Mi vezetett hozzád?

37.

Szobába vonulva Eris segített a ruhát hátul össze gombolni, hajam néhány tincsét összefonta. Ennek végeztével ő elkéreckedett, mert ideje neki is elintézni pár dolgot, amit kiosztottak neki mára még tegnap.

Elengedtem, majd elővettem egy üres könyvet az egyik fiókból és egy tollat ezekkel együtt fogtam telefonomat és kerestem egy rajzot, amit szívesen lerajzolnék, úgy is régen csináltam már. Még mielőtt ezt megtettem volna beszélgettem a húgommal, hiszen nagyon régen váltottam, már vele szót. Küldtem neki egy videót, mire rögtön küldött egy másikat és, már hívott is, amin meglepődtem. Felvettem és benyomtam a kamerát, hogy lásson.

- Szia! - integettem neki egy huncut vigyorral az arcomon, mire ő is bekapcsolta a kamerát és egy csábos mosollyal köszöntött. - Hú, ki ez jó nő? - tettem fel a kérdést nevetve és mire válaszolhatott volna válaszoltam helyette. - Hát nem te. - nevettem el magam, mire egy grimasszal mutatta ki nemtetszését. De tudom, hogy nem vette komolyan.
- Bunkó! - válaszolta, de abba is hagyta a tettetett sértettséget. - Na meséljél, mi újság arra? - könyökölt az asztalára és megtámasztotta kezével fejét.
- Nézd, milyen szép kötésem van a karomon. Új design, ezzel fogok divatot teremteni.
- Mit csináltál?
- Megrántottam, majd ráestem.
- Gratulálok. - mondta szarkasztikusan.
-Köszönöm, amúgy semmi különös nem történt eddig. Ja, de képzeld kaptam egy csikót!
- Angol?
- Angol. - vigyorogtam boldogan.
- Csak nem sárga, három zoknival és csillaggal a fején?
- De igen, honnan tudod?
- Csak tippeltem.... Na és fiú / lány?
- Lány.
- Óh, jó kis meló, majd küldjél róla képet. Nevet adtál már neki? - kiváncsiskodott, elmondtam neki, hogy milyen név jutott eszembe, mire húzta a száját és azt mondta, hogy gondolkodjak még. Erre, csak egy bólogatással feleltem. - Na és mi van az istennel? - húzta huncut mosolyra száját és húzogatta szemöldökét. Le sem tagadhatjuk, hogy közünk van egymáshoz.
- Mire vagy kíváncsi?
- Te pontosan tudod. Jó teste van? Hogy viselkedik, mit csináltok, alapból te mit csinálsz a szabadidődben?
- Igen jól néz ki. Van amikor bolond, de amúgy igen jó társaságnak mondható, segítőkész stb.... Lovagolok és kardforgatást tanulok, ami már elég jól megy.
- Ja látom, milyen jól megy. - gondolt a kezemre.
- Jó az véletlenül történt. - mire egy szemforgatást kaptam válaszul.
- Most mit csinál, ott van a bent a szobában? - nézegetett a hátammögé, hát ha látja.
- Felesleges hátra nézegetned, nincs itt. Úgy umblock nincs is Asgardban a többiekkel egyetemben.
- Hova mentek?
- Valami tárgyalásra egy másik birodalomba. Nem mondta meg, hogy mikor fognak haza jönni. De nem vagyok egyedül, még mielőtt elmentem volna Loki az egyik barátját, aki katona megbízta, hogy figyeljen rám és, hogy tanítson meg pár dolgot amitől jobb lehetek. Meg az egyik lánnyal is nagyon jóba lettem, aki nekem segít öltözni.

Megkérdeztem tőle, hogy hogy vannak az otthoniak, hogy viselik a hiányomat. Meg ugye megkérdezem tőle, hogy amúgy vele mi újság. Mondta, hogy azért irigyel engem, hogy Asgardban lehetek kíváncsi, hogy milyen is az a hely, olyan-e mint ahogyan a filmben is mutatták, vagy talán eltér-e a valóságtól. Szívesen lenne neki is varázs ereje, de biztosítottam róla, hogy azért nem ilyen egyszerű ahogyan elmagyaráztam neki, hogyan is működik, meg hát még saját magam sem tudom annyira alkalmazni, de szórakoztató lenne, ha vele együtt szórakozhatnánk az erőnkkel és gyakorolhatnánk a vivást. Bevallom, mi mint valami harcos amazonok, olyanok vagyunk a húgommal. Sajnos el kellett búcsúznom tőle, mert találkozott a barátnőivel, és üdvözöltem a család többi tagját.

Majd elkezdtem keresgélni a minták között és találtam egyet ami nagyon megtetszett. El is kezdtem, majd 1 óra rajzolgatás után pihenőt tartottam, fogtam a cuccokat és bevittem, beraktam a komód felső fiókjába. Elindultam azon a folyosón, ahol a gyakorló terem volt, bekopogtam nem kaptam választ így benyitottam. Körbenéztem, nem volt bent senki. Bezártam a terem ajtaját, hogy senkise zavarjon, majd beállítottam a bábút, hogy gyakorolhassak rajta. Bal kezemben megjelent kardom, nekiáltam vívni.

