Mi vezetett hozzád?

7.

Az ébredésem, most sem volt zökkenő mentes, ugyan is beállítottam az ébresztő, a telefonon 10 órára, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy felkeljek, mikor a telefon ébresztett. Kinyomtam a csörgést és azzal a lendülettel vissza is aludtam. Mikor újra felébredtem Loki ült az ágy szélén és engem figyelt.

- Jó reggelt. - köszöntött lágyan és karját lábamra helyezte. - Vagy inkább jó délutánt, ha szabad így fogalmaznom. - én erre csak egy morogással valaszoltam.
- Hány óra van? - kérdeztem morgósan.
- Mindjárt fél kettő, kicsit sokáig aludtál. - állapította meg a nyilvánvalót.- Azt hittem, hogy már rég fent vagy, kérdeztem is a személyzetet, hogy fent vagy-e már, de mondták, hogy ma még nem is láttak, ebből arra következtettem, hogy lehet még alszol vagy haza mentél, de arról tudtam volna. - mesélte.
- Igen nem volt életkedvem felkelni, mikor kellett volna. - néztem rá.
- Netán nem vagy jól? Beteg vagy? - kérdezte aggódva.
- Nem, minden rendben, csak álmos voltam még, ezért nem keltem fel. - nyugtattam meg.
- Huh, jó mert kicsit se lett volna probléma, hogy a második napodat töltöd itt és már meg is betegedtél.
- Igen, nem lett volna gáz, úgy tűnt volna, mintha meg mérgeztek vagy nem tudom. - nevettem föl kínosan.
- Valljuk be, hogy ha fenn állt volna a mérgezés gyanúja én lettem volna az első számú gyanúsított.
- Meglehet, hisz csak te vagy ilyen, hogy is mondjam.... olyan aki ilyenre vetemedik. - néztem rá ilyen egyetértek fejjel. - Na, de most már felkelek, mert ez már nem állapot, hogy itt vagyok még az ágyban és már majdnem 2 óra. - másztam volna ki az ágyból, de a férfi keze még mindig a lábamon pinhet és mikor megmozdítottam, akkor se vette el a onnan. Letekintettem rá és vissza a férfira azzal a tekintettel, hogy ,,légyszíves elvennéd a kezed". Ő csak nézett rám és nem csinált semmit, erre nem tudtam mást csinálni a keze után nyúltam megfogtam a kezét és leemeletem, de mikor alrébb raktam akkor keze elkezdett kékké változni. Loki kitágulnt szemekkel nézte ezt a jelenetet. - MI A FRANC VAN VELEM?! - engedtem el kezét és kétségbe esetten néztem kezemet.
- Legutóbb, akkor volt ilyen a kezem, mikor Jotunheim-ben voltunk és egy jégóriás megfogta a kezemet.- nézte a kék bőrének eltünését.- Nem értem ezt ami veled történik, előbb a kardok most meg ez, olyan mintha a hely erősítené föl a képésségeidet. Nyugodj meg rájövünk, hogy miért történik mind ez veled.
- Hát remélem is mert ez kezd ijesztő lenni, hogy minden ilyen gondolat beli dolog megvalósul. Na, de most már tényleg kimászok az ágyból, mert ez így nem állapot. - kikászálódtam, oda mentem a ruhás szekrényhez, nagy töprengés után egy naplemente színben pompázó ruhát vettem ki és egy sarut, bezárkóztam a fürdőbe. Felvettem a ruhát, kifésültem a hajamat, majd kimentem lepakoltam a pizsamámat és elkezdtem beágyazni.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezte tőlem kissé elakadva a tettem láttán.
- Ömm, meg csinálom az ágyat?- tekintettem fel rá kérdőn, miközben kiráztam a takarómat.
- Ugye tudod, hogy vannak, olyan emberek akik azért dolgoznak itt, hogy ilyeneket megcsináljanak?
- Jó, de engem zavar, hogy most itthagyom a szobát és az ágy nincs megcsinálva. Engem ez frusztrál érted, tudod otthon, mindenki maga csinálja meg az ágyát nincsenek szolgálók, hogy megcsinálják helyettünk.- közben el is készültem.
- Értem, csak...
- Csak nem érted. - egyenesedtem fel.
- Hát igen, nem értem, hogy ez miért jó neked, na mindegy. Gondolom éhes vagy.
- Jól gondolod, mehetünk?- kérdeztem és már mentem is ki.
- Ami azt illeti, az ebéd idő is elmúlt, úgyhogy nem szolgálnak fel ilyen tájt ételt.
- Akkor mutasd, meg merre van a konyha, nekem elég egy zsemle vagy valami süti, iszok egy kis narancslevet azzal én bőven elvagyok vacsoráig.
- Megmutatom merre van, de megkérem a szakácsot, hogy készítsen neked valamit, nem hagyom, hogy csak ennyit egyél.
- Nem kell nekem itt egy egész menüsort megszervezni azzal bőven elvagyok, már mondtam.
- Nehéz veled, nagyon nehéz veled.
- Tudom. Na mehetünk?
- Mehetünk.

