Két férfi lépett ki a fénysugárból, ami azzal a lendülettel eltűnt, ahogy kiléptek. Az egyik nagyon hasonlított a Thorra szereplőjére és a másik pedig Lokira a Marvel filmekből.- Ez...ez lehetetlen, jól látok!? - kérdeztem hitetlenkedve magamtól és a mellettem álló, két személytől is, akik ugyan olyan sokkos állapotban figyelték a házunk felé tartó idegeneket.
- Jó, akkor nem csak én látom, hogy egy Thor és egy Loki szerű fazon igyekszik a házunkhoz. - jelentette ki és biztosított arról, mindkét testvérem, hogy nem káprázik a szemem.
- És most, mit csinálunk? Anyáék nincsenek itthon, szóval csak mi tudjuk ezt a problémát megoldani, ha nevezhetjük annak. - jelentette ki húgom.
- Fogalmam sincs, de szerintem már látták, hogy három okos élőlény bámul ki az ablakon, szóval azt nem tudjuk eljátszani, hogy nincs itthon senki. - jelentettem ki ezt az okos feltevéstAmíg bent tanakodtunk az alatt az idő alatt a két isten elérte a ház kapuját, mire a kutya ugatni kezdett az idegenek láttán. A két férfi megállt a kapu előtt és mintha elkezdtek volna beszélgetni, miközben kémlelték a házat és a szőkeség kiabálni kezdett.
- Thor vagyok Asgard trónörököse, Odin fia a mennydörgés istene! Engedjetek be minket! - parancsolta az istenség, de mivel nem kapott tettleges választ, testvéréhez fordult. - Szerinted van egyáltalán itthon valaki?-kérdezte öccsét.
- Ez most egy komoly kérdés volt bátyám? Amikor jöttünk a ház felé, látszódott, hogy három midgardi nézett ki az ablakon. - jelentette ki unottan és kissé flegmán, vártak hátha történik valami. - Amúgy meg minek ez a kerítés, nem ér semmit. - mutogatott össze-vissza.Teljesen meglepett engem ez a jelenet, amikor kilestem az ablakon, mert arra számítottam, hogy csak úgy szépen lazán szétverik a kaput aztán bejönnek, de tévedtem.
- Ammm, nem akarok senkit se sürgetni, de valamit talán csinálni kéne, mert nem hiszem, hogy ott fognak állni a végtelenségig, mert az egyik biztos elveszíti a türelemét és akkor nincs visszaút. - világosított fel minket Maeve.
- Haaaa...oké. Én vagyok a felnőtt a házban kimegyek és határozottan elintézem ezt a problémát. - jelentettem ki az elhatározásomat.
- Azért vigyél magaddal valami eszközt, ha véletlen probléma lenne. - tanácsolta öcsém.
- Jó ötlet, csak ez egy normális emberrel éppenséggel sikerülne, ha egy serpenyővel vagy lapáttal elnáspángolom, de náluk ez szerintem nem válna be.-mondtam neki.- Na, akkor megyek.- fújtam ki a levegőt, kinyitottam az ajtót és határozottan léptem ki a házból a teraszra. A két istenség rögtön rám szegezte tekintetét és figyelték tettemet.- Helló, miben segíthetek? - mondtam ki nyomatékosan a szavakat, hogy lássák kivel van dolguk, de nem mentem le a lépcsőn. Karakán lány vagyok, ezt már sokan mondták, úgyhogy most pont jól jött nekem ez a képesség.
- Thor vagyok Asgard...- akadt meg a mondandójával, ugyan is nem hagytam, hogy végig mondja...újra.
- Tudom, hogy ki vagy hallottam elsőre is. Miért jöttetek ide? Mi az amiben segítségetekre lehetek? - tettem fel a kérdést ismét határozottan és láttam, hogy a csínytevés istenének különösen bejön ez az enyhén harcias, de emellett tiszteletet parancsoló stílus.
- Nos, ha beengednél elmondanám miért is jöttünk ide, mert nem szeretnék itt az utcán tárgyalni. - mondta a szőkeség.Nem volt valami meggyőző számomra, hogy két idegent beengedjek a házunkba, mi van ha meg akarnak ölni minket? Tettem föl a kérdést magamban, de ezt inkább a csínytevések istenéből nézem ki, hogy ő valami turpisságon forgatja az agytekervényeit.
- Nem akarunk megölni titeket. - rántott ki a töprengésből. Ugye csak rosszul hallottam, amit mondott? Olyan mintha hallaná a gondolataimat. Lehet, hogy most is azt hallgatja? - Amm őszintén szólva nem szívesen hallgatnám meg minden felmerülő kérdésedet, jó lenne, ha beengednél minket, ígérem nem bántuk titeket. - mondta határozottan egy huncut mosollyal az arcán, de emellett a mondat mögött, mintha rejlett volna valami kicsike óvatosság.