- Lendít, hajol, balra.... - mondogattam magamnak a lépéseket, de mikor bal oldalra tamadtam volna kezemből kirepült a kard és hangosan csattanva földetért. Oda sétáltam felvettem és újra kezdtem. Gyakorolni kellett, hogy a bal kezemmel is fogjam olyan biztosan a markolatott, mint a jobbal, hogy ha mind a kettőt használni akarom és külön külön forgatom a kardokat, ne legyen belőle problémám, hogy bármelyiket is elveszítem vívás közben. Vissza álltam beálltam a kezdő állásba, hosszú ruhában nem éppen ideális gyakorolni, de bármilyen helyzetben hejt kell állnom, ha muszáj. Elkezdtem újra a gyakorlatot.

- Ellenfelem lendít karjával jobbra, mire én lehajolok, majd bal oldalára kardommal támadok. Kivédi. Majd ő előre döf, védem. Lábával belém rug. Állom a rugást, támad, ismét lendít, de most a jobb vállamat veszi célzásnak, mind a két kezével szorítja a kardot, de elkapom jobb kezemmel bal karját, mire nem tud lendíteni, addig másik kezemmel megsértem jobb lábát, lerogyik a földre. A seb felé kap leereszti fegyverét bal kezével, mire én ezt kihasználom és lefegyverzem. Nyertem.

Még párszor eljátszott ezt. Egész jól bele jöttem a végére a hosszú ruhában való mozgásban, leterítettem, rugtam a bábút. Az első pár alkalommal meggyűlt a bajom a szoknya hossza miatt, mert mikor fordultam, ugrottam, rugtam, cipőm sarka fennakadt a szoknya végében, vagy éppen a lábamra tekeredett a szoknya, akkor elbuktam és a földre huppantam. Az óra fél egyet mutatott, úgyhogy gyorsan elszaladtam lemosdani és átöltözni, ugyanis kimelegedtem és a ruha is eléggé koszos lett. Felkaptam egy tört fehér alapú ruhát melyet virágok díszítették. Késésben voltam....megint, de szerintem ehhez Odin, már hozzá szokott, hogy nem érek oda időben, itt valahogy nem érzem az idő múlását, persze otthon, mindig időben ott vagyok a megbeszélt helyen, itt meg a késős lány vagyok. Gyors léptekkel végig haladtam a folyosón a katonák üdvözöltek, mikor az ajtóhoz értem, mire egy bólintással válaszoltam, majd kinyitották előttem az ajtót éppen abban a pillanatban foglalt helyet a mindenek atyja.

- Elnézést kérek a késésért. - kértem bocsánatot a királytól és elindultam a helyem felé.
- Semmi gond én is most érkzetem, foglalj helyet kedves. - mutatott a székem irányba.
- Hogy telik eddig a napja? Volt valami fontos dolga? - érdeklődtem azzal a céllal, hogy beszélgetést kezdeményezzek.
- Eddig minden rendben halad. Igen volt egy-két kisebb tárgyalásom. Neked kedves, hogy telt a nap első fele? Hallottam megszületett a kis jövevény és, hogy igen jó erőben van. Remélem sikerrel jársz, majd ha tréningbe kell fogni. - mosolygott rám, azt hinné az ember, hogy Odin rideg és ijesztő személyiség pedig, ha egy kicsit jobban megismerjük kiderül, hogy egy igazán kedves, segítőkész személyiség és tisztel, de azt ki kell érdemelnie az embernek.
- Eddig jól telik, igen láttam a csikot igazán bíztató amit eddig tapasztaltam.

Elcsevegtünk még a napi teendőiről én is elmeséltem neki, hogy mit fogok csinálni. Szemei felcsillantak mikor meséltem neki, hogy imádok rajzolni és, hogy most is belevágtam remélhetőleg egy remek műbe, megkért, hogy ha készen vagyok mutassam meg neki, mert igazán kíváncsi arra, hogy mit is rajzoltam. Szó esett, hogy nemsokára megint bál lesz, majd a palotában és szeretné, ha segítenék benne, ha van kedvem hozzá. Erre természetesen habozás nélkül igent mondtam, egy mosoly szökött Odin arcára, nem mondta ki, de arcára hála ült ki, hogy nem kell egyedül bajlódnia a szervezéssel. Szerinte egy nő alapból jobban ért az ilyenekhez, de még nyugtattam, hogy ő is igazán kitett a múltkori bálon, hogy milyen szépen megszervezte, azon kívül, hogy voltak segítői is.

Befejeztük az ebédet, együtt mentünk ki a teremből, de kiérve ellentétes irányba indultunk, hogy folytassuk teendőinket. Szobába érve rögtön a szekrény irányába indultam kivettem az elkezdett rajzot. Ki vittem a most már jól megszokott kerti asztalra a dolgokat, egy kicsit alrébb húztam a bútort, hogy megvilágítsa a nap a papírt, egy órát bíbelődtem a rajzzal, de el kell mondjam igazán szép eredmény született. Összébb szedtem a szét terített papírokat, ceruzákat tollakat és persze telefont, vissza mentem a könyvemért, aminek a végét még be kellett fejezzem. Elhelyezkedtem a székben és lábamat egy másikra tettem, hogy kényelmesen tudjak olvasgatni.