Mi vezetett hozzád?

23.

Követtem a csínyek istenét, szemtanúja voltam, hogy elejt néhány vadat, majd feldobja a lóra. Az első alkalommal, csak megmutatta, hogy hogyan kell vadászni íjjal, majd a következőnél megkérdezte, hogy akarok-e én lőni, de valahogy nem vitt rá a lélek. Miközben elindultunk visszafelé én egy ideig követtem, majd egy hangra lettem figyelmes, ami a fák közül jött. Megálltam lovammal, tekintetemet a hang irányába fordítottam és kémlelni kezdtem, hátha meglátom a hang forrását.

- Hallod ezt? - kérdeztem a férfit és vissza fordítottam fejemet az út irányba, de nem volt senki előttem. - Loki? - néztem körbe, de sehol senki, hangosabban mondtam nevét hátha hallja, de semmi válasz nem jött. - Ajj nemár fél percre nem figyelek és rögtön elveszítem. - morogtam magamban.

De nagyon érdekelt engem, hogy vajon mi adhatta ki ezt a hangod. A józan eszem azt mondta, hogy ne menjek viszont a kíváncsiságom azt súgta, hogy ,,de igen menjél nézd meg!", és vajon, melyikre hallgattam, hát persze, hogy a másodikra elindultam a réten át keresni, jól esett valljuk be ez a kis magány, csak én és a lovam. Menet közben nézelődtem, a réten virágok ezrei szórodtak szét és pillangók repkedtek körülöttük. Olyan szép nyugodt látvány volt, majd vissza keveredtem az erdőbe és egy patakhoz érve megálltam, hagytam had igyon lovam, mert már jó ideje megyünk és láttam rajta, hogy ráfér már egy kis frissítő.

Leszálltam és kivettem a nyeregtáskából az ételt és egy flaska vizet elég éhes voltam már csoda, hogy nem ájultam le a lóról. Leültem a lovam közelében lévő sziklához, kezemben volt a szár nehogy elmenjen aztán én meg itt maradjak.

Ő lelkesen legelészett, míg én elfogyasztottam a szendvicseket, olyan filmbe illő idili kép volt az egész. Miután megettem az ételt, vissza tettem a táskába a kulacsot vissza szálltam lovamra, átkeltem a patakon és csak mentem.

Lehet, hogy valahogy vissza térek arra az útra amin jüttünk, na az vicces lenne, ha össze találkoznék a többiekkel útközben. Egy sziklásabb helyhez értem és akkor valami zörgést hallottam meg, láttam, hogy lovam idegesen radarozik füleivel, hogy vajon honnan jöhet a hang.

Ekkor bekapcsolt bennem a vészriasztó, hogy jó lenne innen eltűnni, de nagyon gyorsan, mert morgásra lettem figyelmes. Elővettem ijjamat és ráhelyeztem nyílvesszőmet. Figyeltem a hangra, hogy merről közeledhet az állat, eközben lassan hátrállásnak indítottam lovamat, hogy minél hamarabb kijussunk ebből a sziklás részből és ha kell eltudjunk rohanni.

A morgásokból ítélve medve lehetett ,,én hülye meg egyedül vagyok, azért kerestem fel a hangot, hogy most meghalhassak...okos vagyok, miért nem hallgattam a józan eszemre?!"

Megfogtam a tegezt és felvettem, ha lőni kell akkor, a kezem közelében legyen az utánpótlás. Mikor sikerült kitolatnom, akkor tűnt fel az állat, ami egy grizli volt.

Meg próbáltam halkan mozogni lovammal, hogy ne vegyen észre. Megálltam. Éreztem, hogy nem sokáig leszünk láthatatlanok az állat számára, mert éreztem, hogy lovam valamit forgat a fejében, mert teljesen megfeszülve figyelt.

Mikor a medve észre vett minket és elkezdett felénk futni, lovam teljesen bepánikolt alrébb ugrott, de egy kisebb lejtő volt arra amerre ugrott és, hogy ha megindul, akkor leborulhatunk és nem hiányzik az, hogy egy 500-600 kg-os állat rám essen, ezért leugrottam. Ez mind pár másodperc leforgása alatt történt, mikor leugrottam bal lábammal rosszul érkeztem a lejtő szélére valószínűleg beüthettem egy ideget amitől össze rogytam. Eközben próbáltam tartani bal kezemmel a szárat, de kitépte belőle magát és elszaladt.

- Ne! - kiáltottam, de ennél nagyobb problémám volt.

Vissza tekintettem és a grizli egyre jobban közelített. Elkezdtem bénázni a nyíllal, majd a medvére szegeztem és lőttem, eltaláltam, de erre feldühödött, gondolom a fájdalom miatt és elkezdett futni felém. Én elkezdtem lefelé a lejtőn szaladni, mint egy őrült.