- Huhh - fújtam ki a levegőt. - Na szóval....először is, ne turkálj a fejemben, mert azok az én gondolataim és BASSZUS! Másodszor, nem szívesen engedek be vadidegeneket, előre szólok, ha bármit is akartok, azt nagyon megbánjátok és csak hátra megyünk a kertbe ott leülünk és szépen elmondjátok, hogy miért jöttetek. Érthető voltam!? - vázoltam fel a dolgokat, ez nem éppen a legokosabb ötleteim közé tartozott most, hogy beengedem őket, de majd, ha valami probléma van legfeljebb előkapom az ásót és azzal fejbe csapom őket. 😂 De tetszik, hogy az előbb az öcsémet nevettem ki, hogy mekkora hülye ötlet valami fegyverszerűt vinnem magammal az istenek ellen és most pont ugyan itt tartok.
- Igen, megértettük. Ugye Loki!? - nézett öccsére, aki köztudott, hogy a saját feje után megy.
- Hogyne bátyám. - felelte szintén egy sokat mondó vigyorral az arcán, amit a filmekben is sokszor láthattunk.
- Remélem is. - néztem rá szúrósan a fekete hajú istenre, mert inkább rá vonatkoztak azok, amiket mondtam.Oda mentem a kapuhoz kinyitottam, a szőke isten nyugodtan sétált be a kapun annak ellenére, hogy a kutya ugatott, a másikra ez már kevésbé volt jellemző ugyan is egy-két percig tétlenkedett, hogy most belépjen-e és, ha igen akkor a kutya nem szedi-e szét.
-Ne aggódj nem bánt, nagy a szája, de azért óvatosan, néha huzatos. - mondtam, egy kis vigyorral az arcomon, mert nagyon vicces volt az a kétségbe esett arca.
- Jó. - mondta szűkszavúan, majd belépett.
Bezártam a kaput és mutattam hátra, hogy menjenek a teraszra és üljenek le. Szóltam a tesóimnak, hogy ki jöhetnek, ha akarnak.
Az öcsém köszönte szépen ő ment vissza játszani a gépen a haverjaival, a húgom csak ki intett, hogy ,, Hello", de ő is inkább a házban maradt.- Ők a testvéreid? - nézett be Loki a terasz ajtón.
- Nem, a barátaim, persze, hogy a testvéreim. - forgattam meg a szemem és helyet foglaltam velük szembe.
- Bocs, és te vagy a legfiatalabb közülük? - kérdezte.
- Hahaha - nevettem fel. - Nem, én vagyok a legidősebb, csak a kis trollok túlnőttek engem és úgy nézek ki, mint aki a legkisebb. - feleltem. - Na, de térjünk a lényegre miért is jöttetek? - érdeklődtem.
- Nos, végigjártuk a galaxis minden szegletét, ugyan is a drága öcsémnek egy megfelelő párt keresünk, a Földön is már jártunk pár helyen, még nincs konkrét jelöltünk, gondoltam, hogy talán itt megtaláljuk neki a megfelelőt.-mesélte, amit én kitágult szemekkel hallgattam végig.
-Bocsánat, de ha itt ebben a szent pillanatban azt mondja, hogy én jó leszek, akkor azon nyomban elvisztek? Én biztos nem megyek sehova innen.- akadtam ki, ami számukra nem volt meglepő kijelentés, a napokban hallottak már pár hasonló mondatot.
- Ami azt illeti... - akadt meg Thor a mondani valójában, mivel az öccse félbe szakította.
- Igen, elviszlek téged magammal, te pont megfelelő vagy számomra! - közölte.
- Loki!!! - szólt rá testvérére.
- Biztos, hogy nem. Eszednél vagy te!? Nem vagyok hajlandó itt hagyni a családomat és a barátaimat csak azért, mert te úgy döntesz, hogy ,, oké te jó leszel, azt nesze viszlek is"! Nem egy zsák krumpli vagyok! - támadtam a férfira.
- Loki nem így gondolta, hanem...
-Hanem, hogy?!!!!- szakítottam meg a férfit.Ez alatt az idő alatt anyáék is megérkeztek a munkából és ,, kissé" meglepetten álltak a helyzet előtt, hogy két Marvel szereprőle hasonlító férfi ül velem együtt a teraszon. Elmeséltem nagy vonalakban, hogy miért is jöttek, ők is ahogy én elhülten hallgatták végig.
- Most akkor, ha jól értettem a lányomat el akarják vinni, hogy NEKI legyen a felesége vagy párja?!- kérdezte apa ugyan úgy kiakadva mint én.
- Nem, nem. Biztos, hogy nem viszik el. - jelentette ki anya, és apa helyeselt rá.
- És, most ha megkérhetem önöket, kérem távozzanak. - mutatott apa a kijárat felé.A két férfi felállt megköszönték hogy egyáltalán bejöhettek, na jó, inkább csak Thor köszönte meg, Loki csak csöndben követte testvérét. Miután kimenetek ismét jött a fénysugár és el is tűntek.
ESTÁS LEYENDO
Mi vezetett hozzád?
De TodoEgy isten, egy halandó. Egy szabály amit nem szerencsés megszegni. Dhara egy 19 éves átlagos lány, egészen addig amíg nem találkozik a csínytevés istenével. Egyik napról a másikra teljesen megváltozik az élete, de vajon jó vagy rossz értelemben? Mil...