Mi vezetett hozzád?

14.

Dhara:

Ahogy mondtam Lokinak, hogy engem délelőtt folyamán ne keressen mert én akkor még húzom a lóbőrt, ez be is bizonyosodott. Délután fél kettő körül sikerült kikászálódnom az ágyból, de ahogy elnézem neki sem sikerült időben felkelni, igaz mondta, hogy ma nincsen semmi dolga, de tőle nem szoktam meg, hogy eddig alszik.

Kinyitottam a ruhásszekrényt gyakorolni szerettem volna a kardforgatást, így hát olyan ruhát kerestem, ami ideális erre a feladatra. Nem találtam azt az öltözéket, amit múltkor lovaglásra vettem fel, biztos elvitték kitisztítani és még nincs kész. Meglepve láttam, hogy több felé ruha van már a szekrényemben, mint ami eddig volt. Ezek szerint Loki szólhatott, hogy kellene más ruha is amit ezekre az alkalmakra is hordanék.

Kivettem egy törtfehér bőr tapintású ruhát aminek a nyaki és a csípő részén csillagjegyek voltak rávarrva. Kivettem hozzá még egy testhezálló nadrágot és egy hosszú csizmát. Felöltöztem, egész ügyesen sikerült befűznöm a ruhát, a hajamat egy copfba fogtam és halkan kisettenkedtem a szobából. Leszaladtam a konyhába ismét abban az időben értem le mikor a személyzetnek pihenője van.

- Jó napot kívánok! Elnézést kérek, hogy megint abban az időben jöttem, mikor önöknek szabadidejüket van.
- Szép napot önnek is! Ugyan semmi probléma, miben segíthetünk?
- Csak egy kis enni valót szeretnék bekapni, de nem tartanék nagy lakomázást.
- Van croissan-unk, de nem kell annyira sietni.
- Az tökéletesen megfelel, nem nagyon szeretnék elbíbelődni, most ezzel, hogy kipakolnak és egy nagy reggelit tartok vagy is inkább ebédet, mert van egy kis dolgom és minél hamarabb szeretném elkezdeni. - mosolyogtam a szakács nőre, aki megertően bólogatott.

Az egyik konyháslány elvette a süteményeket én le vettem belőle kettőt megköszöntem, hogy ennyire elnézőek velem, majd gyorsan távoztam is. Útközben elkezdtem enni az egyiket tudom, hogy ez illetlen dolog, de most megszegem ezt a szabályt úgy is annyira szabálykövető vagyok ennyit, csak megengedhetek magamnak. Miközben haladtam a folyosókon egy kicsit bizonytalan lettem mert nem találtam a termet, ezért az egyik őrtől útbaigazítást kértem, elmondta nekem, hogy ennek a folyosónak a végén kanyarodjak jobbra és az első ajtónál balra van a terem. Megköszöntem a segítségét, majd haladtam tovább a célom felé. Benyitottam a terembe, leraktam egy kendőre az ételt, de mikor megfordultam eléggé meg voltam lepődve. Sif állt ott, de ahogy láttam ő is ugyan, úgy furcsállotta a helyzetet.

- Hát te ki vagy, mit keresel itt? - kérdezte erélyesen, pont olyan amilyen a filmben is, sötét haj, sötét szemek, ugyan olyan páncél és ugyan olyan harcias modor.
- Szia, Dhara Willow vagyok. - nyújtottam kezemet felé, de nem nagyon akarta elfogadni. - Nem számítottam arra, hogy más is itt lesz. - magyarázkodtam, de az arcára volt írva, hogy nem vagyok valami szimpatikus neki, erőltettem egy kínos mosolyt az arcomra hát ha segít a helyzeten, de nem igazán jött be.
- Hogyan kerültél ide, mert ahogy elnézlek nem vagy idevalósi?
- Nem igazad van, nem vagyok idevalosi. Földi vagyok vagy ahogy ti mondjátok midgardi. Loki hozott ide.
- Loki? Gondolhattam volna, hogy az ő keze van a dologban, hogy ide hozott egy midgardit. - ezt a mondatot annyira lekezelően mondta amennyire csak lehet.
- Attól még, hogy földi vagyok, hozhatok meglepetéseket és nem szeretem, ha lemidgardiznak, mert az lekezelő. - emeltem meg hangomat, hogy érezze, hogy én nem csak egy béna kis földi lány vagyok, aki azt sem tudja mi van.
- Ne légy velem ilyen felsőbbrendű, nekem te csak egy koszos kis midgardi vagy! - Majd elővette kardját és megindult felém. - Most mutasd meg milyen kis kemény vagy, ha ekkora a szád akkor gyere és állj ki ellenem! - egyre gyorsabban közelített.

Nem számítottam arra, hogy nekem fog jönni, egy kicsit hátra is léptem, de nem sokat tétováztam. Előidéztem kardjaimat és összecsaptunk. Nem voltam valami ügyes, de ki tudtam védeni a csapásait. Az egyik pillanatban viszont belém rúgott én meg a földre estem, nagyon fájt alig bírtam levegőt venni és bevágtam a fejem a földbe. Nem tudtam volna időben magam elé tartani egyik kardomat sem, de ha még is akkor setudtam volna kivédeni a csápást. Abban a pillanatban azt hittem, hogy itt a vége, de bevágódtak az ajtók Loki és Thor jelent meg. Mind a ketten rákiáltottak Sif-re.