Megérkeztünk a konyhához, éppen szabad idejük volt a személyzetnek, de ahogy megláttak minket felugrottak az asztaltól és meghajoltak elöttünk. Én annyira nem voltam rászorulva, hogy hajbókoljanak nekem, hiszen én nem vagyok uralkodó, se hercegnő vagy bármi más, de szemmelláthatóan ez a hercegnek igen is jól esett és növelte a már eleve nem kicsi egoját.

- Jó napot kívánok!
- Jó napot kívánok önnek is úrnőnk! Miben lehetünk a szolgálatára?
- Van esetleg egy kis zsemléjük, vaj, és lekvár meg egy kis narancslé ugyan is, ma még semmit nem ettem és valljuk be elég éhes vagyok.
- Persze, mindenünk van, amit csak kíván, összekészítjük amiket kért és bevisszük az ebédlőbe. Ön is kíván valamit urunk?
- Nem köszönöm én nem kérek semmit. Gyere menjünk az étkezdébe. - tolt kifelé.

Az ebédlőben helyet foglaltunk mind a ketten a szokásos helyen. Kihozták az ételt, jóízűen ettem, a velem szemében ülő személy maga elé nézett, de nem tudtam eldönteni, hogy most engem néz-e, de látszott rajta, hogy nagyon nincs itt fejben.

- Min tudsz ennyire gondolkozni? Mármint ne értsd félre én is szoktam, csak gondoltam megkérdezem. - ez alatt kész is voltam az evéssel és már álltam is fel, megköszöntem az ételt, majd Lokihoz átmenet a másik oldalra. Látszott rajta, hogy nem is hallotta a kérdésemet, mert nem kaptam rá választ és az se tűnt fel neki, hogy már rég nem vagyok az asztalnál. Megérintettem a vállát és ismét megszólitottam. - Hahó itt vagy még?- hajoltam le.
- Mi?
- Mondom itt vagy még?
- Ja, most már igen, csak gondolkoztam.
- Vettem észre. - nevettem. - Min tudsz te ennyire gondolkozni?
- Semmi különösen, minden felén igazából.
- Értem. Én is ezt szoktam mondani, hogy ,,minden felén", de mindig van egy konkrét dolog amin elmélkedünk.
- Az már biztos. Ha jól látom, akkor te már végeztél is az evéssel, van kedved esetleg gyakorolni a kardforgatást?
- Most nincs kedvem, inkább lovagolni mennék egy kis terep jó szórakozás lenne.
- Akkor tegyük azt, bár én jobban szeretek olvasni és szórakozni a bátyjámmal, de ha te ezt szeretnéd, akkor legyen.
- Oké, csak akkor át öltözök, mert ebben a ruhában nem valami kényelmes kilovagolni.