Hallottam, hogy fut utánam én mint egy őz ugráltam át a bozóton, lehullott nagyobb ágakon, de az egyik ugrás után fennakadt a lábam valamiben és egy marha nagyot estem, próbáltam gyorsan felálni, de a hülye köpenyem fennakadt valamiben.

Most minden hátráltatni akar, hogy meneküljek és, hogy elkapjon az a feldühödött grizli?  Szét rángattam azt a hülyeséget, nem érdekelt, hogy elszakadt, sikerült kiszabadítani, majd szaladtam tovább.

A szemem sarkából láttam, hogy a nyomomban van, gyorsan felpróbáltam mérni a terepet, hogy nem akad e fenn a lábam addig amíg kikapom a tegezből a következő nyílvesszőt. Szereztem egy kis előnyt az állattal szemben megáltam és lőttem. Nem talált.

Újra lőttem eltaláltam és megint és megint lőttem, mikor majdnem oda ért hozzám, telibe találtam egy olyan helyen, ami véget vetett az életének.

Távolabb léptem tőle és térdre rogytam, arcomat, kezemet szana szét vágták az ágak. Az adrenalin csak úgy tombolt bennem mikor menekültem most már kezdett alábbhagyni és ennek hatására éreztem a fájdalmat, mikor elestem bevertem jobb térdemet egy kőbe és megszúrta egy ág hasamat.

Egy helyben ültem és csak néztem ki a fejemből, majd hangokra lettem figyelmes. Ismét elővettem egy nyilat ráhelyeztem az íjjra és készen állva vártam. Közelebbről jöttek a hangok, emberek kiabálására lettem figyelmes és pata dobogásokra.

- Dhara! - hallottam meg nevemet.
- Dhara! Hol vagy?! Dhara! - kiabálták nevem és megláttam őket a fák között.
- Itt vagyok! Nektek bal kézre!- kiabáltam, hogy megtaláljanak, láttam, hogy megállnak.
- Ott van. - mondták és elindultak felém.
- Dhara! - hallottam meg egy ismerős hangot.

Thor és Loki vágtatott le a lejtőn, ők értek oda hozzám először, majd jöttek unána a többiek. Leszállt a két fivér lovaikról és jöttek oda sétáltak hozzám. Leeresztettem íjjamat és a tegezbe helyeztem a nyilat.

- Már mindenütt kerestünk. De örülünk, hogy jól vagy. - guggolt le hozzám Thor és kezét vállamra helyezte.
- Hogy kerültél ide? Mikor egy ideje nem szólaltál meg, hátra néztem és nem voltál ott, nem tudtam, hogy hova tűntél, aztán megtaláltuk a lovadat. - guggolt ő is le.

Röviden és tömören összefoglaltam az eseményeket, de közben remegett a hangom, miközben meséltem, majd az állatra tekintettem a monológom végén.

- Te ölted meg? - kérdezte elképedve Loki.
- Muszáj volt vagy ő vagy én. Nem akartam, de nem tehettem mást. - tekintettem vissza rájuk szomorúan.
- Nem semmi egy nő vagy. - mondta Thor. - Eddig, senki nem lőtt ekkora állatot. - láttam tekintetében a csillogást, hogy tényleg a padlóra küldtem őt vagy is mindenkit, hogy egyedül levadásztam egy grizlit.

- Dehát, én nem akartam. - magyarázkodtam zavartan, még korai volt az élmény és nem tudtam  feldolgozni az egészet.
- De megtetted. - bökte oda Loki ridegen.
- Úgy tűnik, meg van, hogy melyik csapat nyert és, hogy ki lőtte a legnagyobb állatot. - jelentette ki a vadászat vezetője.

Segített nekem a két fivér felállni a zsákmányomat felpakolták, engem oda kísértek a lovamhoz felültem és elindultunk vissza a palotába. Fájt a lábam az arcomon lévő sebek, nem igazán szóltam senkihez visszafele, hátul kullogtam lovammal és a történtek pörögtek le folyamatosan a szemem előtt.

Mikor vissza értünk leszálltam lóról senkinek sem szólva bementem az épületbe. Végig haladtam a folyosón lehajtott fejjel láttam, hogy minden őr megbámul, de ez nem tudott most per pillanat érdekelni. Beérve a szobába bezárkóztam a fürdőbe kitisztítottam sebeimet, kiszedegettem hajamból az ágakat, leveleket, kifésültem, majd felfogtam, levettem koszos szakadt ruhámat bemásztam a kádba megengedtem a vizet és csak folytattam magamra.