Mi vezetett hozzád?

33.

9 órakor kipattant a szemem nem tudtam tovább aludni, rendbe szedtem magam, fel vettem az edző ruhámat elmentem reggelizni és már mentem is a pályára. A kerten keresztül haladva megláttam Penthost.

- Jó reggelt. - sasszéztam mellé vidáman egyáltalán nem éreztem magamat fáradtnak.
- Szervusz. Nagyon aktív vagy. - nézett végig rajtam, mintha nem hinne a szemének. - Nem fáradtál el a tegnapi edzésen?
- Én, dehogy. - legyintett, de tudtam, hogy ezekkel a kijelentéseket óvatosan kell bánni. - Mindig pörgök van amikor fáradt vagyok, de akkor se lankad le a jókedvem. - mosolyogtam rá, mire ő furcsán nézett.
- Érdekes. De te tényleg, mindig így pörögsz? - hitetlenkedett.
- Igen. Miért, legalább jó hangulatot csinálok. Na és ma mit fogunk csinálni?
- Ma csak mi ketten leszünk a többieknek szabad napjuk van. - nem számítottam nagyon arra, hogy ma együtt dolgozunk, nem mintha probléma lenne, csak hát......talán még is. - Legalább megismerem a harcmodorodat, tudom, hogy múltkor már volt alkalmam felmérni a tudásodat, de most arra vagyok kíváncsi, hogy kiszámítható vagy e és, ha igen, akkor ezen tudjunk javítani.
- Rendben. - lépdeltem fel vele a lépcsőn. Fura volt, hogy nem volt rajtunk kívül senki más az arénában. Körbetekintettem, mert az elmúlt két alkalommal nem volt rá lehetőségem.
- Fogj egy kardot és állj harcállásba. - szólt nekem, mire én abba hagytam a bámészkodást és feléje fordultam. Előidéztem kardomat, majd tettem amit mondott. - Kicsit állj nagyobb terpeszbe, mert ez így nem elég stabil, a lényeg az, hogyha még nem is mozdulsz el, akkor amikor támadnak, akkor is legyen stabil az állásod, mert így nincs arra rögtön esélye, hogy a földre terítsenek. - jött oda hozzám és kijavította a tartásomat. - Így, és a kardodat egy kicsit tartsd feljebb. Jó. - majd vissza ment a helyére. Igazán segítőkész. - És most hajrá. - szólt, hogy kezdhetem.

Nem mentem bele ebbe a kis játékába, hogy menjek oda, mert akkor pontosan tudni fogja, hogy én igen is szeretek rögtön támadni. Így hát vártam és farkasszemet néztem vele, de valahogy nem tudtam magamat, most tartani, hogy várjak így meggondolatlanul támadásba lendültem. De Penthos egy kicsit bebambult és egy olyat bepancsoltam neki. Esküszöm nem direkt volt azt hittem résen lesz abba is hagytam ahogy lepuffant a földre.

- Jézusom Penthos, ne haragudj! Jól vagy? - hülye kérdés, de most mi mást kérdezhetnék, mikor csórit kiütöttem. Fogta az állkapcsát eléggé erősen megüthettem, mert egy marha nagy lila folt lett ott ahol a kezem érte az arcát.
- Eléggé erőset tudsz ütni. De a kardodat kellett volna a használod nem pedig a kezedet. - oktatott ki, mire húztam a számat.
- Kössz, ha a kardot használtam volna szerintem te már nem élnél. - tettem csípőmre bal kezemet. Nagyokat fújtatott. - Nem úgy tűnik mintha itt lennél, valami probléma van? - dr. Dhara lelki segély szolgálat jelen. - Hagyjuk abba? 
- Nem, folytathatjuk. - ugrott fel, de ahogyan megfogja kardját, mintha egy rossz filmet néznék, nagyon nem itt jár az esze.
- Penthos.
- Mi az?
- Így, hogy nem vagy fejben itt, tök felesleges lenne edzeni, mert még a végén bajod eshet vagy nekem. Szóval rakd le a kardodat és mond el mi van vagy ha nem akarod, akkor nem kell, én akkor elmegyek lovagolni vagy mást csinálni.
- Nem, nem. - ellenkezett. - Folytathatjuk! - majd arcon paskolta magát, hogy ide figyeljen.
- Te tudod. - vontam vállat, majd beálltam.

Vártunk egy kicsit és mint a Star Wars - A sithek bosszujában Anakin és Obi wan egyszerre össze csapatunk, hatalmasat szóltak kardjaink mikor összeértek. Keményen vívtunk egymással, Penthos most nagyon belemelegedett a párbajba és olyan erővel támadt teljesen átszellemült, már nem tudtam kivédeni erős csapásait. Az egyik olyan erővel érte karomat, hogy ki csapta kezemből a kardot és meg is rántottam jobb kezemet. Másik kezemmel oda kaptam a fájdalom miatt és miközben hátráltam elveszítettem az egyensúlyomat és hátra estem, kezeimmel csillapítani akartam az érkezést nem gondolva arra, hogy milyen fájdalommal fog járni az ahogyan a fájó kezemmel érem a földet. Lepuffantam a jobb kezem még jobban elkezdett fájni ezáltal. Elég magas a fájdalom küszöböm, de ez nem volt egy kellemes érzés, a fájdalom a torkomig felfutott és rosszul lettem.