Gyorsan vissza szaladtam a szobába kinyitottam a ruhás szekrényt, de csak ruhák voltak benne, nadrág, póló, csizma egyáltal nem volt. Kutakodtam a többi szekrényben is, de ott se voltak, kicsit gondban voltam, hogy akkor most mi legyen aztán megint vissza mentem a szekrényhez, hátha van egy olyan ruha, ami lovaglásra alkalmas. Végül találtam egyet, felkaptam kicsit se éreztem magam hülyének abban a ruhában, úgy néztem ki mint egy amazon. Jó félreértés ne essék szerintem menő ruhájuk van, de így, hogy rajtam van kicsit kellemetlen ebben kisétálni, mindegy lenyelem, mert más alkalmas ruhát én nem találtam.

- Mi tart ennyi ideig? - nyitott be Loki a szobába, de azzal a lendülettel meg is torpant. - Hű, úgy nézel ki, mint Sif, csak még csinosabb. Honnan szetted ezt?
- A gardrób aljából, ez volt az egyetlen ami megfelelő, de nem érzem azt, hogy én ebben fogok minden egyes alkalommal lovagolni menni. - szembe fordultam a tükörrel, tényleg nem néztem ki benne rosszul, vigyorogtam mint a tejbetök.
- Majd, megkérjük a szabót, hogy készítsen neked valami kényelmesebbet.
- Rendben, de edzésre jó lesz.

Lementünk az istállóhoz a lovak készen várták minket, két lovász fogta őket, felültünk rájuk és el indultunk. Hátsó kapun mentünk ki az erdő irányába, rátértünk egy ösvényre. A nap átszűrődött a fák lombjain, láttunk néhány erdei állatot is útközben. Az út alatt jókat beszélgettünk, Loki mesélt, hogy milyen jókat szórakozott a bátyján mikor átverte, nem tudtam nem nevetni azokon, amiket művelt, mert számomra is viccesek voltak.

- És te csinálsz ehhez foghatókat, mint én, mert mondtad, hogy te is vagy olyan jó csínytevésben, mint én. - húzta fel egyik szemöldökét, hogy én úgy sem szárnyalhatom túl az ő tehetségét.
- Huh, hát én nem vagyok alak váltó, de egyszer mondtam a legjobb barátnőmnek, hogy mutatok neki egy varázslatot, fogtam a telefonját és benyomtam a kikapcsolás gombot elhúztam az ikont és kikapcsoltam a telóját. Ő nagy lelkesedéssel nézte végig ezt a jelenetet, majd lefagyott a vigyor az arcáról mikor 2 perc elteltével leesett neki, hogy marhára kikapcsoltam a telóját. Jó hát nem egy nagy történet, de bizonyos szituációkban én eléggé nagy troll vagyok. - vigyorogtam kínosan, mert láttam rajta, hogy nem nagyon értette. ,, Ez egy jó nagy pofára esés volt Dhara ügyes vagy. Kicsit se gáz, hogy így beégtél! ". - Amúgy néha lehetsz flegma vagyis viselkedhetsz úgy amilyen a személyiséged, hogy tudjam működsz-e még normálisan.
- Mi az egy nap telt el és máris hiányolod a lekezelő és kicsit se kedves stílusomat?
- Nem ezt mondtam, úgy értettem, hogy lehetsz önmagad, nem kell mindig mindenre jópofát vágnod, arra amire nem fűnik a fogad vagy éppen nincs hozzá kedved, akkor csinálom egyedül.
- Rendben, de én most jól érzem magam, nem kell mindig dünnyögnöm, csak van amikor nincs semmihez és senkihez se kedvem.
- Van ez így emberek vagyunk, azaz a te esetedben nem, de te is ugyan olyan vagy mint minden élőlény vannak jó és rossz napok.
- Mehetünk egy kis vágtát? Unom már a sétállást.
- Mehetünk én nem viszakozok.
- Akkor menjünk vissza a palotáig vagtába. Jó?
- Hajrá!