Mi vezetett hozzád?

2.

Két férfi lépett ki a fénysugárból, ami azzal a lendülettel eltűnt, ahogy kiléptek. Az egyik nagyon hasonlított a Thorra szereplőjére és a másik pedig Lokira a Marvel filmekből.

- Ez...ez lehetetlen, jól látok!? - kérdeztem hitetlenkedve magamtól és a mellettem álló, két személytől is, akik ugyan olyan sokkos állapotban figyelték a házunk felé tartó idegeneket.
- Jó, akkor nem csak én látom, hogy egy Thor és egy Loki szerű fazon igyekszik a házunkhoz. - jelentette ki és biztosított arról, mindkét testvérem, hogy nem káprázik a szemem.
- És most, mit csinálunk? Anyáék nincsenek itthon, szóval csak mi tudjuk ezt a problémát megoldani, ha nevezhetjük annak. - jelentette ki húgom.
- Fogalmam sincs, de szerintem már látták, hogy három okos élőlény bámul ki az ablakon, szóval azt nem tudjuk eljátszani, hogy nincs itthon senki. - jelentettem ki ezt az okos feltevést

Amíg bent tanakodtunk az alatt az idő alatt a két isten elérte a ház kapuját, mire a kutya ugatni kezdett az idegenek láttán. A két férfi megállt a kapu előtt és mintha elkezdtek volna beszélgetni, miközben kémlelték a házat és a szőkeség kiabálni kezdett.

- Thor vagyok Asgard trónörököse, Odin fia a mennydörgés istene! Engedjetek be minket! - parancsolta az istenség, de mivel nem kapott tettleges választ, testvéréhez fordult. - Szerinted van egyáltalán itthon valaki?-kérdezte öccsét.
- Ez most egy komoly kérdés volt bátyám? Amikor jöttünk a ház felé, látszódott, hogy három midgardi nézett ki az ablakon. - jelentette ki unottan és kissé flegmán, vártak hátha történik valami. - Amúgy meg minek ez a kerítés, nem ér semmit. - mutogatott össze-vissza.

Teljesen meglepett engem ez a jelenet, amikor kilestem az ablakon, mert arra számítottam, hogy csak úgy szépen lazán szétverik a kaput aztán bejönnek, de tévedtem.

- Ammm, nem akarok senkit se sürgetni, de valamit talán csinálni kéne, mert nem hiszem, hogy ott fognak állni a végtelenségig, mert az egyik biztos elveszíti a türelemét és akkor nincs visszaút. - világosított fel minket Maeve.
- Haaaa...oké. Én vagyok a felnőtt a házban kimegyek és határozottan elintézem ezt a problémát. - jelentettem ki az elhatározásomat.
- Azért vigyél magaddal valami eszközt, ha véletlen probléma lenne. - tanácsolta öcsém.
- Jó ötlet, csak ez egy normális emberrel éppenséggel sikerülne, ha egy serpenyővel vagy lapáttal elnáspángolom, de náluk ez szerintem nem válna be.-mondtam neki.- Na, akkor megyek.- fújtam ki a levegőt, kinyitottam az ajtót és határozottan léptem ki a házból a teraszra. A két istenség rögtön rám szegezte tekintetét és figyelték tettemet.

- Helló, miben segíthetek? - mondtam ki nyomatékosan a szavakat, hogy lássák kivel van dolguk, de nem mentem le a lépcsőn. Karakán lány vagyok, ezt már sokan mondták, úgyhogy most pont jól jött nekem ez a képesség.
- Thor vagyok Asgard...- akadt meg a mondandójával, ugyan is nem hagytam, hogy végig mondja...újra.
- Tudom, hogy ki vagy hallottam elsőre is. Miért jöttetek ide? Mi az amiben segítségetekre lehetek? - tettem fel a kérdést ismét határozottan és láttam, hogy a csínytevés istenének különösen bejön ez az enyhén harcias, de emellett tiszteletet parancsoló stílus.
- Nos, ha beengednél elmondanám miért is jöttünk ide, mert nem szeretnék itt az utcán tárgyalni. - mondta a szőkeség.

Nem volt valami meggyőző számomra, hogy két idegent beengedjek a házunkba, mi van ha meg akarnak ölni minket? Tettem föl a kérdést magamban, de ezt inkább a csínytevések istenéből nézem ki, hogy ő valami turpisságon forgatja az agytekervényeit.

