de bólintással jelzi, hogy megértett.
- De ha még is meggondolnád magad....
- Nem fogom. - vágom rá és már kezdek kicsit ideges lenni.
- Rendben, akkor menjünk vacsorázni. - állt fel helyéről, kezét nyújtotta, hogy fel segítsen, majd karjába karolva elmentünk enni.