Mi vezetett hozzád?

16.

Loki:

Miután bement a fürdőbe én kimentem a szobából és a kerti terasz felé vettem az irányt. Leültem a lépcsőre és el gondolkoztam azon, amit Dhara mondott nekem. Bosszantó volt amiket a fejemhez vágott. Nem tudtam sokáig egyedül lenni mert megjött Thor.

- Szervusz, hát te mit csinálsz idekint? - jött oda hozzám és mellém ült.
- Gondolkozok. - vágtam rá a választ, semmi kedvem nem volt vele beszélgetni, de azok a mondatok, amiket megkaptam nem hagytak nyugodni. - Szerinted is feltékenykedő, akaratos, mindent tudni akaró és kisajátító egyén vagyok? - fordítottam fejem bátyám felé, le volt döbbenve a kérdésemen, ahogy láttam.
- Ezt honnan szedted? - meglepődve kérdezett vissza, hiszen nem nagyon szoktam ilyeneket kérdezni vagy egyáltalán mondani.
- Volt egy kis félreértés, a mondandómat illetően és Dhara azt hitte, hogy ki akarom sajátítani és mindent tudni akarok róla. Meg azt mondtam neki, hogy már úgy is egy pár vagyunk akkor had tudjam, hogy mit csinál. Ő erre kiakadt és ezeket mondta nekem, meg, hogy mi egyáltalán nem vagyunk egy pár, azért mert beszélgettünk. Te ehhez mit szólsz? - meséltem neki felháborodva, mert egyáltalán nem értettem ezzel egyet.
- Ami azt illeti Loki, hogy nem is értem, hogy miért gondoltad azt, hogy ti egy pár vagytok úgyhogy még randin se voltatok és valljuk be lehet, hogy te többet tudsz róla, de ő alig ismer. A másik meg, hogy tényleg vannak dolgok, amiket, szeretnek az emberek és mi is megtartani maguknak akár akarod akár nem. Ez a kijelentés meg tényleg annak értelmezhető, hogy tényleg kutatni akarsz utána, hogy hol jár, mit csinál, kivel beszél, mintha ki akarnád sajátítani..... Stb.
- Utálom amikor igazad van. Ezeket ritkán szoktam bevallani. - forgattam szemeimet és az a baj, hogy tényleg igaza van és ezzel szembesülni kellett nekem, amit eléggé nehezen szoktam elfogadni.
- Igen tudom, de örülök, hogy beláttad. De én csak rávezettelek, nem én mondtam ezeket, hanem Dhara ő neki kéne megköszönni. - mosolygott.
- És most mit kéne csinálnom? - tártam szét karomat, ugyan is fogalmam nem volt, hogy valyon mit kéne tennem egy ilyen incidens után.
- Azt tanácsolom, hogy először is kérj tőle bocsánatot, ahogyan viselkedtél és amit mondtál és mond meg neki, hogy igaza volt és bevallod, hogy ilyen vagy és próbálsz ezen javítani. A másik meg tegyél felé valami gesztust. - sorolta fel a tennivalókat. - Na, de most menjünk enni! - állt fel a lépcsőkről. - Jössz?
- Megyek, csak megkerdeztem Dharat, hogy van-e kedve jönni enni vagy hozassam be hozzá a vacsorát. - álltam fel én is a lépcsőről és megindultunk együtt befelé útközben elváltunk, én a szobába mentem, hogy megkérdezzem tőle, hogy vacsorázik-e velünk.

A szobához közeledve kezdtem kételkedni abban, hogy szóba áll-e velem. Kinyitottam az ajtót ő egy ruhát próbált felvenni, vagy is rajta volt már csak nagyon nehézkesen ment neki a hátának összecsatolása.

- A francba már! - küzdött az elemekkel.

Mikor közelebb léptem láttam, hogy egy fűzős ruhával bajlódik.

- Segítsek? - kérdeztem és megálltam mellette.
-Kérlek. - rám sem nézzett, ezekszerint mérges rám, bár nekem kéne rá mérgesnek lenni, de miután rádöbbentettek arra, hogy hogyan is viselkedtem most, nem tudtam bosszús lenni.
- Nem akarok beleszólni, de nem hiszem, hogy jó ötlet mostani állapotokban felvenni egy fűzős ruhát. - kezdtem befűzni.
- Lehet, de most ehhez volt kedvem. - a hangjában semmi érzelmet nem tudtam ki venni, ami igen szokatlan volt számomra, hisz általában tudni szoktam már a hangjából azt, hogy dühös, szomorú, kétségbeesett, boldog....
- Azért jöttem amúgy, hogy megkérdezzem akarsz-e velünk vacsorázni? Amúgy, hogy másztál ki a kádból? Volt segítséged?
- Mivel felöltöztem a pizsama helyett egy normális ruhába, igen szeretnék vacsorázni menni, nem ennék most az ágyban. És, hogy hogyan is mászkáltam ki és szedtem össze a ruhát? Egyedül csináltam meg mindent, nem segített nekem senki.
- Miért nem kértél segítséget, hiszen nem állsz még olyan biztosan, hogy ne támogasson valaki. - fejeztem be a kötögetést.
- Láthatod ennyit sikerült megtennem egyedül. Nem kell aggódni. - furdult velem szembe. - Sajnálom ha megsértettelek azzal amit mondtam. - hajtotta le fejét bűnbánóan.
- Nem neked kell bocsánatot kérned, hanem nekem. Belátom, hogy igazad volt azzal kapcsolatban amiket mondtál. - emeltem meg fejét az állánál. Ő rámszegezte tekintetét és egy halvány mosolyt láttam felfedezni arcán.
- Akkor mehetünk?
- Igen, segítsek vagy tudsz egyedül is menni?
- Támogatást elfogadnék. - vigyorgott.
- Akkor gyere, menjünk. - tartottam karomat, hogy karoljon bele és elindultunk.

Thor már ott volt mikor mi oda értünk. Leültünk ettünk és beszélgettünk egy jót. Majd a vacsora befejeztével mi vissza vonultunk a bátyámnak még volt egy kis dolga. A szobába érve elkisertem Dharat a fürdőbe, hogy átöltözzön a pizsamába, miután ki jött én is gyorsan elvégeztem az esti rutint, annak végeztével befeküdtem az ágyba és azon gondolkoztam, hogy milyen kiengesztelő programot kéne szervezni.