- Nem akarunk megölni titeket. - rántott ki a töprengésből. Ugye csak rosszul hallottam, amit mondott? Olyan mintha hallaná a gondolataimat. Lehet, hogy most is azt hallgatja? - Amm őszintén szólva nem szívesen hallgatnám meg minden felmerülő kérdésedet, jó lenne, ha beengednél minket, ígérem nem bántuk titeket. - mondta határozottan egy huncut mosollyal az arcán, de emellett a mondat mögött, mintha rejlett volna valami kicsike óvatosság.
- Huhh - fújtam ki a levegőt. - Na szóval....először is, ne turkálj a fejemben, mert azok az én gondolataim és BASSZUS! Másodszor, nem szívesen engedek be vadidegeneket, előre szólok, ha bármit is akartok, azt nagyon megbánjátok és csak hátra megyünk a kertbe ott leülünk és szépen elmondjátok, hogy miért jöttetek. Érthető voltam!? - vázoltam fel a dolgokat, ez nem éppen a legokosabb ötleteim közé tartozott most, hogy beengedem őket, de majd, ha valami probléma van legfeljebb előkapom az ásót és azzal fejbe csapom őket. 😂 De tetszik, hogy az előbb az öcsémet nevettem ki, hogy mekkora hülye ötlet valami fegyverszerűt vinnem magammal az istenek ellen és most pont ugyan itt tartok.
- Igen, megértettük. Ugye Loki!? - nézett öccsére, aki köztudott, hogy a saját feje után megy.
- Hogyne bátyám. - felelte szintén egy sokat mondó vigyorral az arcán, amit a filmekben is sokszor láthattunk.
- Remélem is. - néztem rá szúrósan a fekete hajú istenre, mert inkább rá vonatkoztak azok, amiket mondtam.

Oda mentem a kapuhoz kinyitottam, a szőke isten nyugodtan sétált be a kapun annak ellenére, hogy a kutya ugatott, a másikra ez már kevésbé volt jellemző ugyan is egy-két percig tétlenkedett, hogy most belépjen-e és, ha igen akkor a kutya nem szedi-e szét.

-Ne aggódj nem bánt, nagy a szája, de azért óvatosan, néha huzatos. - mondtam, egy kis vigyorral az arcomon, mert nagyon vicces volt az a kétségbe esett arca.
- Jó. - mondta szűkszavúan, majd belépett.
Bezártam a kaput és mutattam hátra, hogy menjenek a teraszra és üljenek le. Szóltam a tesóimnak, hogy ki jöhetnek, ha akarnak.
Az öcsém köszönte szépen ő ment vissza játszani a gépen a haverjaival, a húgom csak ki intett, hogy ,, Hello", de ő is inkább a házban maradt.

- Ők a testvéreid? - nézett be Loki a terasz ajtón.
- Nem, a barátaim, persze, hogy a testvéreim. - forgattam meg a szemem és helyet foglaltam velük szembe.
- Bocs, és te vagy a legfiatalabb közülük? - kérdezte.
- Hahaha - nevettem fel. - Nem, én vagyok a legidősebb, csak a kis trollok túlnőttek engem és úgy nézek ki, mint aki a legkisebb. - feleltem. - Na, de térjünk a lényegre miért is jöttetek? - érdeklődtem.
- Nos, végigjártuk a galaxis minden szegletét, ugyan is a drága öcsémnek egy megfelelő párt keresünk, a Földön is már jártunk pár helyen, még nincs konkrét jelöltünk, gondoltam, hogy talán itt megtaláljuk neki a megfelelőt.-mesélte, amit én kitágult szemekkel hallgattam végig.
-Bocsánat, de ha itt ebben a szent pillanatban azt mondja, hogy én jó leszek, akkor azon nyomban elvisztek? Én biztos nem megyek sehova innen.- akadtam ki, ami számukra nem volt meglepő kijelentés, a napokban hallottak már pár hasonló mondatot.
- Ami azt illeti... - akadt meg Thor a mondani valójában, mivel az öccse félbe szakította.
- Igen, elviszlek téged magammal, te pont megfelelő vagy számomra! - közölte.
- Loki!!! - szólt rá testvérére.
- Biztos, hogy nem. Eszednél vagy te!? Nem vagyok hajlandó itt hagyni a családomat és a barátaimat csak azért, mert te úgy döntesz, hogy ,, oké te jó leszel, azt nesze viszlek is"! Nem egy zsák krumpli vagyok! - támadtam a férfira.
- Loki nem így gondolta, hanem...
-Hanem, hogy?!!!!- szakítottam meg a férfit.

Ez alatt az idő alatt anyáék is megérkeztek a munkából és ,, kissé" meglepetten álltak a helyzet előtt, hogy két Marvel szereprőle hasonlító férfi ül velem együtt a teraszon. Elmeséltem nagy vonalakban, hogy miért is jöttek, ők is ahogy én elhülten hallgatták végig.

- Most akkor, ha jól értettem a lányomat el akarják vinni, hogy NEKI legyen a felesége vagy párja?!- kérdezte apa ugyan úgy kiakadva mint én.
- Nem, nem. Biztos, hogy nem viszik el. - jelentette ki anya, és apa helyeselt rá.
- És, most ha megkérhetem önöket, kérem távozzanak. - mutatott apa a kijárat felé.

A két férfi felállt megköszönték hogy egyáltalán bejöhettek, na jó, inkább csak Thor köszönte meg, Loki csak csöndben követte testvérét. Miután kimenetek ismét jött a fénysugár és el is tűntek.